Olivér

Megszűnik az L1 Táncműhely

2010.12.15. 11:59

Programkereső

Az L1 Egyesület december végén kiköltözik abból a bérleményből, amely a kortárs tánc és színház területén dolgozó alkotóknak adott otthont. Az alábbiakban az L1 Egyesület "búcsúlevelét" olvashatják.

"Csak midőn már ittál a csönd folyójából, fogsz igazán dalolni. S midőn elérted a hegytetőt, a csúcsra akkor indulsz. S midőn befogadja a tested a föld, akkor jön az igazi tánc." (Mohamed)

1998 óta működik az L1 Független Táncművészek Társulása (6 alapvetően meghatározó táncos-alkotóval megalakulva, később két taggal bővülve, de az utóbbi években már csak három fő társulat képviseletében), akik 2001 óta (immár 9 éve) béreltek egy helyet, az L1 Táncműveket. A stúdió nemcsak a tagoknak, hanem más, főleg kortárs tánc és színház területén dolgozó alkotónak adott "otthont" és teremtett lehetőséget arra, hogy elmélyültebb munkát lehessen folytatni a tökéletesen felszerelt két próbateremből álló stúdióban és irodában. Búcsúzunk egy helytől és egy közösségtől!

Ez a hely BÚCSÚZIK, nem lesz többé, s a közösség mint olyan is MEGVÁLTOZIK.

L1 Táncművek
L1 Táncművek

Elengedhetetlen folyamat a változás maga, mégis nagyon fáj, ahogy az elmúlt évek küzdelmei sem tudták megértetni a fontos döntéseket hozó emberekkel, hogy kell ez a hely, s az is nagyon fontos, hogy nem egy kézben van a vezetése, hanem egy demokratikusan működő szervezet üzemelteti, tartja fent. Az idei, újként felállt működési kuratórium s az ő döntését jóváhagyó előadó-művészeti tanács egyértelműen arra szavazott (és későbbi információk alapján a jövőben is ezt kívánja képviselni), hogy nem akarja támogatni az L1 Egyesület azon tevékenységét, hogy fenntartson és üzemeltessen egy ilyen (tökéletes) helyet. S mivel a támogatást elvonni szándékozza, Egyesületünk úgy döntött, hogy felmondja a bérleti szerződését és KIKÖLTÖZIK 2010. december végével!

Egy korszaknak vége, de ezzel átalakul az L1 Egyesület maga is, hiszen a fő profilja, hogy tagjainak és más kortárs színházcsinálónak ingyen teremtsen lehetőséget a próbákra, MEGSZŰNIK! S amíg kialakul az új cél és vállalás, lehet, hogy hosszabb idő is eltelik. Abban viszont változatlanul hiszünk, hogy munkánk és elképzelésünk, hogy csak úgy érdemes dolgozni, hogy többen egységet alkotva sokszínű alkotói közösséget hoznak létre (már az elejétől kezdve) domináns és egyedülálló volt!

Magunkra maradunk a semmiben lógó érzésgumókkal, melyeknek lenyelése és újboli kibocsátása rendkívül leterhelő és nehéz folyamat. Egy ilyen helyzetben önkéntelenül is átértékelődik a múlt, a jelen és a jövő, de ezzel együtt az emberi kapcsolatok is. Barátaink két részre tagozódnak ezáltal: támogatók és érdektelenek csoportjára. Talán most már kezdjük felfogni veszteségünk súlyát, pedig rendkívül mély érzelmi sokkot kell átélnünk azzal a ténnyel, hogy elhagyjuk azt a "fészket", amit mi teremtettünk meg és másokkal is megosztottunk. Innen sajnos nem látszik a kiút, s ez alapjaiban rendíti meg lelkünket. Miért pont velünk történik mindez? Mit csináltunk rosszul, hogy ezt a büntetést kell elszenvednünk? Kérdések csapódnak az üresen kongó falakhoz, de igazi választ nem kapunk!

A gyász analizálásakor sokszor hangzik el az alábbi gondolat: "A kérdésekre nehéz választ találni. A vádaskodástól a bűntudatig számos fel nem dolgozott lelki komplexus teret kap ebben a szakaszban. Rendkívül fontos, hogy sokat beszéljen, kommunikáljon, meséljen és meséljen emberünk, aki veszteséget él át. Újra és újra át kell gondolnia, hogy mi történt és ez miként befolyásolja életét."

De vajon bennünket ki hallgat majd meg?

Nem a szakma, aki beletaszított ebbe a helyzetbe, de talán a nézőink, akik hűségesen követték tevékenységünket, akik támogató sorokat írtak nekünk. És nem utolsó sorban azt a bizonyos 1%-ot is nekünk juttatták, hogy ezzel is segítsék munkánkat (próbalehetőség az L1-tagok mellett bárki jelentkezőnek, aki mezítlábas tánc-színházban működik, rezidens programban felkaroltunk kül- és belföldi alkotókat, már 9 éve kortárs táncfesztivált szerveztünk fiatal tehetségeket is bemutatva, beindítottuk a táncszínházi programot a Bakelit M.A.C.-ben, mert egyre kevesebb lehetőség nyílik az új alkotások nemcsak bemutatására, hanem továbbjátszására).

A gyász következő szakasza az ürességélménnyel kapcsolatos. Magunkra maradunk: jövőnk megszűnt létezni, jelenünk múltunk árnyékában vegetál. Majd aztán lassan fel fogjuk építeni az új életet, ehhez azonban segítségre van szükség. A jóbarát ilyenkor igazi közvetítővé válik a külvilág és köztünk. Ezért arra kérünk mindenkit, aki még mindig támogatná munkánkat, hogy egyszerűen legyenek mellettünk. Szóban, hallgatásban, fizikailag. Tükrözzünk, tompítsunk és várjunk.

A feladat: áthidalni az átjárhatatlannak tűnő elszigeteltséget. Körvonalazódnak az új élet játékszabályai. Ennek megfelelően új célok és vágyak kapnak teret.

"Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok." (Márai Sándor)

Köszönjük az elmúlt 12 évben minden segítő szándékú munkatársunknak, hogy együtt dolgozhattunk és hosszabb-rövidebb ideig segíthettük egymás munkáját. Köszönjük kollégáinknak, akik az L1 táncművek megnyitásakor és utána is követték tevékenységünket és támogattak minket (baráti jó szóval, tárgyi segítséggel) és nem utolsó sorban köszönjük mindazoknak, akik évente úgy gondolták, hogy adójuk 1%-át egyesületünk munkájára szánják.

Reméljük, hogy a jövőben is találkozunk és segítjük egymást! (L1 Kortárs Táncfesztivál - tervezett időpontja: 2011. szeptember / EU-s partnereinkkel együttműködésben workshop fesztivál és kölcsönös bemutatkozási lehetőségek szervezése / pályázati segítségnyújtás)

Ladjánszki Márta

L1 Egyesület és tagjai nevében