Cecília

"Kifejezetten költeni akartunk erre a fesztiválra"

2017.07.21. 15:12

Programkereső

Július 16-án zárult a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiválja, melynek keretében 38 nap alatt járhattuk körül a világ leghíresebb drámaíróját. A rendezvénysorozat záró estjén Szirtes Tamás igazgatóval beszélgettünk a fesztivál tanulságairól, eredményeiről, örömeiről és arról, lesz-e folytatás.

– Mennyire volt sikeres a Szerelmünk, Shakespeare Fesztivál?

– Rendkívül sikeres volt, nagyon széles körben, a szakmai elismeréseken túl is. A Szerelmünk, Shakespeare-t

nem tömegfesztiválnak szántuk, hanem kifejezetten azoknak, akiknek Shakespeare már nem az első élményük, hanem van tudásuk, tapasztalatuk róla,

vannak emlékeik, esetleg elképzeléseik a szerzővel kapcsolatban. A magasan kvalifikált, vagy legalábbis Shakespeare-ben magasan kvalifikált emberek voltak a célközönség, ez maximálisan működött.

Szirtes Tamás
Szirtes Tamás
Fotó: Mohos Angéla / Madách színház

– Sikerült új közönségréteget is megszólítani, vagy főként nagy „madáchosok” jöttek, esetleg vegyesen?

– Nekem nagyon sok este az volt az érzésem, hogy olyan emberek jöttek, akik általában nem szoktak a Madách Színházba járni.

– Milyen volt a fesztivál látogatottsága?

- A rendezvényeink szinte teltházzal futottak, megfizethető jegyárak mellett. Hangsúlyozni szeretném, hogy ennek a fesztiválnak nem volt semmiféle gazdasági célja, ezt nem azért hoztuk létre, hogy a színház bevételhez jusson. Kifejezetten költeni akartunk erre a fesztiválra, a fő cél az volt, hogy ezek a rendezvények minél magasabb szakmai színvonalon valósuljanak meg. Azt hiszem, ez maximálisan sikerült.

– A fesztiválon belül az annak egyik fő attrakcióját jelentő Szerelmes Shakespeare-nek (melyről itt írtunk korábban) milyen volt a fogadtatása?

– Tökéletesen ment, teltházakkal, nagy sikerrel.

– De mit szóltak a nézők, hogy kivételesen nem zenés darabbal rukkolt elő a színház?

– Először sokan azt hitték, hogy ez is zenés előadás lesz. De igen nagy szerepe a zenének ebben az előadásban is. Egyrészt vezérmotívumként többszólamú férfikar vezeti végig az előadást, másrészt a változások, színpadi mozgások jól megkomponált zenei mátrixon alapulnak. Kötőanyaga, összetartó eleme előadásunknak a zene, ugyanúgy, mint egy zenés darabnál, csak ezúttal a szereplők nem énekelnek. Tehát ez olyan, minden ízében prózai mű, amelyben a zenének rendkívüli jelentősége van. Az előadás érdeme, hogy ez a kérdés, az előadást látva senkiben nem merült fel.

Szerelmes Shakespeare
Szerelmes Shakespeare
Fotó: Mohos Angéla / Madách színház

– A Szerelmünk, Shakespeare fesztiválnak rendkívül gazdag és változatos volt a kínálata. Melyik programot emelné ki, mint a „leg-leg-leg”-et?

– Nekem nagyon sok kedvencem van. Rendkívüli módon tetszett például Ónodi Eszter és a WH zenekar. Nagyon tetszett az a szemlélet, hogy a Shakespeare-szonetteknek – amikről az embernek az első gondolata mégiscsak az érzelmesség, a romantika és a szerelem fényesebb aspektusa – ennyire sötét, vad oldalát fogták meg. Nagyon érdekes, új, művészi megközelítés volt. De nagyon büszke vagyok azokra az új produkciókra is, amik itt jöttek létre. Magyar Attila és Hajdu Steve például azt a feladatot kapták, hogy mint két jó Shakespeare-bohóc tegyék idézőjelbe ezt az egész fesztivált, nevessük is ki saját magunkat! Végül nagyon mulatságos őrültséget hoztak létre. De nagyon tetszett a Madách Színház táncosainak táncestje is, és szerettem a költőversenyt. Emlékezetes volt még Gálffi László estje, amit Az én Shakespeare-em beszélgetéssorozat keretében tartott. Ahogy Nádasdy Ádám előadása is, amikor beavatott minket abba, hogyan készült a Lear király fordítása.

A shakespeare-i szó gyönyöre csodálatos téma, bőséges anyaggal.

Szívem szerint felsorolnám Az én Shakespeare-em rendezvénysorozat valamennyi előadását.

– Feltűnő volt a fesztivál szereplői között a fiatal művészek jelenléte. Lesz esetleg további együttműködés a színház és az egyetemisták között a jövőben is?

– Sok jó személyes kapcsolat alakult ki. Nagyon örültem a gyerekdarabnak (melyről itt írtunk korábban), abban egyetemista rendezők és színészek bizonyítottak. Nagyon remélem, hogy elindul ezekkel az osztályokkal további színházi, akár hagyományos színházi együttműködés is.

– Akkor tulajdonképpen tehetségkutatás is zajlott a fesztiválon?

– A színház valójában (kimondva vagy kimondatlanul) folyamatos tehetségkutatás.

Minden egyes próba, minden találkozás, minden megbeszélés a másikban való különlegesség megtalálásáról szól.

Így valóban volt ennek a fesztiválnak ilyen sokadik célja is: a tehetségkutatás.

– Mekkora megterhelést jelentett a színháznak évad végén ilyen nagyszabású fesztivál megrendezése?

– 41 plusz rendezvényről beszélünk, ami azért is nagy szó, mert ez olyan éve volt a Madách Színháznak, amikor rendkívüli előadásszámot ért el, idén többet játszottunk, mint eddig bármikor. És ehhez az évadhoz jött ez a 41 plusz rendezvény olyankor, amikor egyébként a munkatársainknak már jóval kevesebb dolga lett volna. Kollégáink hősiesen dolgoztak a háttérben, a Fesztivál szervezésén, lebonyolításán, az előadások kiszolgálásán fénnyel, hanggal, műszaki apparátussal, adminisztrációval, kommunikációval. Minden egyes esemény mögött nagy csapat állt.

Fesztiválszervezésben ez volt az első évünk, ebbe most jól beletanultunk, és remélem, hogy ezután sokkal könnyebben be lehet vállalni újabb és újabb rendkívüli eseményeket.

– Mennyiben volt cél a hagyományteremtés ezzel a rendezvénysorozattal? Lesznek még a Madáchnak fesztiváljai?

– Egyszeri ötletként indult, de úgy érzem, hogy rátaláltunk valamire. Olyan területre, ami a normál színházi működésnek természetes és hatásos kiterjesztése. Azt hiszem, az a jó modell, hogy a színház fő bemutatóját, amelyik az évad központi eseménye, megkoronázunk egy fesztivállal, és több aspektusból körüljárjuk a témát – ahogy tettük most Shakespeare-rel. Ezt szeretném a következő évben is folytatni. A következő évad nagy bemutatója az új Webber-musical, a School of Rock, amit a kontinensen mi mutatunk be először. Webber ifjú korában maga is rockzenész, a rock megszállottja volt. Én pedig azt gondolom, a rock nem pusztán zenei stílus, a rock sok minden, világnézet, stílus, tudatformáló erő. Olyan komoly és komplex téma, amelynek gazdag az irodalma és történelme. Meghatározó személyiségei, a XX–XXI. század nagy alkotói. 2018 szeptemberében a Webber-bemutatót követően a következő fesztivált ennek a gondolatnak szenteljük.

– De akkor Shakespeare-től búcsút vesz a Madách.

– A Szerelmes Shakespeare változatlanul műsoron lesz. Először most szeptemberben, utána pedig a következő nyáron tér vissza. Az előadásnak olyan a szereposztása, hogy sajnos csak nyaranta tudjuk játszani, mert rengeteg színházból vendégszerepelnek benne művészek, tehát az évad normális játékrendjébe nem tudjuk beilleszteni. Hogy következő nyáron ismét kíséri-e a fesztivál is, azt most még nem tudom most megmondani. De el tudom képzelni, hogy igen.

– A jövő évadtól folyamatosan játszó színház lesz a Madách. Bele fognak ebbe még férni az esetleges további fesztiválok?

– A jól szervezett és jól működő színházi apparátus nagyon sok mindent meg tud oldani, és ez, büszkén mondom, a Madách Színházban rendelkezésre áll. Egyébként a színháznak olyan erős a repertoárja, hogy nincs szükségünk évente sok bemutatóra. Évek óta két-három bemutatót tartunk, és ez több mint elég. De ha egy évig nem tartanánk premiert, akkor is tudnánk működni. Tehát vannak szabad kapacitásaink, és ezt szívesen fordítjuk egy-egy fesztivál megrendezésére.

– A hatalmas érdeklődés miatt lesznek folyamatosan játszó színház?

– Nagyon nagy a repertoárunk, és nem tudjuk a darabjainkat kijátszani. Sokkal nagyobb az érdeklődés egy-egy előadásra, mint ahány helyünk van. A Mamma Mia!, a Mary Poppins, Az Operaház Fantomja: olyan darabok, amiből nyugaton egy is eltart egy színházat. Nálunk ezekből a hatalmas musicalekből hat-hét is van. És ha bemutatunk egy új nagy musicalt, amit minimum hatvan-hetven alkalommal kell eljátszani, akkor önmagunknak teremtünk konkurenciát. Az új bemutató kiszorít más darabokat, amikre pedig bőségesen lenne nézői érdeklődés. Ezért elmúlt években egy-egy új bemutató kedvéért kénytelenek voltunk, ha nem is levenni, de úgynevezett passzív repertoárba helyezni előadásokat. Például a Jézus Krisztus Szupersztárt, amit nyugodtan játszhatnánk egy évben negyven-ötven alkalommal. Szóval sok a produkció és kevés az este. Azért kell átállnunk az egész éves játszási rendre, mert a Madách Színház láthatóan kinőtte az épületét.

– A Szerelmünk, Shakespeare fesztivállal kapcsolatban van bármiféle hiányérzete?

– Az én Shakespeare-em sorozatba meghívtam volna még jó néhány embert. Tizenhárom este volt, de ez jelentős számban bővíthető lett volna, és még sok művész gondolataira kíváncsi lettem volna. Nagyon örültem egyébként a monológok estjének is (melyről itt írtunk korábban), az új forma, új műfaj és a két csodálatos színész, Kerekes Éva és Fekete Ernő miatt, de

maradt még jó néhány gondolatunk egy esetleges következő fesztiválra.

– Többször elhangzott, hogy ez a fesztivál egy nagy főhajtás Shakespeare előtt. Akkor ezzel „le is tudta” Shakespeare-t a jövőben, vagy fog még esetleg Shakespeare-t rendezni?

– Az az igazság, hogy nagyon vágyom rá, de a Madách Színház elsősorban zenés színház, és mint ilyen, nem alkalmas arra, hogy egy nagy Shakespeare-drámát, például az Antonius és Cleopatrát műsorra tűzzünk. Ezt nem merném. De az én rendezői ambícióim ezzel még nem elégültek ki. Esetleg valami vígjátékban lehetne gondolkodni. Shakespeare vígjátékai különben is olyan fájdalmasak, hogy csak műfaji meghatározásokban „víg”játékok.

Támogatott tartalom