István, Vajk

Hatvanéves a Diótörő

2010.11.01. 14:21

Programkereső

Idén hatvanéves az Operaház téli időszakának vitathatatlanul legkeresettebb és legsikeresebb előadása, A diótörő. A darab a jubileum alkalmából új díszletekkel várja a közönséget.

Ivan Vszelovszkij, a Cári Színházak főigazgatója nyújtotta át ifj. Dumas Diótörő és Egérkirály című történetét Marius Petipának, a pétervári Mariinszkij Színház vezető balettmesterének. A mester a Csipkerózsika hatalmas sikere után ismét Csajkovszkijt választotta zeneszerző munkatársának. A koreográfus részletező aprólékossággal írta meg a két felvonásra tervezett mesebalettjének szövegkönyvét, amely alaposan eltér az eredeti mesétől - jószerével csak a német patríciusmiliő és a diótörő-egérkirály párviadal maradt meg Hoffmann történetéből. Az álom-varázslat látomásai beleolvadtak egy drazsébolt-cukrászműhely árukészletébe. Marius Petipát betegsége megakadályozta a balett színpadra állításában, így első asszisztense, Lev Ivanov vitte színre a két felvonásos balettet.

Diótörő - Magyar Nemzeti Balett
Diótörő - Magyar Nemzeti Balett

A mesebalett eredeti szövegkönyvével készült verziókat a balettszínházak jobbára karácsony környékén játsszák a világban; talán a Petipa-féle librettó is ezt intonálja. A budapesti Operaház közönsége 1927-ben, Brada Ede koreográfiájával és ugyancsak petipai koncepcióval láthatta először A diótörőt. Szemere Árpád (az Operaház főrendezője) 1929-es átigazítása ellenére a háború befejezéséig azonban mindössze húsz alkalommal adták elő a balettet, amelynek 1950. február 16-án kezdődött új s azóta is töretlen sikerszériája. Hatvan évvel ezelőtt Vaszilij Vajnonen szövegkönyvével és a koreográfus feleségének, Klavgyija Annasevszkajának a betanításában mutatták be a darabot.

Vajnonen olvasatában a mű Gorszkijhoz, Hoffmannhoz, de legelsősorban Csajkovszkij muzsikájához igazodik: három felvonásban, tíz képre tagolta a balettet. Librettójában Silberhauserék mint a Stahlbaum család jelennek meg, Klárából Marika, illetve Mária hercegnő lett, a gyermekek száma is egy fővel gyarapodott: Marika, Lujzi és Feri alkotják a gyermektriászt. Darabját 1934-ben Galina Ulanovával a főszerepben a leningrádi Kirov Színház balett-társulata mutatta be - e változat jutott el hozzánk a Magyar Állami Operaházba. 1950-ben Csinády Dóra, Fülöp Viktor és Harangozó Gyula táncolták a főszerepeket. A koreográfia azóta hatalmas sikerrel szerepel az Operaház repertoárján, amelyhez jelentősen hozzájárultak Oláh Gusztáv költői szépségű jelmez- és díszlettervei.

Az idei Diótörő-sorozat a darab hatvanéves operaházi évfordulója alkalmából Oláh Gusztáv felújított díszleteivel várja a közönséget. Oláh díszletei a hagyományos, festett vásznak, amelyek ábrázolhatnak tájat vagy akár szobabelsőt is. Az Operaház festőműtermében ezeket a hatalmas méretű vásznakat festik újra a műteremben dolgozó festőművészek és munkatársaik. A nézőtérrel párhuzamos óriási hátterek fentről lógnak alá - mégis kis helyen, könnyen tárolják azokat, hiszen feltekerhetők. Az előadás után lassan leereszkedik a rúd, amely tartja, és a díszletépítők lassan, mint egy hatalmas szőnyeget, feltekerik. "Színpadunk mérete határozza meg díszletelemeink méretét - mondja Juhász Zoltán vezető szcenikus, aki gondozza és felügyeli A diótörő díszleteinek felújítási munkálatait. - A háttér általában 17-18 méter széles és 12-14 méter magas - ezek a paraméterek vonatkoznak a mesebalett díszleteire is. Huszonnégy és fél méter a színpadunk teljes magassága, ami nem sokkal kevesebb, mint egy tízemeletes házé - ebben a hatalmas térben kell úgy gazdálkodnunk, hogy egy hatalmas háttér kiemeléséhez is bőven maradjon hely a fenti tartományban." Az oldalfalak léckeretre kifeszített vásznak, amelyeket ugyancsak újrafestenek a téli előadássorozatra. A diótörő esetében azért előnyös és fontos a könnyű díszlet, mert a felvonások alatt és között sok a gyors változás - ami azonnali cselekvést igényel, hiszen a színpadképnek pillanatok alatt kell megváltoznia. "Míg a színen mese van, a háttérben nincs mese - a díszítők jól begyakorolt mozdulatokkal változtatják a hátteret, hiszen a zene nem áll meg."

Az elmúlt hatvan évben A diótörő díszlete folyamatos karbantartás alatt állt, bár - hírlik - a hetvenes években átesett egy nagyobb felújításon, amelynek azonban nincs hivatalos dokumentációja: "Az, hogy 2010-ben a darab látványvilága teljes egészében rekonstruálható, azoknak az embereknek köszönhető, akik az elmúlt hatvan évben odafigyeléssel és lelkiismerettel ápolták és tárolták ezt a veterán díszletet. Az elemeket most hetvenöt százalékban újragyártjuk. A fennmaradó részeket rossz állapotuk miatt az elmúlt években már újra megalkották vagy jó minőségben feljavították." A hatvanéves Diótörő-díszletek újragyártása az értékőrzést szolgálja. A munkát némileg nehezíti, hogy a díszlethez nem tartoznak tervrajzok, mindössze fotók és Oláh Gusztáv eredeti, ám csupán A4-es méretű látványtervei - az Operaház festőművészei ezek alapján tervezték meg az arányokat. "A minőségi alapanyagok felhasználásával és díszletfestő művészeink szakértelmével azt a célt szolgáljuk, hogy ez a díszlet a jövőben legalább annyi ideig szolgáljon, mint amennyit az eredeti kibírt" - mondja Juhász Zoltán.       

S hogy mit kap most a közönség? Ugyanazt a Diótörőt élénkebb színekben - azaz originális előadást eredeti díszletben.

Előadások: december 9., 10., 12., 15., 16., 18., 19., 23., 25., 26., 29., 30.