Anna, Anikó

Hamlet, farmerban

2017.07.13. 14:29

Programkereső

Éppen tíz évvel ezelőtt mutatták be a Krétakör hamlet.ws című előadását Nádasdy Ádám új fordításában, Schilling Árpád rendezésében, Gyabronka József, Nagy Zsolt és Rába Roland szereplésével. A Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiváljának egyik utolsó programjaként most azok is megnézhették a legendás produkciót, akik annak idején lemaradtak róla.

Aki ismeri Shakespeare egyik leghíresebb tragédiáját, az számtalan szereplőt, például egy egész vándorszínész-társulatot felvonultató, esetenként akciódús jeleneteket, látványos megoldásokat is tartalmazó előadást várna. 

Schilling azonban kamaradarabot csinált a Hamletből,

azaz a fentebb felsorolt színészek nem a főszereplők, hanem ők játsszák a dráma minden szerepét: egy-egy jelenetben mindig csak három személy van a színen, Gyabronka, Nagy és Rába pedig mintegy vetésforgószerűen folyamatosan cserélgetik, hogy éppen ki melyik karaktert alakítja.

A rendezői szándék ezzel az volt – ahogy azt Nagy Zsolt az előadást követő beszélgetésen elmondta –, hogy kristálytisztán jelenjen meg a szöveg, ne a nagy díszletekbe és nagymonológokba belefeledkezve valósuljon meg a produkció. Schilling szerint

a színház a nézőkért van, ezért a színészeknek nem egy elefántcsonttoronyból kellene beszélni hozzájuk.

Ennek a közvetlenségnek a jegyében a hamlet.ws nemcsak a negyedik falat és a színészt a nézőtől elválasztó 60 centi távolságot törli el, hanem az összes lehetséges korlátot a közönség és a művészek között.

A három színész nem a nézők fölé emelt színpadon, hanem végig testközelben játszik: mindannyian ott ülnek a közönség soraiban, ahonnan csak időnként mozdulnak ki a középen kialakított térbe. Díszlet, színpadi világítás és jelmez egyáltalán nincs, Gyabronka, Nagy és Rába civil ruhában, farmerban, tornacipőben, baseballsapkában szerepelnek, ezért tényleg szinte semmi sem különbözteti meg őket a közönség tagjaitól. Ezt a természetességet, közvetlenséget fokozza, hogy

a színészek nem passzív nézőként, hanem partnerként tekintenek a megjelentekre,

így szituációtól függően egyenesen rájuk nézve, megérintve vagy más módon bevonva őket játszanak – néhány kiszemelt még egy-egy pármondatos szerepbe is beugorhatott.

A hamlet.ws színészei egyetlen percig sem szavalnak, a lehető legtermészetesebben játszanak, élőbeszédszerűen mondják el még a monológokat is, amit, ha az asszociáció úgy kívánja, vendégszövegekkel fűszereznek (Pilinszkytől József Attiláig sok mindent hallhattunk, de ének- és rapbetétek is elhangzottak, sőt rendszeres volt a szájdob). Súgót egyáltalán nem használnak, szükség esetén (ilyen a július 12-i előadás során egyébként nem adódott) a játszók egyszerűen belenéznek a szövegkönyvbe, ami a játékba bevont nézők miatt amúgy is folyamatosan a kezük ügyében van.

Ez a koncepció egyébként részben azért alakult ki, mert

a hamlet.ws először és a legtöbb alkalommal iskolai projektként, „osztályteremszínházként” valósult meg,

azaz a társulat különböző középiskolákban turnézott vele (az eddig lezajlott mintegy 200 előadásból nagyjából 180 volt iskolai). A száraz tananyagként elkönyvelt művet pedig az alkotók jobbnak látták ebben a kötetlenebb formában megismertetni a diákokkal.

Tévedés azonban azt gondolni, hogy ez a hétköznapi, profánabb megközelítés elveszi a lehetőséget a darab mögöttes jelentésrétegeinek elemzésétől. Schilling

a Hamletet coming-of-age sztoriként, azaz a felnőtté válást bemutató történetként fogja fel,

és ennek megfelelően a címszereplőt először a legfiatalabb színész, Nagy Zsolt, majd a középkorú Rába Roland, végül az érettebb Gyabronka József formálja meg. Míg Nagy a sértett, dacos fiút hozza, akit szinte szétvet az ideg a frissen tudomására jutott gaztett keltette feszültség miatt, addig Rába higgadtabb, ám elszántabb Hamlet, Gyabronka pedig már a sokat látott, sokat tapasztalt férfi beletörődő bölcsességével zárja le a tragédiát.

A hamlet.ws ráadásul olyan többértelmű, összetett darab, amely a rendezői szándéktól eltérő értelmezések számára is megnyitja az utat. Az előadás után zajlott közönségtalálkozón Nagy Zsolt azt is elmondta, hogy az egyik legizgalmasabb nézői megfejtés szerint, ami az évek során a tudomására jutott, az első Hamlet a freudi személyiségmodellből ismert ösztön-ént, a második az ént, a harmadik pedig a felettes ént jeleníti meg.

Sajnos a Krétakör produkcióját nem láthatjuk többször a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiválján. A még július 16-ig tartó programsorozat folyamán azonban a Szerelmes Shakespeare című előadással (melyről itt írtunk korábban) és a Reneszánsz Romkocsma nevű rendezvénnyel (melyről ide kattintva olvashat) vigasztalódhatunk, amelyek ugyanúgy nagyszerű élményt nyújtanak.

További részletek itt és itt olvashatók.

Támogatott tartalom