Cecília

Az örök történet

2008.05.01. 00:00

Programkereső

A több mint két éve bemutatott előadást a premier óta folyamatosan nagy érdeklődés övezi: a mai zsidó-palesztin ellentétre hangolt Rómeó és Júlia-interpretáció Markó Iván átszellemült látomása, amely bebizonyítja, hogy a mindenki által jól ismert történet még mindig tartogat olyan értelmezéseket, amik miatt érdemes újra és újra végigélni a világ leghíresebb szerelmespárjának tragédiáját. Főképp azért, mert ebben az előadásban a szomorú véget jótékonyan elfeledteti velünk egy halvány, de lelkesítő reménysugár.

Rómeó és Júlia Jeruzsálemben (fotó: Kanyó Béla)

Markó Iván 1991 és 1994 között a zenészeket és táncosokat képző jeruzsálemi Rubin Akadémia vendégprofesszoraként dolgozott. Az itt tapasztalt hangulatokból több munkájában építkezett: ekkor készítette el a Siratófalak című magyar-izraeli koprodukcióban készült, több díjjal elismert táncfilmet is. A Jeruzsálemben élők között feszülő ellentétek és mégis mindig kiütköző hasonlóságaik indították arra, hogy a shakespeare-i örök történetet ebbe a környezetbe helyezze át.

"Isten jelenléte, erő és szépség sugárzik a városból, és szeretet, ami a kövekből, az olajfákból, a virágok illatából, a színekből, a csillagok közelségéből árad. Csukott szemmel is láttam a fejemben ezt a világot, amelyet szerettem volna megfogalmazni, és amelyben végül is három évig éltem" – mondja Markó Iván.

A zenei anyag a Markó által Jeruzsálemben gyűjtött tradicionális arab és zsidó forrásokból, valamint Jávori Ferenc (Budapest Klezmer Band) által klezmerzenei ihletésre írt darabokból áll. Jávori az európai zsidó zenei élet egyik meghatározó zeneszerzője, a legkülönbözőbb produkciók és művészi kezdeményezések számára írt már szerzeményeket. A zsidó zene szeretete és annak népszerűsítése iránti elkötelezettsége folyamatos megújulásra készteti, valamint inspirálja a szokatlan és éppen ezért mindig izgalmas feladatokra. Így vágott bele a Markóval közös munkába is: ketten dolgozták fel a már rendelkezésre álló anyagokat és szorosan együttműködtek a darab mintegy felét kitevő eredeti zene létrehozásán is.

Az előadás szólistái a Magyar Fesztivál Balett tagjai. Nyári Gábor (Rómeó) a Győri Balett Művészeti Szakközépiskolából került a társulatba, 1996 óta az együttes szinte minden produkciójában közreműködött. Felesége, a Júliát táncoló Misáczi Mónika a Táncművészeti Főiskolán végzett, és 2000-ben csatlakozott a Magyar Fesztivál Baletthez.

Markó a zsidó és palesztin nép közötti ellentétet használja fel a két fiatal szerelmes családi hátteréül. Rómeó az izraeli, Júlia a palesztin család sarja, s ahogyan az eredeti tragédiában is íródott, megismerkedésük után egyikük sem tud uralkodni érzelmein. A piactéren történik meg az első találkozásuk, majd a báljelenetben kerülnek közelebb egymáshoz. Júlia hálószobájában folytatódik az előadás, előbb Júlia anyjával (Loósz Krisztina), majd a Rómeóval előadott kettőssel. Az emberi esendőség, a tolerancia jellemzi a rabbi tetteit, aki Rómeó kérésére összeesketi a szerelmeseket. A rabbi szerepére nem táncost, hanem prózai színészt kért fel Markó: Verebes Istvánban találta meg azt a hitelességet, amelyet a figura elképzelései szerint megkívánt. Így Verebes számára személyre szabott koreográfia készült, ő pedig a szerep kedvéért óriási lelkesedéssel és alázattal sajátította el Markó instrukciói alapján a táncos léthez szükséges alapokat, a bemelegítés és a balett gyakorlásához elvégzendő egyszerűbb mozdulatokat.

Mercutio szerepe Házi Tamásnak, Tybalté Issovits Istvánnak jutott, mindketten erőteljes pillanatokkal segítik az előadást. Issovits az Állami Balettintézet és a Madách Színház után került a Magyar Fesztivál Balett társulatába, s szintén régóta dolgozik együtt Markóval. Az utóbbi években mindketten fontos szereplői az együttes produkcióinak.

Az előadás végén Rómeó és Júlia egy víziószerű jelenetben feltámad, hogy tanúja legyen a két háborgó család összebékítésének: a zárójelenetben a koreográfus-rendező Markó Iván is színpadra lép.

A jeruzsálemi atmoszféra a fiatalok kapcsolatában nagyon jelentős hangsúlyt kap. Díszletként egy hatalmas, mozgó sátor szolgál, ami néhol szinte simogat, máskor pedig elzár: az ábrázolt helyszínektől függően különböző dramaturgiai funkcióknak felel meg. Székely László díszlettervező – aki Imre Zoltán, Juronics Tamás, Király Attila és Markó Iván számos korábbi munkáinál is igen hatásos, mégis a koreográfia szabadságát és elsőbbségét tiszteletben tartó színpadképet komponált – a zene és a történet pergését, lendületét, dinamikáját fokozta tovább ezzel a megoldással.

A táncdráma mozgásvilága klasszikus bázison alapul, de kivételes hangsúlyt kapott benne a folklór, a táncszínházi elemek pedig tovább színesítik a koreográfiát. A feszültségtől vibráló részek egymásutánja – beleértve a tökéletes csendben zajló pillanatokat is – minden előadáson a közönség rendkívüli koncentrációját követeli ki magának.

(2008. május 5, 6 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - a Rómeó és Júlia Jeruzsálemben - a Magyar Fesztivál Balett előadása; km.: Nyári Gábor (Rómeó), Misáczi Mónika (Júlia), Issovits István (Tybalt), Házi Tamás (Mercutio), Kiss Krisztián (Paris), Loósz Krisztina (Júlia anyja), Csöppüs Márton (Júlia apja), Verebes István (Rabbi), a Magyar Fesztivál Balett táncművészei; Zene: Jávori Ferenc "Fegya", valamint arab zenei montázs, j.: Velich Rita, d.: Székely László, kor., rend.: Markó Iván)