Jolán

Szabadesés közös térben

2010.10.29. 07:27

Programkereső

Az egyedi, belülről építkező koreográfiákból és az erősen improvizatív mozgássorból fakadóan meglepő rutinosságnak és profizmusnak lehetünk szemtanúi a KET-ben – hat fiatal táncos szólóiból Io sono címmel összeállított október 29-i táncesten.

A színpad felől vaksötétben lopóznék át a nézőtér irányába, de mivel az orromig se látok, még csak nem is sejtem, merre kéne osonnom, hogy ne zavarjak senkit. Mádi Laci, az előadás egyik táncosa siet elém, hogy magabiztos léptekkel vezessen át az imbolygó téren. Amikor feljön a fény, látom, hogy a végtelenül egyszerű, mégis egy díszletelemmel izgalmassá tett színpadon még csak melegítenek és nyújtanak a táncosok az aznapi próbához. Katonka Zoltán - aki jó kisszínházi produkcióhoz híven egyben a fénytervezője is az előadásnak - valahol a magasban leng. Mindenki megérkezett és elkészült, koreográfus nélkül azonban egymásra tekintenek, hogy kezdhetnek-e.

Katonka Zoltán - Io sono - Közép-Európa Táncszínház
Katonka Zoltán - Io sono - Közép-Európa Táncszínház

Hatból öten hasonló múlttal és tapasztalatanyaggal rendelkeznek: Horváth Adrienn, Hargitai Mariann, Katonka Zoltán, Mádi László és a KET-be idén érkező Molnár Zita mind a MU Terminál "táncoskeltetőként" is gyakran emlegetett műhelyében tanultak, és az egyéves képzés után jöttek a társulathoz, Palcsó Nóra pedig a Táncművészeti Főiskolán végzett néptánc és színházi tánc szakon. Önálló koreográfiát eddig még egyikük sem készített, ez lesz az első alkalom, hogy csakis saját mozgásvilágot építenek fel és mutatnak be. Az előadás saját elképzeléseik nyomán született, meséli Katonka Zoltán: "Mindenkinek volt valamilyen ötlete, de ezek megvalósítására nem volt korábban lehetőség és idő. Még nem voltunk olyan helyzetben, hogy abból indulhatunk ki: ez itt a mi időnk, a mi terünk, a mi zenénk, a mi mozdulataink. Amikor ennek nekikezdtünk, semmit sem akartunk megkötni, nincs a szólókban semmilyen fix mozdulatsor. A fényeket és a járásokat rögzítettük, de a mozgás száz százalékosan improvizatív. Ez olyan, mint a szabadesés, nem tudod, hogy mi jön közbe."

Kérdésemre, hogy a koreográfus vezetésének hiánya nem okoz-e nehézségeket, Hargitai Mariann fogalmazza meg azokat a bizonytalanságokat, amekyeket a szabadeséssel együtt járó szédülés okoz: "Nekem biztonságérzetet ad, ha úgy megyek ki a színpadra, hogy tudom, mi fog velem történni. De itt nem ez történik. Még egyáltalán nem tudom, milyen lesz hetven ember előtt improvizálni. Most viszont párhuzamosan egy másik olyan munkafolyamatban is benne vagyunk, ahol nagyon sokat improvizálunk a próbákon, ez pedig nekem segítséget ad, hogy ebben az előadásban létezni és működni tudjak. Már érzem, hogy eljutottam valahonnan valahova, de még nem megyek biztonsággal a színpadra, ezt még szoknom kell. Az improvizáció nagyban függ attól is, hogy milyen lelkiállapotban vagy aznap. Lehet, hogy megszületett a fejedben egy gondolat, de azt az aznap történtek is nagyon befolyásolják. Ezért tehát minden hónapban új és új előadás születik majd meg."

Hargitai Mariann - Io sono - Közép-Európa Táncszínház
Hargitai Mariann - Io sono - Közép-Európa Táncszínház

Az improvizációt tapasztalat- és biztonságérzet megszerzéséhez szükséges mozgás terének, az egymás iránti figyelem és a párhuzamos alkotás közegének tekintik. "Már abból sokat tanulunk és merítünk, ha látjuk egymást improvizálni" - teszi hozzá Horváth Adrienn. Beleszólni viszont nem kívánnak a másik munkájába, szeretnék meghagyni egymást az egyszeri, spontán, akkor, abban a pillanatban, az adott zenére megszülető érzések inspirációjában. „Nem kritizáljuk vagy elemezzük egymást, egy ilyen műfajban nem is szabad. Amit ő hoz ki magából, abba én hogy is szólhatnék bele? Én miért mondjam neki, hogy ne úgy csinálja? Ez az ő egyénisége, az ő tánca, az ő aktuális érzése. Egy koreográfiába bele lehet kötni, de egy improvizációba sosem" - fogalmazza meg Palcsó Nóra.

A beszélgetés után megkérdezik tőlem, hogy tetszett a próba (kiderül, én láttam először egyben a készülő előadást). Az obligát kérdésre az obligát válasz helyetti reakcióm láthatóan megnyugtatja őket: azt hittem, nagyrészt rögzített koreográfiával dolgoznak, itt-ott improvizatív fordulatokkal színesítve. Amit láttam, az hat magabiztos, mozgássorában egymástól karakteresen eltérő, egyéni bemutatkozást sejtet.