Ilona

A hibáktól lesz izgalmas

2010.09.02. 12:35

Programkereső

Improvizációs estjeiken a kortárs táncélet ifjú, bemutatkozásra váró és profi táncművészei egyaránt fellépnek szerdánként a Gödör Klub Spicc Színpadán. A babzsákos nézőtéren rendre elfogynak a helyek már jóval a kezdés előtt. A harmadik évadját szeptember elsején kezdő Willany Leó alapítója, vezetője Grecsó Zoltán.

Grecsó Zoltán
Grecsó Zoltán

- Hogyan lett a Grecsó-estből egy folyton alakuló, változó improvizatív csoport és közösség?

- A Grecsó-est maga egy folyton alakuló improvizatív est volt, aminek az volt a lényege, hogy minél több időt töltsünk a színpadon. Már ez a kezdeményezés is ezen alapult, és a Willany Leó ennek az összerendezése lett. A neve Egyed Bea táncostól származik, aki az egyik est után, mikor összerámoltunk, azt mondta a lámpák lekapcsolásakor, hogy "villany leó", ezen pedig mindenki nagyot jót nevetett. Ez a vicces, humoros név azért tetszett meg, mert megmutatja, hogy amit csinálunk, az egy könnyed, egyszerű dolog. A táncnak alapvetően azt a formáját keressük, ami valóban ott helyben spontán módon születik meg, amit a pillanat hoz. Pont ezért nagyon fontos nekünk a megújulás, mert olyan dologgal kísérletezünk, ami az adott szituációban rejlő lehetőségben manifesztálódik.

- Fektettél le szabályokat a legelején?

- Annyiban voltam szemellenzős, hogy én ragaszkodtam a kortárs tánchoz. Azt gondoltam, hogy ha bármilyen egyéb kikötést teszek, azzal az alapvető tézisnek mondok ellen, márpedig ide bárki jöhet, aki professzionális táncművész. Igaz, már ez is egy olyan megkötés, ami furcsán hangzik, mert nehéz meghúzni ennek a határát. Például sok belső vitánk volt annak kapcsán is, hogy mennyire vonjuk be a közönséget a táncokba, mennyire fontos ez az esten. Sokszor bekeveredtek a nézők, és velünk táncoltak, ami nagyon izgalmas helyzet, de hirtelen sokan lettünk a kis térben, és ez a nézők miatt veszélyessé vált fizikai értelemben. Közben meg épp ezektől a hibáktól lesz érdekes az improvizáció, mert ezernyi lehetőség van arra, hogy egy mozdulatot, egy hibát kiköszörüljünk. Valójában ott lesz igazán izgalmas a folyamat, mikor az megtörik. Ha csak a saját rutinunkban fürdünk, az nagyon unalmas lesz.

- Amikor én láttalak titeket, te általában a technikai pultnál álltál, és figyelted, hogy hang és fény rendben van-e, és egyben konferáltad is a fellépőket. Nem zavar, hogy ebben a karmesteri szerepben kicsit háttérbe szorultál?

- Most már kikerültem ebből a műsorvezető-bohóc szerepből, ami egyébként nem zavart, sőt szerettem is. Már nem mondom be a fellépők nevét, egymást váltjuk le, a jelenetek egymásba folynak át. Úgy éreztem, a dolognak jót tesz, ha én egy kicsit háttérbe vonulok, de most már azt is érzem, jobb, ha nem beszélek közben, nem töröm meg. Korábban azért tettem, mert azt gondoltam, egy átlag nézőnek nehéz odafigyelnie egy kortárs táncelőadásra, és ha megszakítom, akkor talán egy kicsit felfrissül.

- Ha valakit nem ismersz a fellépők közül, annak megnézed előtte a táncát?

- Ez nagyon ritka, de előfordulhat, hogy nem ismerem, ha egy egészen más szférában dolgozó emberről van szó. Ilyenkor legfeljebb azt kérjük, csináljon egy duettet egy másik táncossal, és így már biztosan tudjuk, hogy dolgoztak közösen valamin. Nem szeretnék szelektálni. Mindenkinek örülünk, aki szeretne bekapcsolódni az estbe, de sokan vagyunk, ezt a helyzetet kell valahogy kezelni. Mostanában sok fiatal táncművész van köztünk, akik lesik az alkalmat, hogy mikor táncolhatnak, mi pedig szívesen biztosítunk nekik fellépési lehetőséget. Mást nem is tudunk adni, az estnek nincs költségvetése, a Gödör klub állja az estet, ők teljesen átvettek minket. Én azt tudom tenni, hogy elhívok táncosokat, akiktől tanulni lehet. Amikor fellépett nálunk a Forte Danse Társulat, az olyan hihetetlenül erős élmény volt, hogy a nézők szétszedték a házat.

- A Leót sokan kritizálták?

- A szakmában elég sokan. Azért, mert érezhetően nincsenek az események megkomponálva, nem próbálunk együtt, nincs dramaturgiai kohézió, elvesztik a nézők a szálakat. A nézők mégis beülnek, és nagyon élvezik. Egy improvizatív est persze két év után nagyon sok kérdést vet föl, én ezeket a belső problémákat is mindig meghallgatom, és megpróbálom apróbb változtatásokkal orvosolni. Mindenkitől szívesen várok a Willany Leó címére javító szándékú kritikákat.

- Van nektek egy táncos-koreográfusokból is verbuválódott zenekarotok. Ők jobban érzik, hogyan kell zenélni improvizatív kortárs táncra?

- A zenekar a csapatot sokszor összefogja: a zenészek és táncosok nem alkotnak két külön csoportot. Talán egy fokkal rezignáltabbak táncosként, egy zenész mégsem feltétlenül tudja, mi a jó az improvizáló kortárs táncosnak. Mivel Hámor Jocó és Pelle Viktor is táncosok, ők benne vannak már, érzik ezt. A zene és a tánc megpróbál két külön nyelven kommunikálni a kortárs táncban, és érdekes módon ez egy profi zenésznek nem mindig világos, nehéz nekik elmagyarázni. A táncos és a zenész is visz egy dramaturgiai szálat, ezek pedig érezhetően játszanak egymással, válaszolgatnak, vagy egymás ellenében mennek, több síkon kommunikálnak.

- Szerinted mi a titka annak, hogy az estjeiteken általában még a csilláról is lógnak az emberek, ráadásul gyakran a Gödör egyéb közönségét is be tudjátok csalogatni a kis hátsó terembe?

- Biztosan közrejátszik az is, hogy ingyenes, ezt fontosnak tartom, és pártolom. A másik oldalról nem sokat tudok mondani. Talán az a titka, hogy mi is levetkőztük azt a klasszikus színházi légkört, az egész nagyon közvetlen és egyszerű, még akkor is, ha megtartottuk a színpadra irányított lámpákat. A nézők pedig láthatóan szeretik a közvetlen, családias hangulatot, élvezik, ha bevonják, ha megpiszkálják őket, utána mindig odajönnek, és elmondják, mit éreztek. Én a kortárs táncnak ezt az egyszerű, közvetlen vonalát keresem.

- Miben lesz új a következő évadotok?

- Sokan elmennek, de lesznek sztárvendégeink: szeretnénk meghívni Gergye Krisztiánt és Lőrincz Katalint, bevonni őket egy koprodukcióba, hogy ők is tegyék hozzá a fantáziájukat, ötleteiket, véleményüket. Ezzel is szeretném még színesebbé tenni a szerda estéinket.