István, Vajk

Kerényi Miklós Dávid: "Az élvezetre hajtok"

2010.11.27. 09:20

Programkereső

A hattyúk tava, a Hófehérke, a Szentivánéji álom, a Rómeó és Júlia, a Mayerling akrobatikus táncosát legközelebb A rosszul őrzött lány című előadásban, a Magyar Állami Operaház idei első balettbemutatójában láthatjuk.

Kerényi Miklós Dávid
Kerényi Miklós Dávid

- Milyen helyet foglal el az eddigi szerepeid között A rosszul őrzött lány Alainje?

- Régen sokáig ment ezt a darab az Operaház műsorán, öt-hat évvel ezelőtt már táncoltam Alain szerepét. Erre a premierre elhívták a betanító balettmesternőt és a jogtulajdonost, aki az első Alaint táncolta, akiktől első kézből kapjuk az instrukciókat, így ez nem is felújítás lesz, hanem új bemutató.

- Mennyiben tér el a mostani felfogás az előzőtől?

- Jobban keretek közé kötöttek a lépések, a figurák. Amúgy ez egy nagyon felszabadult, vidám szerep. Ez a srác elvan a maga kis világában, kicsit együgyű. Egyetlen barátja van, az ernyője. Szereti a madarakat, a tájat, szeret nézelődni. A tánclépések egyébként nem annyira egyszerűek, mert kissé parodisztikus balettről van szó, a mozdulatok kifacsartak. De ha bele tudom élni magam a figurába, akkor nem annyira nehéz.

- Mennyi tudsz magadból beleadni a szerepeidbe, amelyek többnyire vidámak?

- Abszolút magamból táplálkozom: vidám vagyok, hamar elszáll a szomorúságom. A drámai szerepeket kell jobban átgondolnom. Tavaly például, amikor Mercutiónak álltam be, nagyon sok dolgot hoztam magammal a próbaterembe, amiről kiderült, hogy a megvalósítása nem nézett ki jól. Kukánál például a Hófehérkében szülték a szituációk a mozdulataimat. Alain figurájában az a jó, hogy tudok a környezetemre reagálni. Ugyanúgy hülyéskedek a lányokkal a színfalak mögött, mint a színpadon.

- Tornásznak indultál, majd néptáncoltál. Mikor érezted, hogy a balett lesz az életed?

- Két ilyen rádöbbenésem volt arra, hogy hosszú távon ezt szeretném csinálni. Az első még gyerekfejjel történt. Iszonyatosan élveztem a mozgást, és amikor bekerültem a Balettintézet előkészítőjébe, nagyon tetszett a közösség, a játék. Annyira természetesen jött minden, hogy igazán csak pár éve döbbentem rá, mennyire szeretem ezt csinálni. Tíz éve vagyok az Operában, és szerencsés folyamatoknak köszönhetően egyből szólószerepeket kaptam. Múltkor az egyik kollégámmal beszélgettünk arról, hogy folyton mosolygok a színpadon. Neki lefagy a mosoly az arcáról, én meg élvezem, hogy bent vagyok.

- A klasszikus táncon kívül mennyire vagy nyitott a kortárs táncra?

- Nagyon nyitott vagyok. Volt szerencsém dolgozni Ladányi Andreával, Horváth Csabával, ugyanakkor abszolút későn érő típusnak érzem magam. Tartom a kapcsolatot fiatalabb kollégákkal, akik külföldön élnek. Őket nagyon érdekelte a kortárs tánc, tudták, ki kicsoda itthon és külföldön. Engem nagyjából öt éve kezdett el érdekelni a kortárs tánc és a koreografálás, ami alatt a ma született darabokat értem. Egyébként ezt sokan összekeverik az alternatív előadásokkal. Édesapám szokta mondani, hogy ő régen amatőr színjátszó csoportoknak olyan előadásokat rendezett, amilyeneket ma kortárs előadásoknak neveznek.

- Ha mégis mérleget kellene vonni, inkább a klasszikus balett a te világod?

- A színház az én világom. Nagyon szeretek valamit elmesélni. Ez nem kell, hogy egy egészestés pantomimes történet legyen. Bratfischt például azért imádom a Mayerlingben, mert az utolsó táncával, tulajdonképpen három mozdulattal összegzi a Rudolffal való kapcsolatát. Ezt éppúgy át lehet tenni a kortárs világba. November elején volt egy előadásom a Bin-Jip zenekarral. Felkértek, hogy öt számukra készítsek koreográfiát, amit Varga Kingával közösen csináltam és táncoltam a Művészetek Palotájában.

- Még főiskolásként mondtad, hogy a vágyaid nem szerepekhez, városokhoz, színpadokhoz kötődnek, hanem a hírnévhez. Hogy érzed, bejött?

- Nagyon boldog és elégedett vagyok. Sose voltam lusta, de fanatikus sem. A táncon kívül is létezik élet. Éppúgy érdekel a filmvágás, hobbiból operatőrködöm, klipeket készítek. Szeretek színházba járni, tévét nézni, kirándulni. Szóval nem csak a táncról szól az életem. Persze, ha benne vagyok egy darabban, akkor arra koncentrálok minden erőmmel. Igazán sosem törekedtem hírnévre, díjakra. Nem voltak nagy szerepálmaim, általában mindig maguktól jöttek a dolgok. Egyedül Mercutio szerepét szerettem volna megkapni.

- Sokakat éppen az elégedetlenség visz előre.

- Én inkább az élvezetre hajtok. Sokszor érzem azt, hogy jobban is sikerülhetne. Az élvezet, a vidámság és a felhőtlen boldogság néha adott egy-két pofont a színpadon.

- Hajlamos vagy elszállni?

- Főleg az elején voltak kisebb-nagyobb bakik. Az én szerepköröm, a karakterszerep azért nehéz, mert sokszor csak két percem van arra, hogy megmutassam, mit tudok. Nincs javítási lehetőségem. Azt hiszem, tisztában vagyok a képességeimmel. Kell egészséges önbizalom, kellenek vágyak, álmok, de nem szabad elszállni magunktól.

- Most mi szerepel az álmok, vágyak kategóriájában?

- Boldogság, gyerek a feleségemtől, Boros Ildikótól, modern darabok az Operaház repertoárjában Kyliántól, Forsythe-tól vagy David Dawsontól.