Jenő

Álom és ébrenlét határán - Lunatika

2009.11.05. 16:28

Programkereső

November 13-án kerül sor Duda Éva legújabb bemutatójára a MU Színházban. A koreográfus-táncos ismét az ébrenlét és álom határvidékén kalandozik, a tudatos és öntudatlan létezés állapotaiban keresve a magyarázatot az emberi természet szélsőségeire.
3B35EE2C-30FD-47A5-AAA6-95092AFBD4D2

Az elmúlt években Duda Éva különböző társulatok meghívottjaként készített önálló és alkalmazott koreográfiákat - előbbieket elsősorban a Közép-Európa Táncszínház, a MU Terminál és a Szegedi Kortárs Balett táncosaival -, amelyeknek visszatérő motívuma az álom- és víziószerűség, a tudatalatti felszínre kerülése. A Trans, Inverz, Az Ismeretlen, Tudattalan, Aréna és Carneval előadások, hogy csak néhányat említsünk a meggyőző kreativitással, egyéni látásmóddal és friss lendületességgel megalkotott produkciók közül, valamilyen formában mind az ösztönök vezérelte motivációkat kutatják a test kontrollált cselekvéseinek tükrében.

A lunatika szó a rendező találmánya, amely a latin eredetű lunatizmus (holdkórosság, alvajárás), lunátikus (holdkóros, alvajáró) és a galaktika (világegyetem) szavak keverékeként jött létre. Etimológiája alapján 'hold-kór'-ként fordíthatnánk le, ám a címválasztásba erőteljesen belejátszott az angol lunatic szó őrült, tébolyult jelentése is. Dudát, saját bevallása szerint, ezúttal azok a "félőrült, félkábult állapotok" foglalkoztatják, amelyben "a civilizációs szokások és viselkedési mechanizmusok találkoznak a belső, zsigeri működéssel". Ebben a határhelyzetben, ahol bizonyos időszakokban hosszan, de akár egy életen át is létezünk, kiéleződik és megmutathatóvá válik a bennünk rejlő civilizált- és ösztönlény erőinek konfliktusa.

A tét az, hogy ez kiben milyen formában nyilvánul meg, ezért sajátos "tanulmányi kirándulással" kezdték a munkát. A Duda által próbatermi szinten évek óta alkalmazott módszer lényege, amely a Láthatatlan kiállításon megtapasztalható, hogy milyen változásokat okoz az érzékelésben, ha meg vagyunk fosztva a látás lehetőségétől. A kiállításon szimulált teljes sötétségben kiéleződnek a hallás, a tapintás, a szaglás érzékszervei és a képzelet, és sokkal inkább az ösztönökre hagyatkozhatunk, ami segítségül hívható az élethelyzetek színpadi modellezéséhez. A koreográfus ezt nemcsak azért tartotta szükségesnek, mert a Lunatika előadói először dolgoznak együtt, hanem az állapot egyéni megélése miatt is.

Ennek köszönhetően a személyesség vált fontosabbá, és az előadás megszületését inspiráló "sci-fi" gondolat, miszerint a küszöbén állunk annak a korszaknak, amikor a génmanipulációs és egyéb technikák által replikánsokat alkotva behatolunk az evolúció menetébe, csak utalásszerűen került bele a játékba. A személyiség tudatos és tudattalan létezésmódjainak egymással való küzdelme a mechanikus és az érző lény utópisztikus harcára emlékeztet - például a duettekben, ahol az egyik táncos erős érzelmi töltettel vesz részt a táncban, míg a másik hidegen, gépiesen, kómaszerűen reagál. "Annak ellenére, hogy a metropoliszok diktálta élettempóban igyekszünk minél több időt megélni, és kitoljuk az ébrenlét idejét, nem biztos, hogy éberen is érzékelünk. Személyre szabottan más az aktivitáshoz és a regenerálódáshoz szükséges belső időnk, ami a társadalom által létrehozott rendszerekben nem mindig érvényesíthető, ezért sok az 'alvajáró' közöttük. A kérdés az, hogy mennyire predesztinált az emberi természet, vagy pedig felül tudunk emelkedni a sorsszerűségen" - mondja Duda Éva.

Tíz nappal a bemutató előtti próbán a Lunatika "áll a lábán", a koreográfia, a szerkezet kész, pontosítások, gyakorlás és a belső arányok tisztázása van hátra. A hét táncos csapatként és pontosan dolgozik. Nem véletlen, hogy Duda, aki alapvetően a kötetlen alkotói helyzetben érzi jól magát, a társulatépítés kezdeti lépéseiről beszél. Néhány táncosban hosszú távon gondolkodik. A tapasztalt "veteránok", Hámor József és Bora Gábor mellett a szegedi balettes munkákból megismert Jónás Zsuzsa, a Pécsi Balettől elszerződött Lázár Eszter, valamint a fiatalok, a Szóló-Duó Fesztiválon felfedezett Simkó Beatrix, a Goliban végzett Mikó Dávid és a MU Terminálból Tuza Tamás alkotják a produkció előadói magját.

Bent van a próbán Duda állandó alkotótársa, Kunert Péter, a zeneszerző is. Évától megtudom, hogy Kunert introvertált típus, de ezt a próbafolyamatot végigkísérte. A zene szimultán születik meg a darabokkal, épp a legújabb verzió szól. A témához kapcsolódó érzetek és asszociációk mentén együtt határozzák meg a hangzásvilágot, a lehetséges hangszereket, a dinamikát, a tempót, amihez Kunert témákat, szkeccseket ír, majd ezt finomítják, effektezik. A Lunatika zenéjében például kristálypoharak összekoccintásával keletkezett hangot is hallunk, torzítva, amely harangütésre emlékeztet, de őrzi a kristály éteri tisztaságát is. S hogy mit jelent Duda Éva számára Kunert zenéje? "Deep emotional crash."