Emma

Testvérbőrben

2009.11.02. 11:32

Programkereső

Oláh Zoltánról, az Operaház huszonhét éves első magántáncosáról, a magánéletében nemrég édesapaként debütált táncművészről kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy annyi főszerepet eltáncolt már, amennyi díjjal, szakmai elismeréssel büszkélkedhet.
Oláh Zoltán
Oláh Zoltán

Oláh Zoltánt, az Operaház fiatal táncosát számos szerepkörben láthatta már a magyar közönség. Alakított szerelmes Rómeót, Lenszkijt az Anyeginben, Levint az Anna Kareninában. Az Operaház huszonhét éves első magántáncosáról, a magánéletében nemrég édesapaként debütált táncművészről kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy annyi főszerepet eltáncolt már, amennyi díjjal, szakmai elismeréssel büszkélkedhet. Most Dosztojevszkij drámai regényének, a Karamazov testvéreknek színpadi adaptációjában tűnik fel a valós jelleméhez is közel álló, érzékeny lelkületű Alekszej szerepében. Az előadás különösen fontos az Operaház történetében, hiszen a világszerte elismert orosz koreográfus, Borisz Eifman és asszisztense dogozik az együttessel.

- Hogyan készülsz a bemutatóra? Fontos, hogy "előtanulmányokat" végezzen a táncos egy-egy szerep megformálása előtt?

- Általában el szoktam olvasni a felkészüléseknél a témához kapcsolódó irodalmat. Most azonban az apai teendők miatt nem maradt időm, energiám arra, hogy átrágjam magam Dosztojevszkij nehéz szövegű, súlyos atmoszférájú, morális kérdéseket felvető regényén. A Karamazov testvéreknél más módszereket választottam. Segítségül hívtam a kollegákat, családtagokat, de sokat jelentettek az orosz betanítónk, Olga Kalmykova szavai is. A koreográfiát naponta megnézem dvd-n, így szinte kívülről tudom a balettszínpadon megjelenő szereplőket és azok jellemváltozásait. Nagyon tetszik az előadás zenei anyaga is; több zeneszerzőtől - Wagnertől, Muszorgszkijtól, Rahmanyinovtól - válogatta össze a koreográfus az előadásban megjelenő zenei részleteket. Fontos számomra, hogy a zenét ismerjem, befogadjam.

- Nem ez lesz az első premiered. Izgatott szoktál lenni egy-egy új bemutató előtt? Van valamiféle saját, premier előtti szertartásod?

- Általában a premierek előtt egy-két héttel már azt érzem, hogy szeretném közönség előtt eltáncolni az adott szerepet, mert a több hónapos feszített munka után nehéz kivárni az utolsó napok izgalmait. Nincs különösebb szertartásom, reggel balettórára megyek, utána ebéd, majd pihenés az előadásig. Az Operában szép szokás, hogy megajándékozzuk egymást a premier alkalmából. Általában már a bemutató előtti nap megveszem az ajándékokat, kivéve a virágokat...

- Sajnálatos módon kollégád, Cserta József megsérült és így nem tud színpadra lépni a bemutatón. Befolyásolja a balesete a felkészülésedet?

- Józsival a betanulástól kezdve együtt próbáltunk. Reméltem, hogy együtt táncoljuk majd az előadást, hiszen a próbák során már kezdtünk összecsiszolódni. Nagyon sajnálom, ami történt szakmailag és emberileg egyaránt. Viszont még majdnem egy hónapunk van hátra a premierig, ez hosszú idő; nem hiszem, hogy egy új partnerrel nehézségeim lennének.

- Dolgoztál már Borisz Eifmannal?

- Még nem dolgoztam vele, de várakozással tekintek elébe. Jelenleg még az asszisztensével próbálunk. Olga a legapróbb részletekig ismeri az egész darabot és megpróbálja belőlünk kihozni a maximumot, ameddig a koreográfus ideér. A híre megelőzte Boriszt, hallottuk róla, hogy nagyon próbaigényes, biztosan még sokat fog rajtunk csiszolni a bemutató előtti utolsó két hétben.

- Miben tér el az általa készített koreográfia a megszokottaktól, miben hoz újat?

- A mozgásvilág más, mint amit eddig megszoktunk, de nem feltétlenül új. Amiben leginkább eltér, az a sok akrobatikus ugrás és emelés, a három testvér gyakran emeli egymást, ami nagyon szokatlan volt először, mert a férfi pas de deux nem túl gyakori az Operaház repertoárdarabjaiban. A balerinák könnyebbek, ezért komoly fizikális kihívás is, mert nagyon igénybe veszi a gerincet és a térdeket. Az Eifman-koreográfiákat táncoló művészek sajnos elég sokat sérülnek és emiatt a táncoskarrierjük is hamarabb befejeződik, mint más társulatokban dolgozó kollegáiknak.

- Fiatal korod ellenére sok díjjal büszkélkedhetsz: Köztársasági ösztöndíj, 2001-ben Nívódíj, Vécsey Elvira-emlékdíj, Tériné Horváth Margit-díj, 2006-ban Harangozó-díj és Oláh Gusztáv Plakett, 2008-ban Gundel-díj. Szereted a kihívásokat, megmérettetéseket vagy inkább azok találnak rád?

- Eddig minden szerepemet a vezetőség bízott rám, ezek mindegyike komoly feladatot jelentett, amiket szerettem mindig a lehető legjobban megoldani. Én a táncban találtam meg a kihívást, és az ebből fakadó örömöt. Eddigi szerepeimből, eddigi életemből sokat tudok meríteni. Most Alekszej érzékenysége, finom jelleme nem áll messze tőlem.

Szóló a Mayerlingből: