Katalin

Sodró Eliza: „Szeretem, ha egy rendező beavat”

2017.07.30. 09:26

Programkereső

Sodró Eliza kivételes tehetségű művész, aki A falu rossza című előadásban nyújtott alakításával kiérdemelte a legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat a POSZT-on, és vele a Fidelio szakmai támogatását. A fiatal színésznő egy éve szerződött a Radnótiba, de továbbra is erős szálak fűzik korábbi színházához Szombathelyre.

- Idén két előadásban is színpadra léptél a POSZT-on. Az egyik a szombathelyi A falu rossza, amiben lekettőzték a szerepedet. Nehéz volt megválnod tőle?

Idén hat új bemutatóm, és két beugrásom volt. Egyrészt szuper, hogy van sok új feladat, másrészt viszont gyakorlatilag egyeztethetetlen lettem. Az hülyeség, hogy azért ne legyen A falu rossza Szombathelyen, mert egyetlen ember épp nem ér rá. Mindig az előadás érdekeit kell szem előtt tartani. Ezért a kettőzés. Én a magam részéről megköszöntem Hartai Petrának, hogy vigyázott Bátki Tercsire amíg én távol voltam, aztán boldogan röpültem Szombathelyre, amikor újra tudtak egyeztetni. A szívem csücske ez az előadás, ezért nagyon fájt volna, ha végleg meg kell válnom tőle.

- Az előadásokon kívül mennyire tartod a kapcsolatot a Szombathelyi társulattal?

- Fontos barátaim lettek ott, akikkel szinte napi kapcsolatban vagyok. És azt hiszem, idén többet jártam Szombathelyen színházba, mint Pesten. Ha együtt játszunk, nagyon könnyű újra felvenni a fonalat. Az, hogy én elszerződtem, tulajdonképpen csak az öltözőasztalomon látszik – senki sem ült a „helyemre”, de a lányok most azt használják raktárnak. (nevet)

- Hogyan szoktál készülni egy szerepre?

- Ez attól függ, hogy éppen min dolgozom. A lényeg persze úgyis a próbákon alakul ki, de én szeretek otthon is bindzsizni dolgokon. Például, ha Shakespeare-t játszom, általában elolvasom a darabot angolul, van, hogy naplót írok a szerepemnek, megnézek egy hasonló témájú filmet, a kellékszemüvegben olvasok... Ha sikerül rápörögnöm egy szerepre, akkor szinte bármi lehet inspiráló: egy cikk, egy gesztus, egy gonosz buszvezető stb. Bátki Tercsi például annyira belemászott az életembe, hogy

egy idő után sokkal bátrabban mertem kiállni az igazamért.

Mert állandóan azon gondolkodtam, hogy ő vajon mit csinálna. Szóval terápiás hatása is volt.

- A Radnótiba Kováts Adél igazgató hívott, aki úgy jellemzett, hogy egy vibráló és érzékeny lény vagy, aki nagyon mélyre megy a szerepeiben. Meg tud viselni egy-egy ilyen alámerülés?

- Nagyon kedves Adéltól, hogy ilyeneket mond, azért ez, bevallom, jól esik. A játékos Polinájának van egy nagyon furcsa ideg-összeroppanása. Azt figyeltem meg, hogy ha úgy sikerül a jelenet, ahogy azt szeretném, akkor utána egy jóleső fáradtság van rajtam. Ha viszont ez nem történik meg a színpadon, akkor kiviszem az öltözőbe, a kudarc élménye felerősíti azt az amúgy is szélsőséges idegállapotot amiben Polina van, és hát az szinte elviselhetetlen. Olyankor zuhanyzom, meg eszem egy csokit. Néha elgondolkozom azon, hogy ha a fizikai betegségek többnyire lelki eredetűek, akkor vajon a színészeknek, akik éjjel-nappal az idegrendszerüket túráztatják, miért nincsen ezerféle bajuk. És talán azért, mert ők végig tudják, hogy ez csak játék. Tudatában vannak, hogy mindez a tapsrend után véget ér. És talán ez a tudat védi meg őket.

Ha ez a tudat nem lenne, akkor nem színészek lennének, hanem őrültek.

- Milyen vagy a próbákon? Szóváteszed, ha valami kényelmetlen számodra?

- Persze. Azt mindig jelzem, ha valahol elakadok, de alapvetően úgy érzem, hogy nekem kell alkalmazkodnom. Igyekszem mielőbb belépni abba a világba, amit a rendező lát maga előtt, hogy aztán én is abban tudjak gondolkodni. Szeretem, ha egy rendező beavat. Minél többet tudok az egészről, annál jobb megoldásokat hozok.

- Igényelnéd, hogy más alkotófolyamatokban is részt vehess egy előadás létrehozásánál?

- Igen. A legkedvesebb színházcsináló emlékeim abból az időből valók, amikor még nem voltam színésznő. Ülünk az osztálytársnőimmel az egyik kaposvári próbateremben, és az Auschwitz működik jelmezeit varrjuk... hajnal háromkor a szombathelyi színház büféjében téblábolunk, és próbáljuk kitalálni, hogy kezdődjön a Cudar világ második felvonása... Ezeknek az emlékeknek van valami kedves intimitása. Persze egy kőszínházban muszáj leosztani, hogy ki mit csinál, hogy minél olajozottabban menjen a munka, de mindig örül a szívem, amikor egy próbafolyamatban lazulni látszik ez a szigorú rend.

- A másik előadás, amiben Pécsett láthattak a nézők, a radnótis Futótűz. Az előadást Alföldi Róbert rendezte, aki korábban, a szombathelyi időszakodban már hívott ide játszani a Lear király ba. Milyen volt ez a két munka a számodra?

- Robival dolgozni mindig nagyon izgi.

Kegyetlen, kérlelhetetlen, de ha meg tudod csinálni amit kér, akkor azért nem jössz ki rosszul a dologból.

Van egy olyan gyanúm, hogy elég jó pedagógus. De ő nem az a kedves fajta, hanem az, amelyik még visszazavar futni, mikor már kétszer elestél, de év végére megvan a spárgád, és úgy futsz, mint Usain Bolt. Szóval lehet nála fejlődni. Na.

- A Futótűz nehéz, komoly témája ellenére a te karaktered – hasonlóan László Zsoltéhoz – játékos, szokatlan és rövidsége ellenére is emlékezetes tud maradni. Mi volt a koncepció?

- Mikor először olvastam a darabot, és még nem tudtam, mit játszom benne, meg voltam róla győződve, hogy Antoine egy idős úr. Az mindenesetre biztos, hogy nem hétköznapi valaki. Évekig ül és hallgat egy néma nőt... tuti, hogy nem teljesen százas. Aztán a próbák során ilyen lett. Én nem bánom, hogy nevetnek rajta az emberek; szerintem fontos, hogy egy ilyen nyomasztó előadásban legyen valamennyi humor. Így könnyebb lenyelni. De Antoine különösen azokon az estéken sikerül jól, amikor bele tudom tenni azt is, hogy milyen mélyen szerette ezt a nőt, akit ápolt.

Ha ez a gyengédség nincs benne, akkor csak gúnyt űzök egy figurából.

- Filmes munkák mostanában mennyire találnak meg?

- Idén két filmes munkám volt. Forgattam a The Crown című angol produkcióban és Lóth Balázzsal dolgoztam együtt a Bűnösök kora című sorozat egyik részében. Nagyon várom, hogy kijöjjenek. Olyan fura, hogy a filmnél mindig hónapokat kell várni arra, hogy lásd mit műveltél. Mondjuk Balázzsal azért volt nagyon jó dolgozni, mert amellett, hogy nagy szabadságot adott, mindig világosan elmondta, hogy mire figyeljek. Ha kértem, visszajátszotta nekem a jelenetet. Olyan volt picit, mint egy gyorstalpaló filmszínész kurzus.

- Milyen feladatok várnak rád a következő évadban?

- Alföldi Róbert rendezi a Hegedűs a háztetőnt az Arénában, amiben én játszom Chavát. Ezt követően a Radnótiban Szilágyi Bálinttal csinálunk egy Arany-balladaestet, majd Andrei Şerban rendezi a III. Richárdot, Alföldi Róberttel a címszerepben – ebben én Lady Annát fogom játszani a tervek szerint. Végül pedig Mohácsi János rendezi Závada Pál Egy piaci nap című regényét. Azért ez jól hangzik, nem? Szerintem elég mázlis vagyok. (nevet)