Rick Zsófi
Fidelio
HozzászólásÖtvös András Galambként (Galambos Péter, a megbeszélések moderátora) túloz: mezítláb, sapkában, hanyagul áll, ül, dől, fekszik, támaszkodik, halálosan unja.
Utolsó nap. Még belehúzunk. Este már csak egy verseny, előtte két off. A felolvasószínház a litera Magyar Stafétájával zárul. Öt kortárs magyar író írt öt kis darabot, staféta-szerűen. A sort Háy János kezdte, aztán jött Tasnádi István, Erdős Virág, Forgách András és Garaczi László. Végül összeállt a nagy mű.
A helyzetek mulatságosak, olykor abszurd és teljesen szürreális színezetet kapnak. És persze minden író reflektál a hazai irodalmi és színházi életre, egymást is beleírják a történetekbe.
Itt elolvasható az összes mű, illetve az irodalmi váltóhoz kapcsolódó információk.
Este Hírlap Színház az egri társulattal. Úgy egy éve kezdte el Máté Gábor ezt a projektet a Gárdonyi Színház színészeivel: egy friss, aznapi hír alapján improvizálnak végig egy másfél órás előadást. A mai hírt a Dunántúli Naplóból vették, egy évek óta húzódó műhibaperről. Az előadást természetesen a POSzT-hoz igazították. A társulat A velencei kalmárt próbálja délelőtt (ezzel szerepeltek a versenyben), amikor Zsótér Sándor (Bányai Miklós pontos paródiájában) észreveszi, hogy Vajda Milánnak eláll a kisujja. Így nem lehet Shakespeare-t játszani. Ciki, feltűnő és figyelemelterelő. Mit is tegyen szegény kis színész? Megpróbálja orvosolni, minél hamarabb. A lányok energetikai módszereket ajánlanak, csakratisztítást, satöbbi. Ez nem segít. Jön a sebészet. Szögek a kisujjba. Nem múlik. Másik doktor. Az előző sarlatán: szögek át a könyökbe. ("Kisujjra vigyázunk, abban van a szakma!") Nem múlik. Urológia. Ott mindenki rohan, egymásnak adogatják át a feladatot (még a karbantartó és a takarítónő is gumikesztyűt húz). Bemutatóóra, az orvostanhallgatók is beszállnak. Aztán egy német turistacsoport is besétál a kórházba. Mindenki fölismeri a színészt, aki az első néhány kínos perc után föladja, neki már mindegy.
A következő jelenet a szakmai megbeszélés. Az elálló kisujjról vitáznak, hogy mennyire egyedi ötlet, milyen kifejező. Elemzik a többi szereplő kéztartását is. Csodálatos kifordítása a valódi szakmai vitáknak. Ötvös András Galambként (Galambos Péter, a megbeszélések moderátora) túloz: mezítláb, sapkában, hanyagul áll, ül, dől, fekszik, támaszkodik, halálosan unja. Ez is szép és kedves paródia.
Újabb műtét, melynek következtében Vajda Milán végleg lebénul. Az ő és a kórház ügyvédje persze évfolyamtársak voltak, a feje fölött inkább yachtokról és borospincékről beszélgetnek. Majd a bíróság eldönti. És a slusszpoén: Miláné a legjobb férfialakítás díja. Mindenki őt ünnepli, de szegény semmit nem érzékel. Pedig csak a kisujja állt el. Négy nap alatt gyakorlatilag agyhalott lett. Visítva röhögünk persze, de ha jobban belegondolunk, ez nem annyira vicces. Pedig tényleg ez van.
Kilenctől a Kamarában a Vígszínház előadása, az Augusztus Oklahomában. Ez viszont vicces: a nagyszínház hátsó ajtaján nem fért be a díszlet, a Kamarába igen. Ezért ott játsszák a Vígre tervezett amerikai darabot. Fürtökben lógnak az emberek a lépcsőn, padkán, bárhol, ahol ülni lehet. Ekkora teltház még nem volt. Kicsit izgulok, hogy az ezerfős színházra kalibrált előadás hangját megtalálják-e a színészek egy kétszáz fős teremben. Belerázódnak. A színészi teljesítmény egyenletes és bámulatos. Együtt vannak, segítik egymást. Fölhozzák a darab gyengébb pontjait is. Pap Vera elementáris, megint nem jutok szóhoz tőle. Az egész persze nem ül és üt annyira, mint otthon. Mégis az egyik legjobb élmény a fesztiválon.
Az utolsó este a kertben. Mindenki leteszi a kilencnapos terhet. (Bár, még holnap jön a gála.) Várjuk a telefonokat, üzeneteket, a zsűri ülésezik. Érkeznek is a hézagos információk, aztán csak összerakjuk a végeredményt. Amit majd csak este nyolckor, a gála kezdésekor oszthatunk meg. A fesztivál véget ért, a lényeg hamarosan kiderül.
Elküldöm
