Friderika

Párhuzamos projektek

2009.08.07. 10:23

Programkereső

Pintér Gábor táncrajongó közgazdászból vált a táncszakma egyik legsokoldalúbb szervezőjévé. Sűrű időszak várható az életében: augusztusban debütál a Body Moving rendezvénysorozat, szeptemberben indul a hetedik Táncmaraton, októberben pedig az V. EDIT Nemzetközi Táncfilmfesztivál következik.

Pintér Gábor
Pintér Gábor

- Miért éppen a tánc felé keveredtél?

- Főiskolásként a kilencvenes években egyszerűen elvarázsoltak a Petőfi Csarnok programjai, az első alkalom után szinte minden héten visszajártam táncot nézni: Szabó Gyuri számtalan neves külföldi társulatot hívott a PeCsába, és az akkori magyar társulatok is felléptek ott. De nem csak táncelőadásokra jártam, ott hallhattam élőben az akkori nagy kedvencemet, Björköt is énekelni. Az eredeti végzettségemnek semmi köze a művészeti területhez - közgazdász vagyok, a Pénzügyi Főiskolán végeztem, majd másoddiplomásként a Közgázon -, ebből logikusan az következett volna, hogy egy nagyobb multinál vagy egy bankban kötök majd ki. Valóban egy banknál kezdtem, de egy év után éreztem, hogy ez nem nekem való, és mivel továbbra is megmaradt a tánc iránti rajongásom, nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy Fuchs Lívia tánctörténeti kurzust tart az időközben megnyílt Trafóban. Mivel nekem semmilyen táncelméleti-tánctörténeti ismeretem nem volt akkoriban, nem haboztam, minden nap lelkesen bejártam a Trafóba Gödöllőről, a munkahelyemet otthagyva, a helyemet keresgélve.

- Hány éves voltál akkor?

- Olyan huszonhárom-huszonnégy. Ez az előadássorozat feltette az i-re a pontot, ráadásul megtetszett maga a hely is, és kiderült, hogy éppen vannak betöltendő állások a házban. Beadtam a jelentkezésemet, de - szakirányú végzettség és tapasztalat híján - még odáig sem jutottam, hogy behívjanak. Nemsokára viszont kikerült egy új hirdetés is a falra, hogy a Trafó polgári szolgálatost keres, és mivel nekem még ott lógott a fejem fölött a kötelező sorkötelezettség, ez éppen kapóra jött. Így aztán csak bejutottam a Trafóba. Másfél évig tartott ez az időszak, közben pedig Szabó Gyuri, mivel látta, hogy lelkes vagyok, megbízott a kávézó egyes programjainak a szervezésével. Így aztán ebben a másfél évben dolgoztam a Celluloid Műhellyel, megszerveztem a Vers-Kép kiállítást, és az Irodalom Visszavág is tartott a kávézóban gyakran felolvasóestet. A másfél év letelte után Talló Gergely, a Műhely Alapítvány titkára felvetette, hogy nem szeretnék-e asszisztensként dolgozni mellette.

- Milyen projektek futottak akkoriban a Műhely Alapítványnál?

- Az Inspirációba már mint futó programba kapcsolódtam be, ezt még Szabó Adrienn indította el, hogy a fiatal koreográfusok megmutatkozási lehetőséghez juthassanak. Számtalan workshopot is szerveztünk: ha egy külföldi koreográfus felbukkant a Trafóban, vagy egyáltalán a városban, rögtön lecsaptunk rá. A New York-i Dance Theater Workshop segítségével szerveztünk egy nagyon sikeres tánckritikus szemináriumot is.

- A hét éve debütáló Táncmaraton indulásánál ott voltál?

- Igen, ez egy belső kezdeményezés volt, Gergővel év közben rengeteg telefont kaptunk olyanoktól, akik az alapítvány táncóráira szerettek volna járni, hogy magyarázzuk már el, mi az a Limón-technika, a Graham-technika... Így aztán létrehoztuk a Táncmaratont, melyen az egyes technikákat gyakorlatban is megismerhették a táncolni vágyók. Ez egy egynapos, nullszaldós program volt, úgy raktuk össze a költségvetést, hogy a szórólapokat és a tanárok tiszteletdíját fedezze. Ez a rendezvény azóta is nagyon népszerű, többszázan látogatják, mindkét terem, a nagyterem és a stúdió is tömve szokott lenni. Tavaly próbáltuk ki először, hogy nem évadzáróként, hanem szeptemberben, évadnyitóként tartjuk  meg, ez arra jó, hogy felvezeti az évközi kurzusokat, és a résztvevők a következő héten már a Trafóban, a Mozdulatművészeti Stúdióban, a Budapest Tánciskolában vagy az Aranytízben tudják folytatni az órákat. Bár négy éve eljöttem a Trafóból, a Táncmaraton a szívügyem maradt, így külsősként ugyanúgy viszem tovább. A Táncmaraton jelenleg már kétnapos, az első nap, szeptember 5. a kezdőké, a második, szeptember 6. a profiké.

- Kik dolgoztatják meg majd a haladókat?

- Idén a Bozsik Yvette Társulat, a Forte, a Tünet Együttes, Ladjánszki Márta és Gergye Krisztiánék várják a haladókat. Ezek profi tréningek és repertoárórák egyben, azt kértük a koreográfusoktól, hogy a készülő darabjaikból tanítsanak meg részleteket. A tavalyi évad során például rendre felbukkantak a Trafóban a "maratonisták", hogy viszontlássák a kész darabokban azokat a mozgásokat, melyeket a Táncmaratonon tanultak.

- Térjünk rá az augusztusban és szeptemberben futó Body Moving szabadtéri rendezvénysorozatra is. Ez elsőre úgy tűnik, mintha kivinnétek a Táncmaratont a szabadba.

- A Body Movingot hárman szervezzük, Kőhegyi Ilona, Erdődi Katalin és én: Erdődi Kati is a Trafóban dolgozott korábban, Ilona a média területéről jött, jól kiegészítjük egymást. Különböző táncstúdiókat kerestünk meg az Oktogontól a Spiccig - függetlenül attól, hogy éppen kortárs vagy nem kortárs tánctechnikát tanítanak -, hogy szálljanak be egy táncnépszerűsítő programba. A Body Moving első programja, a Tánc mindenkinek -, mely augusztus négy hétvégéjén, 8-án, 15-én, 22-én és 29-én, szombatonként fut majd a Gödör Klub parkjában - arra szolgál, hogy az érdeklődők különféle tánctechnikákat próbálhassanak ki. Annyiban különbözik a Táncmaratontól, hogy a füves talaj behatárolja, hogy milyen technikákat lehet kivinni a szabadba: úgy állítottuk össze a progamot, hogy minden napot egy könnyebb, bemelegítő órával kezdhessenek a résztvevők, például jógával, tai-chival, aztán egy kicsit bátrabban belemegyünk a modern-kortárs vonalba, majd végül egy felszabadultabb, lazább óra következik, mint Újvári Miláné, aki utcai táncban gondolkodik, vagy az Urban Dance Teamé, akik a hip-hop egyik alfaját, az úgynevezett locking-technikát tanítják majd az érdeklődőknek. Ráadásul, a záró órákat reményeink szerint többnyire élő zene kíséri, például a capoeirások már jelezték, hogy biztosan élő zenés órát tartanak. Ezek az órák menni fognak azoknak is, akik soha életükben nem foglalkoztak tánccal, ez lehet számukra az első, ismerkedő lépés.

- A Body Moving program második része, a Tánckommandó úgy hat, mint egy táncos gerillamozgalom. Több hazai társulat vitte már ki a táncosait az utcára, mi az a plusz, amit ti ajánlotok?

- Persze, már majdnem minden társulat vagy befogadóhely rendezett hasonló utcai akciókat. A Tánckommandó sorozattal viszont az a célunk, hogy átlépjünk egy kritikus tömeget, hogy ezek a táncos gerillaakciók ne vesszenek el a város programdömpingjében, és minél több járókelőt érjenek el: úgy gondoljuk, hogy 16 társulat összefogásával, négy napos, koncentrált jelenléttel ez lehetséges. Szerte a városban a legváratlanabb helyszíneken fognak feltűnni ezek a társulatok - például kirakatokban, kávézókban, forgalmi csomópontokon, metróban, aluljárókban -, hogy kész koreográfiákkal, vagy improvizatív jelenetekkel lepjék meg az arrajárókat.

- Közben ezzel párhuzamosan már szervezed az EDIT Nemzetközi Táncfesztivált is?

- Igen, lesz idén is EDIT Táncfilmfesztiál a Műhely Alapítvány szervezésében, októberben, az Őszi Fesztivál keretén belül, a Toldi moziban. Annyi változás lesz idén, hogy külföldi kurátorokat kértem fel egy-egy vetítési blokk összeállításához, akik szabad kezet kaptak, hogy egy-egy másfél órás blokk keretében mutassák be hazájuk táncfilm-termését, elsősorban a legfrissebb rövidfilmes munkákon keresztül. Az Egyesült Államokból, Izraelből, Görögországból, az Egyesült Királyságból vannak jelenleg visszaigazolt partnereink, akik személyesen vezetik majd be a vetítéseket. Természetesen lesz egy blokkunk az NKA-támogatásban részesült, illetve az önerőből dolgozó hazai alkotók táncfilmjeiből is, és idén is az előző évek fesztiváljainak legjobbjaival indítunk.