Móric

A nyilasterrorról szóló előadás nyerte a Vidéki Színházak Fesztiválját

2017.09.13. 14:21

Programkereső

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Az ötödik pecsét című produkcióját Csiszár Imre rendezte.

Szeptember 4. és 10. között immár hatodik alkalommal rendezték meg Thália Színházban a Vidéki Színházak Fesztiválját, amelyen hét nap alatt kilenc előadást láthatott a közönség. A szombathelyi Weöres Sándor Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a kecskeméti Katona József Színház, a Békéscsabai Jókai Színház, a tatabányai Jászai Mari Színház-Népház és a Szegedi Nemzeti Színház társulata mutatkozott be egy-egy előadással.

Az ötödik pecsét
Az ötödik pecsét
Fotó: Umberto Pezzetta / Hevesi Sándor Színház

A produkciókat öttagú zsűri értékelte, amelynek tagja volt Zalán János, a Pesti Magyar Színház igazgatója; Nagypál Orsi filmrendező; Sümegi Noémi kulturális újságíró; Kőváry Katalin rendező és egy, a közönség soraiból választott zsűritag, Lovas Ildikó. A díjakat az idén is Szilágyi Imre debreceni grafikusművész készítette.

A díjazottak

A legjobb előadás: Az ötödik pecsét (Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg, rendező: Csiszár Imre)

A legjobb férfi alakítás: Cserna Antal (Ádám almái, Pécsi Nemzeti Színház, rendező: Paczolay Béla)

A legjobb női alakítás: Hartai Petra (Ivanov, Weöres Sándor Színház, Szombathely, rendező: Lukáts Andor)

A szakmai zsűri különdíja: A La Mancha lovagja látványvilágáért (Miskolci Nemzeti Színház, rendező: Keszég László, jelmez: Szűcs Edit, díszlet: Árvai György, világítás: Kramcsák János)

A legjobb férfi karakteralakításért járó díj: Nagy Péter (Apák és fiúk, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, rendező: Bagó Bertalan)

A legjobb női karakteralakításért járó díj: Szabó Gabi (Utánképzés (ittas vezetőknek), Szegedi Nemzeti Színház, rendező: Szőcs Artur)

A fődíjat elnyerő  Az ötödik pecsét  Budapesten játszódik az 1944-es nyilasterror idején. Az előadásban az órást, Gyuricát alakító Farkas Ignác a szerepre való felkészülés kapcsán  elmondta : „Elsősorban olvasmány- és filmélményekre kellett támaszkodnom, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nagyszüleim bár vidéken, de átélték ezeket a borzalmakat, hogy tizenéves suhancok meglett, tisztességes embereket, nőket, gyerekeket hajtottak végig az utcákon. Ők ezeknek szemtanúi voltak, az akkor élő több millió magyarhoz hasonlóan. Az ő élményeik nagyon nagy hatással voltak rám.

Mindig is szerettem a történelmet, de az elbeszélésükből sokkal emberközelibbé váltak ezek a történetek,

nekik köszönhetően szinte részesének érezhettem magam. Ezenkívül természetesen a darab rendezőjével, Csiszár Imrével való beszélgetések is segítettek. Az volt a fő kérdés, hogy mennyire tudjuk érzékeltetni a színpadon azt a fojtogató hangulatot, ami akkoriban az országban uralkodott. Így lett, hogy mikor megérkeznek a kocsmába ezek a feketébe öltözött emberek, szinte megfagy a levegő, és történik egy éles váltás az addigi kedélyes kocsmai beszélgetés hangulatához képest.”

Farkas Ignác - Az ötödik pecsét
Farkas Ignác - Az ötödik pecsét
Fotó: Umberto Pezzetta / Hevesi Sándor Színház

Az előadás fogadtatása kapcsán kifejtette: „A bemutató után nagyon sok nézővel beszélgettem – mert bizony sokszor megállítják az embert az utcán –, és sokan mondták, hogy látták a filmet, de az a háromdimenziós élmény, amit a színházban kaptak, egyenértékű volt vele. Persze nagyon nehéz összehasonlítani a színházat a filmmel, annyi különbség van köztük, de a személyes jelenlét és az élő játék varázsa talán feledtetni tudja azt, hogy a film technikailag jóval több dologra képes: hogy csak mást ne említsünk, ott vannak a közeli felvételek, amik elementáris erővel képesek hatni a nézőre.”