Vilhelmina

Balanchine-balettek Budapesten

2009.02.26. 00:00

Programkereső

A Magyar Nemzeti Balett idei második bemutatóját, a Balanchine-estet nehéz, de érdekes és friss energiákat adó kiránduláshoz hasonlították a közreműködő táncosok. A premier március 7-én és 8-án lesz a Magyar Állami Operaházban.

George Balanchine

Az est első egyfelvonásosa, a Szerenád Balanchine első amerikai munkája, első igazi szimfonikus balettje. Az 1934. június 10-i ősbemutatón a School of American Ballet diákjai táncoltak Csajkovszkij Vonósszerendjára, amelyet alig egy évvel később már hivatásos táncművészek adtak elő. Ezt a darabot 1977-ben Magyarországon már láthatta a közönség, de az 1941-es Concerto barocco, ami Bach d-moll kettősversenyére (BWV 1043) és az 1970-ben készített Who cares? először kerül hazai balettegyüttes előadásában színpadra. (A Who cares? nem a teljes, 17 Gershwin-songra készített darab, hanem annak rövidített változata, amelyet még Balanchine állított össze azokra az alkalmakra, amikor az eredeti koreográfia előadása nem lehetséges.) Mindhárom mű neoklasszikus stílusú, hagyományos értelemben vett történet nélküli, ám rendkívül érzelemdús, és a modern balettművészet szépségét, költészetét, tökéletességét hirdető, valamint megmutatkozik bennük a Balanchine-ra jellemző muzikalitás és dinamika.

Az előadás karmestere, Medveczky Ádám kiemelte: balettet vezényelni izgalmas és jó dolog. A Csajkovszkij- és a Bach-műveket többször dirigálta pódiumon, a Gershwin-kompozíciókat pedig kísérte zongorán, de erre a premierre „új ruhát kell felvenni”, azaz másképp kell közelíteni a három darabhoz, és ezért belátogat a balettpróbákra. Számára (az előadás sorrendjében) a humánum, az őszinte romantika és líra, illetve a feszes ritmusú, elementáris játékosság jellemzi a három Balanchine-koreográfiát. A Szerenád női szerepei közül mindegyiket táncolta már a darabot betanító balettmester, az Egyesült Államokból érkező Patricia Barker – sőt, ha kell, a férfi karakterekbe is beugrik egy-egy próbán –, aki kiemelte a rendkívül inspiráló környezetet, az Operaház ékszerdobozszerű épületét, amelynek komoly kincse a kiemelkedően tehetséges táncosokból álló Magyar Nemzeti Balett.