Vendel

A KULT50 bemutatja: Alföldi Róbert

2017.10.13. 12:30

Programkereső

Színházban direktben nem politizál, azonban társadalmi kérdéseket, jórészt a hatalom mikro- és makroközösségi természetét boncolgatja. Alföldi Róbert a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 kiadvány ötvenes listáján az első név.

A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

Alföldi Róbert
Alföldi Róbert
Fotó: Horváth Evelin Lina

A Jászai Mari-díjas színész, rendező a Vígszínházban kezdte pályáját, volt tévéműsorokban műsorvezető és tehetségkutató reality zsűritagja, beszélgetett képernyős talkshow-kban és pódiumon, igazgatta a Bárka Színházat és a Nemzeti Színházat. 2013 óta szabadúszóként kapja a meghívásokat Magyarországon és külföldön egyaránt. Rendezőként mindig nagyon pontosan tudja, mit akar, színésznek, alkotó- és munkatársnak lazsálást, készületlenséget nem enged, színészként pedig abszolút alázatosan csinálja, amit kérnek tőle.

Rajongják – rengeteg közönségdíja van – és elutasítják.

Utóbbit jórészt olyanok, akik még soha nem vettek jegyet sem a színész, sem a rendező Alföldire. Ha megtették volna – bár módjuk nehezen lenne rá, hiszen szakmai elismeréstől nem mentes közönségsikerrel futnak a nevéhez fűződő produkciók –, valószínűleg ők maguk csodálkoztak volna rá az úgynevezett szerzői szándék és üzenet tiszteletének magas fokára. Arra, hogy tulajdonképp konzervatívnak mondható, és a lilának egyetlen színpadi árnyalatát sem ismeri. Szabadosságot – jobb híján nevezzük így azt, ami a test nedveihez és általában nem látható részeihez tartozik – leginkább bábbal, a komolyan nem vehető túlzófokkal az abszurditást hangsúlyozva enged meg magának.

„Szerintem az a mi legnagyobb problémánk, hogy

nem vagyunk hajlandóak látni a valóságot.

(...) Nálunk nincs valóság. Valami cyberlétben élünk” – fogalmazott az Indexnek. Ha a közéletről kérdezik, egyenesen válaszol. Csáki Judit  Alföldi színháza – Öt nemzeti év  című kötetében coming outolt, a 2015-ös Pride megnyitóbeszédét ő mondta.

Színházban direktben Alföldi nem politizál, az általa választott darabokkal azonban – függetlenül attól, hogy itthon vagy külföldön dolgozik –társadalmi kérdéseket, jórészt a hatalom mikro- és makroközösségi természetét boncolgatja. Egyenesen fogalmaz a színpadon is, mert „egyre fontosabb a kimondás, hogy végre ne rébuszokban beszéljünk” (Népszava, 2017). Rendezései nem helyi érdekűek, mert bennük jóval általánosabb, ha tetszik: egyszerre univerzálisabb és egyszerre egyénibb szintre emeli a témát, legyen az a homoszexualitás, gender- vagy menekültkérdés.

DSC1985
Fotó: Kaszás Tamás / Fidelio

Az elmúlt két évben dolgozott a bécsi Volkstheaterben (Háy Gyula: Tiszazug), a trieri Teatrierben (Bernstein–Kästner: Pán Péter), visszatért Szöulba, a Koreai Nemzeti Színházba (Shakespeare: Téli rege, Euripidész: Médeia) és Sankt Pöltenbe (Molière: Tartuffe). Az Armel Operafesztivál állandó rendezőjeként készítette a szegedi Varázsfuvolát – az előadás Londonba is meghívást kapott – és Eötvös Péter Senza sangue című darabjának bemutatóját az Avignoni Operában, a müncheni Bayerische Staatsoper stúdiójának növendékeivel pedig Benjamin Britten Albert Herringjét vitte színre.

Mindezek mellett itthon is rendezett jó néhány előadást, Budapesten többedik alkalommal a Radnóti Színházban (Shakespeare: Lear király, Wajdi Mouawad: Futótűz), a Budapest Bábszínházban (Molière: A képzelt beteg), a Kultúrbrigáddal (Ionesco: Makbett), csakúgy, mint a CAFé Budapest Kortárs Őszi Fesztiválra verbuvált szabadcsapattal (Marlowe: II. Edward), a szombathelyi Weöres Sándor Színházban; és csinált egyestés szuperprodukció-Passiót virágvasárnapra az Arénában. Színészként ezalatt mindössze két bemutatója volt: Norrison bankigazgató (Molnár Ferenc: Egy, kettő, három – Kultúrbrigád az Átriumban) és Higgins professzor (Lerner–Loewe: My Fair Lady – Centrál Színház).

A My Fair Lady-ben
A My Fair Lady-ben
Fotó: Puskel Zsolt / Fidelio
Utolsó állami díja a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 2007-ből. Azóta jórészt csak színházszakmai elismeréseket kapott.

A közeljövő rendezőként újabb szombathelyi munkát (Ben Jonson: Volpone), újabb Armel-produkciót (az egyik legizgalmasabb kortárs dalszerző, Rufus Wainwright Prima Donnája) és újabb Aréna-beli előadást (Bock–Harnick–Stein: Hegedűs a háztetőn) hoz. Az Átriumban Fassbinder-filmekből készül darab, színészként pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Vízkereszt egyik legizgalmasabb, tragikomikus karakterét, Malvoliót alakítja.

Mi ez a sorozat?

Idén nyáron megjelent a hazai médiapiac hiánypótló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunk bemutatja az összes beválogatott alkotót, valamint felvezet egy különleges kampányt, amelyről december elején rántjuk le a leplet.

Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, látogasson el valamely Libri könyvesboltba vagy rendelje meg online, ide kattintva!