Székelyföldön kétszer nagyobb az öngyilkosságok aránya, mint egész Romániában. Senki nem tudja, miért. Senki nem tudja, miért. Egyesek a zord időjárással, a hegyvidék ridegségével magyarázzák. Mások azzal, hogy a bicskához gyakran nyúló falusi székelyek számára más az emberi élte értéke. Az ő világukban a Nap hamarabb nyugszik le. Minél hamarabb, annál jobb.
Ilyen környezetben játszódik a Bányavirág, és ebben él az egykori bányász, Vajda Iván, aki a bánya bezárása óta reményvesztett munkanélküliként éli mindennapjait, és gondozza beteg édesapját. Nem azzá vált ez a világ, amivé szerette volna. Hozzá hasonlóan kiutat keres szűkebb környezete is: féltestvére, Ilonka, barátja, szomszédjai. Mindenki a maga módján. A szerencsétlen sorsok és a sok lemondás ellenére a Bányavirág nem egy komor darab. A fekete humor erőteljes jelenléte segít nekünk megfelelő távolságból szemlélni azt, amiben élünk. Segít felébredni abból a keserű álomból, amibe a szereplők belepusztulnak.
Székely Csaba darabját a Színházi Dramaturgok Céhe a legjobb új drámának járó Vilmos-díjjal tüntetett ki a 2011-es Pécsi Országos Színházi Találkozón. A drámából a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Yorick Stúdió együttműködésében, Sebestyén Aba rendezésében jött létre előadás, melynek szereplői Viola Gábor, Bányai Kelemen Barna, Nagy Dorottya, Kovács Botond és Gulácsi Zsuzsa. A produkció 2011-ben IX. Nemzetiségi Színházak Kollokviumán Gyergyószentmiklós elnyerte a szakmai, valamint a közönségzsűri legjobb előadásért járó díját is, a legjobb férfialakítás díja Bányai Kelemen Barna kapta, az Új Magyar Szó országos napilap alakítási díját pedig Viola Gábornak ítélték.


(pt)
Fidelio
Hozzászólás
Elküldöm






























