Karrierek, történetek - egy négynapos Szentivánéji álom-workshop húszperces eredménye és egy jól szabott II. Richard. Két produkció, ami többet már nem látható.
Háromnegyed hat táján betérek még egy gyors, előadás előtti kávéra a Rondellába. A pultot támasztja három férfi. Jó negyvenesek, söröznek, ahogy azt kell. De még mielőtt azt gondolná bárki, hogy egy Háy-drámából kilépett karakterekről van szó, gyorsan álljon itt beszélgetésük egyikük mondata: "Akármi van, én a beregszásziakat mindig megnézem." Megszólalnak a fanfárok jelezve, hogy alig néhány perc van a londoni Metropolitan University frissen végzett színészeinek és a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem teatrológus hallgatóinak produkciójáig, amiről mindössze annyit tudunk, hogy a Szentivánéji álom alapján készült és harminc perc hosszú. Nekem közben elfogy a kávém, nekik meg a sörük. "Na, menjünk, fél órát, bármilyen is az, csak kibírunk!" - teszi hozzá az előbb már idézett úriember. Hiába, aki Vidnyánszkyn szocializálódik, annak harminc perc meg se kottyan.
(Gyors lábjegyzet: ugye, milyen jól nevelt - színházra mindenképp - a gyulai közönség!)
Ritkán látni felénk olyat, hogy a színházcsinálás különb-különb oldalairól érkezők még diákkorukban, megismerve a másik mesterségét is együtt dolgozzanak. Jelen esetben frissen diplomázott londoni színészek - a "túlélésre" létrehozott csoportosulásuk neve Plucked Pigeon Productions - lettek összeeresztve kolozsvári teatrológus egyetemistákkal, akikből optimális esetben dramaturg, irodalmi titkár vagy színházi újságíró lesz. (Adódik persze a kérdés, miért nem színisekkel folyik a workshop, hogy érdektelenség vagy praktikus ok, mondjuk az intézményekhez későn eljuttatott felhívás áll-e a háttérben, de spekulatív találgatásokba ne bocsátkozzunk.) Szóval majdnem profik és gyakorlatilag amatőrök kerültek egy csapatba néhány napra Gian Carlo Rossi irányításával.
|
|
|
Hasznosnak látszik a munka, már amennyit meg lehetett állapítani a jógából, hang- és koncentrációs gyakorlatból álló bemelegítésből, illetve a Szentivánéji egymásba folyasztott, a létszám miatt a tündérekre koncentráló jeleneteiből álló produkcióból. Addig, míg meg nem szólalnak, meg se lehet különböztetni, ki jött Londonból és ki Kolozsvárról. És aztán sem az akcentus miatt hallható a különbség, a hanggal bánás magabiztossága és ereje miatt válik nyilvánvalóvá, hogy a fekete ruhás, aranycsillámos arcú, hajukba leveleket tűzött sárga kesztyűs társaság egyik fele három évig színészmesterséget, a másik színház történetét és színházról írást tanult.
Ha a szülők itt lettek volna, minden bizonynal borzasztó büszkék lettek volna a gyerekekre, arra, hogy bejátsszák a vár terét, hogy ügyesen mozognak, sőt még a Thrillerre is képesek együtt, szinkronban ugrálni, de az a közönség, amelyik itt valamit, nevezzük nevén: előadást várt, értetlenül követték az eseményeket. Pedagógiailag tényleg jó, hogy az elméleti oldal belekóstolhatott a gyakorlatba, összességében azonban egy, a Smells Like Teen Spiritre készített koreográfia - tartalmilag mindenképp - jobban passzolt volna zárásképp, mert, megasztárosan szólva, a hangzatos Plucked Pigeon Productions tagjai nem különösebben jöttek át.
A one-afternoon-only alkalmi produkció után este darabtemetés zajlott. Az évad elején, októberben bemutatott II. Richardnak ez volt az utolsó előadása. Hogy miért, megintcsak ne kérdezzük. A Budapesti Kamaraszínház repertoárján valószínűleg már nem fért ez az egyébként igen figyelemreméltó alakításokat felsorakoztató produkció.
Shakespeare 1597-ben írt, nálunk meglehetősen ritkán játszott király-dokudrámájában két formátumos történelmi egyéniség, a tízéves korától kormányzó címszereplő, és az őt a trónon IV. Henrik néven követő Henry Bolingbroke közötti harc 14. század végi eseményei sorolódnak el. A hatalom megszerzéséről, megtartásáról, elveszíthetőségéről szóló történet nem elmesélődik, megérzékítésről szó nincs. Korunk ehhez túl kicsinyes, kivesztek belőle a hősök. Humora - ami többnyire fekete - ellenére szikár tömörségű az előadás. Ezt inspirálja Spiró György szövege is, ami csak a legszükségesebbre korlátozott közléseket - és ez nem kevés! - tartalmazza.
|
|
|
A színpadon két fiatalember, akiknek víziója van a hatalomról. Két önazonosságát kereső, magányos fiatalember. Egyikük, Richard (Dolmány Attila erőteljes, árnyalatgazdag alakításában) gyakorlatilag végig a színen van. Ha hallgat, azt az első részben jól szabott szmokingjában többnyire egyik lábát kinyújtva, másikat enyhén felhúzva ül és diadalittas mosollyal a messzeségbe révedőn teszi, a másodikban egy darabig állhat a kiszuperált hangfalakból összeállított dobogó legfelső fokán, de aztán jön a börtön, majd a halál, és fekete trikóra-alsónadrágva vetkőzve az egyik ládába téve végzi. Másikuk, Henrik (Lengyel Tamás - a jelzőket lásd Dolmánynál, plusz tegyük gyorsan hozzá annyi szubjektív megjegyzést, hogy neki aztán tényleg jól állnak az évek) mintha még túlabb (és át)látna ellenfelén. Száműzetése erősíti, kegyetlenebbé, cinikusabbá, amorálisan számítóbbá teszi - pedig ezekben Richard sem szenvedett hiányt, igaz, benne egy pillanatig nincs önhittség, magabiztossága leginkább önundorral párosul. Az ő kezükben volt/van/lesz az a hatalom, aminek fényében mások is igyekszenek sütkérezni, vagy legalább arcukat próbálnák megmosni abban - mert a hatalommal lenni jó, az lehet akár a túlélés záloga is (kérdés, mi történik, ha változik a politikai széljárás - de ennek lehetséges veszélyeiről nem szól az előadás). A színpadra lépő többi szereplőt hat színész formálja meg (közülük Jánosi Dávid, Karácsonyi Zoltán, Kaszás Mihály, Törköly Levente markánsan), beazonosításukat Földi Andrea szürke és fekete, a háborús időkre vértdarabokkal utaló, a Lancaster-vörös kiegészítőkkel operáló jelmezei mellett (kivétel a kertészek élénkzöld kötény-ruhája és virágsapkája) változó hangsúlyok, hanglejtések, tekintetek, gesztusok, test- és térpozíciók segítik.
A Gyulai Várszínház Kamaratermében a Budapesti Kamaraszínház egyszintűségével ellentétben alulról nézzük az előadást. Kerti műanyag székeken ülünk, kellemes ellazulásról szó nincs. Ahhoz hol túl keveset, hol meg túl sokat mutatnak a fények.
2009. július 9. - Shakespeare Fesztivál, Gyula
18:00 - Várszínház
Workshop-etűdök a Szentivánéji álomból
20:30 - Kamaraterem
William Shakespeare: II. Richard
Km.: Dolmány Attila, Lengyel Tamás, Törköly Levente, Kaszás Mihály, Kocsó Gábor m. v., Majzik Edit, Jánosi Dávid, Lévay Viktória, Karácsonyi Zoltán
Fordította: Spiró György; jelmez: Földi Andrea mozgás: Barta Dóra; szcenika: Bajkó György;, díszlet-rendező: Almási-Tóth András