Menyhért, Mirjam

Tisztaság és erotika

2008.11.20. 00:00

Programkereső

Ismét a Fesztivál Színházban látható Markó Iván fiatal táncosokból álló társulata, a Magyar Fesztivál Balett új estje, amelyen két koreográfiájukat, az Angyalok üzenetét és a most elkészült Seherezádé című darabot mutatják be. Az új előadáshoz kiválasztott zenei felvétel, Rimszkij-Korszakov művének elképesztő ereje, dinamikája és szenvedélye lenyűgözte az alkotókat. "Hihetetlenül mai, hihetetlenül örökkévaló" – mondja Markó Iván a Valerij Gergijev vezényelte zenekar munkájáról.

- Miért éppen ez a két darab látható új estjükön?

- Az Angyalok üzenete című koreográfiánk a társulat tízéves jubileumára készült. Azért tartottam szerencsésnek egy estén előadni legújabb darabunkkal, a Seherezádéval, mert a kettő épp kontrasztja egymásnak: míg az egyik a légiességről, tisztaságról, könnyedségről szól, a másikban a szenvedélyen és az erotikán van a hangsúly.

- A Seherezádé próbái a nyár végén kezdődtek el. Mióta készült erre a koreográfiára?


Markó Iván

- A Balettintézetbe jártam még, amikor az Operaházban láttam Harangozó Gyula Seherezádéját. Nagyon szerettem a zenéjét és a művészeket is, akik táncolták. Egyrészt teljesen eltért a mi előadásunktól, ugyanakkor mégsem volt teljesen más. Lassan, naponta ismétlődő gyakorlatokkal érjük el, hogy a táncosok a megfelelő érzékenységgel, szenvedéllyel, érzelmi töltettel álljanak ott a próbán. Ezek a gyakorlatok olyanok, mint egy vitamininjekció, amit minden nap be kell nekik adni. Csak ezután jöhet a koreográfia. Sosem kezdem el a munkát, amíg gondolatban nem vagyok készen az előadás egészével, tehát a világítással, jelmezekkel, díszlettel együtt elképzelve a táncot. Azután, mint egy úri szabó, rájuk illesztem az egészet. Nem adok rájuk olyasmit, ami nem illik hozzájuk. A személyiségükből, adottságaikból áradó világra építem a végleges koreográfiát. Azok a szólistáink szerepelnek az előadásban – Nyári Gábor, Misáczi Mónika és Issovits István –, akik tíz éve a társulatnál vannak, és minden fontos produkcióban táncoltak már. Mellettük a tizenkilenc fős kar látható. Erős és erotikus jelenetekre lehet számítani, de anélkül, hogy bármi direkt szerepelne a koreográfiában, hiszen két férfi és egy nő szerelmi viszonya páncélba felöltözve is erotikus lenne.

- Ha valaki az Ezeregyéjszaka meséire gondol, nem biztos, hogy rögtön a szerelem útvesztői jutnak eszébe.

- Valóban, itt nem a keleti hangulat a meghatározó, amire Seherezádé nevének említésére gondolhatnánk, hiszen az orosz zeneszerző művének sem ez a fő iránya. Amikor először meghallgattam, csak arra tudtam gondolni: félelmetes. Úgy éreztük, nem szabad a felvételekhez nyúlnunk egy ujjal sem, mert annyira tapad egymásra minden tétel, és olyan nagyszerű az egész. Zseniális, amit a karmester kihozott a zenekarából. Az eredeti dramaturgia helyett a mában indulunk, majd visszatérünk a múltba, és a végén ismét a jelenben találjuk magunkat. Egy női darab ez, amely a titokzatos főszereplő vágyairól, érzelmeiről, szexualitásáról, útkereséséről szól. Egy olyan nőről, aki szép, fiatal, de mégsem boldog, mert nem találja meg egyetlen férfiban azt, amit keres.

- Milyen férfiak vonzzák Seherezádét?

- Két szélsőségről van szó, mert azt tapasztaltam, hogy két végletre vágynak a mai nők is, és természetesen általában nem találják meg egy személyben. A kétféle férfi közül az egyik hatalmas, erős, a másik játékosabb, fiatalosabb, akivel a nő azt tehet, amit csak akar. A nők és a férfiak egyaránt szeretnek uralkodni, ezért sem könnyű manapság véget vetni a magánynak. Ez a mai helyzetre különösen igaz. A női szabadság jegyében Seherezádé a darab egy pontján fellázítja társnőit. Ezzel a jelenettel arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy az egyenjogúság kérdése még ma is aktuális, amikor azt hinnénk, hogy erről már nem is kellene beszélni. Már annyi férfidarabot csináltam, szerettem volna most a másik oldallal is foglalkozni.

- Miért épp most jött el ennek az ideje?

- Van a lelkemben egy bőrönd, amiben van egyszerre körülbelül ötven darab, és amelyik meg akar születni, ki akar jönni, azt megcsinálom. Ez nem tudatos. Érzelmi, pszichológiai okok határozzák meg, hogy melyik valósul meg. A Seherezádénál a kiváltó ok, hogy úgy éreztem, meg kell mutatni a nőknek, hogy milyenek a lehetőségeik. Szerettem volna, ha feltérképezzük, hogy a mi gondolat- és látványvilágunkban ez hogyan képzelhető el.

- Ha már a látványnál tartunk, ismét Székely László a díszlettervező, akivel már a Magyar Fesztivál Balett több produkciójában dolgozott együtt. Ezúttal mit gondoltak ki?

- A díszlet is magában foglalja a múltat és jelent, izgalmas, szín- és formavilágában is erőteljes látvány. Az utolsó jelenethez pedig igyekeztünk egy igazán megrendítő élményt szerezni a közönségnek, szintén a díszlet segítségével.

- Elárulja a végső következtetést? Választanunk kell, lemondani a vágyainkról?

- A végkifejlet ennél sokkal drámaibb. Létünknek egy lényege van – s e szempontból mindegy, férfiakról vagy nőkről beszélünk –, mégpedig az, hogy egyetlen valódi tulajdonunk van, ami fölött rendelkezhetünk: saját magunk. Ennek tudatában életünk alakulása, amennyire befolyásolni tudjuk, azon múlik, hogy le tudjuk-e győzni magunkat. A környezet, a genetika, a sors, a körülmények – ezek mind nem számítanak e szempontból. Aki önmagát le tudja győzni, az mással szemben sem tud veszíteni. Uralkodni magunk felett, ismerni saját lényünket – ez a legfontosabb eszközünk az életben, hogy megálljuk a helyünket. Maga a küzdés, a folyamat, amivel kihozzuk magunkból a maximumot, nagyon lényeges része az életnek. Ehhez kell, hogy az ember képes legyen önmagát legyőzni, de ez a legnehezebb. Nehezebb, mint egy külső ellenséggel szemben. Több erő, gondolat, segítség kell hozzá.

- Egyszer azt mondta: ezt a küzdelmet, a saját magunkkal szembeni harcot egy életen át kell folytatni.

- Nekem Isten segít, vele kötöttem szövetséget még nagyon régen, ami a mai napig tart. Más segítségem nincsen, de mellette nincs is szükségem rá. Nagy ára van, hiszen ha az ember vele szövetkezett, akkor nincs határ. Bármit teszel, az mindig kevés. Tízszer túlteszel magadon, és még mindig sehol nem vagy. Egy kihívás, aminek soha nincs vége.

(2008. november 29., 30., december 1., 2. 20:00 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Angyalok üzenete/Seherezádé - a Magyar Fesztivál Balett előadása
I. Angyalok üzenete (felújítás), km.: Loósz Krisztina, Nyári Gábor, Szőke Renáta, Issovits István, Kiss Krisztián, tánckar: Krenyác Éva, Csernyi Mariann, Csizmadia Katalin, Stetina Szonja, Szlizs Tamara, Goszton Petra, Házi Tamás, Hegedűs Imre; zene: Bach, J.: Pilinyi Márta, Kor., rend.: Markó Iván
II. Seherezádé (16 éven felülieknek), km.: Juracsek Júlia/Szőke Renáta (Seherezádé), Issovits István/Seffer Balázs (Vezír), Nyári Gábor/Szigeti Gábor (Arany rabszolga), zene: Nyikolaj Rimszkij-Korszakov, D.: Székely László, J.: Pilinyi Márta, Kor., rend.: Markó Iván)