Bertalan

A földre szállt művész

2008.12.19. 00:00

Programkereső

Ösztönösen alkotó, néha megélhetési problémákkal bajlódó rendezők, koreográfusok, táncosok vesznek körül, bárhová tekintek. Olyanok, akik a való világ dolgaiban nehezen igazodnak el (súlyosabb esetben ezt még csak meg sem próbálják). Barta Dóra azon kevés művészek közé tartozik, akik megtalálják az egészséges egyensúlyt a művészlét és a polgári élet között. INTERJÚ

Barta Dóra (fotó: Gál Gábor)

Fidelio Súgó: Mérföldkő volt az életedben a tavalyi év: hat sikeres évad után végleg szakítottál Szegeddel, a pároddal, Juronics Tamással és mindennapos táncművész léteddel. Ezzel azonban valami új kezdődött el. Hogyan élted meg a magad választotta váltást?

Barta Dóra: Úgy hagytam el Szegedet, hogy mindent előkészítettem. Leginkább lélekben – fokozatosan számoltam fel minden köteléket magamban és magam körül. A szerelmet is… A másik oldalon viszont megerősítettem Egerrel való kapcsolatomat. Az elszakadás és a kezdet azonban így sem volt egyszerű. Bár éreztem, hogy Egerben tetszenek a terveim, de mintha kezdetben nem bíztak volna abban, hogy ennek a városnak szüksége van táncra.

FS: Most viszont egy hatvanfős bemutatóra készültök az egri Gárdonyi Géza Színházban, kiegészülve a prózai tagozat színészeivel és sok gyermekszereplővel.

BD: Igen, a Diótörőre… Adtam tavaly néhány hónapot magamnak Egerben, és eleinte úgy festett, talán elhamarkodott döntést hoztam. Kétségbeejtő napok voltak számomra, amikor ránk köszöntött a szeptember, az évad, és Barta Dóra életében először ráért… Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, aztán beletörődtem, és éppen újból vitorlát akartam bontani, amikor a színház igazgatója, Csizmadia Tibor utánam nyúlt… Így maradtam, és azt gondolom, ennek így kellett lennie.

FS: Jellemzően karácsonyi előadás a Diótörő a te interpretációd miben lesz másabb, mint a klasszikusabb feldolgozások?

BD: Családi előadásnak szánom, és a hagyományhoz méltóan nagy létszámmal dolgozunk, gyermekszereplőkkel, táncművészekkel, prózai színészekkel. Utóbbiak alakítják az eredeti Hoffmann-meséből kulcsfontosságú szereplőket. A jól ismert romantikus nagybalettel szemben azonban kerestem egy olyan mezsgyét, ahol a próza és a tánc ötven-ötven százalékban adja az előadás matériáját. A képi világ, bár lemondunk a szokványos nagy, romantikus díszletekről, többértelmű és magával ragadó lesz a gyermekek számára, a szöveg pedig a felnőtt témákat boncolgatja. A valóság és a nem valóság közti ingadozás, a gyermeki lélek sajátos kontrollnélkülisége áthatja az egész előadást.

FS: Kikből áll össze az egri színház mostani tánckara?

BD: Az én bázisomból. Egerben nincs felnőtt táncos, csak vendégek. A tánckarban betöltött státusz azonban nem hasonlítható össze azzal a helyzettel, amikor valaki tag egy önálló táncegyüttesben. Megpróbálom a csodát, hogy a kvalitásuknak megfelelő szerepeket kapjanak a táncosaink és szeretném, ha később önálló együttesként is funkcionálhatna az egri kar.

 

A Diótörő olvasópróbáján (fotó: Gál Gábor)
 

FS: Nagyon tudatos és precíz táncos vagy. Mindig azonban nem sikerülhet minden tökéletesen. Hogyan éled meg a kudarcot?

BD: Azt vettem észre magamon, hogy a nagy dolgokat, a komoly tragédiákat, az élet drámai fordulatait jól tudom kezelni, viszont egészen apró dolgok komolyan megviselnek. A színházi világban például mindig nagyon zavart, ha valaki másképp gondolkodott és az elképzelésemet nem tudtam átvinni. Ezt feloldhatatlan konfliktusként éltem meg.

FS: Ki a támaszod most? Találtál újabb társat?

BD: Igen. De ő nem szakmabeli, nem égetjük ki egymást. Amíg korábban úgy éreztem, állandóan inspiráló, fontos kapocs, hogy mindketten alkotó emberek legyünk, mostani kapcsolatomban éppen azt a szabadságot élhetem meg, hogy a párom nem a munkatársam.

FS: Elmondható akkor, hogy minden tekintetben sikerült az újjászületés egy év alatt?

BD: Sikeres évet tudhatok magam mögött, nem bántam meg a váltást. Igaz kicsit hiányzik a táncos lét, szokatlan az új szerep, de teljesnek érzem az életemet.

FS: Ha most kapnál egy felkérést a Szegedi Kortárs Balettől táncosként, elvállalnád?

BD: Volt erre alkalom, kínálkozott a lehetőség, hogy visszanézzek, de akkor határozottan azt mondtam, hogy nem. Ahogyan múlik az idő én is változok… az biztos, hogy már nem lennék olyan határozott. Azt is tudom, hogy van olyan szerep, amitől megzavarodnék… meghatározó és felejthetetlen élményeket kaptam a Szegedi Kortárs Balettől. Attól tartok, hogy ezekkel az élményekkel újra szembesülni fájdalmas lehetne.

FS: Táncosként milyen együttesbe vágynál?

BD: Horváth Csabával szerettem volna dolgozni és ez megadatott. A Cullberg Balett a másik álmom. De nekem most itt van dolgom...