Friderika

Felméry Lili: „Boldog vagyok, hogy az Operaházban táncolhatok”

2011.01.06. 02:45

Programkereső

Felméry Lilinek nemcsak az alakja, kelleme és bája, hanem a neve is egy balerináé. 2010-ben végezte el a Magyar Táncművészeti Főiskolát, a 2010/11-es évadtól a Magyar Állami Operaház címzetes magántáncosnője. Simon István partnereként Júlia megformálója, Junior Prima Díjas tehetség.

Felméry Lili
Felméry Lili

- Az első operaházi évadod tartogat több elfoglaltságot, nagyobb kihívásokat vagy az elmúlt tanulóévek, amikor meg kellett osztani a figyelmedet a tanulás és a tánc között?

- Nagy változás az életemben, hogy kilenc nehéz, de boldog "balettintézeti" év után idén ősztől az Operaházba szerződhettem. A lehetőség, hogy itthon táncolhatok, mindenért kárpótol. Szinte összehasonlíthatatlanok az iskolai évek és ez az évad, hiszen teljesen megváltozott a napjaim időbeosztása. A főiskolán a kiegyensúlyozott szakmai munka volt alapkövetelmény, az Operában a művészi szabadság megtalálása és megélése is az. Szerencsére sok feladatot kaptam, arra törekszem, hogy megfeleljek az elvárásoknak.

- 2008-ban a Lausanne-i Nemzetközi Balettversenyen a legjobb női táncos díját nyerted el. Ezzel a győzelemmel egy tíz hónapos külföldi tanulmányi lehetőség járt együtt. Londont, a Royal Ballet Schoolt választottad, majd Szentpéterváron, a Vaganova Balettakadémián is tanultál. Összehasonlítható a két iskola, a két tanítási módszer?

- A londoni Royal Ballet a világ egyik legelőkelőbb társulata, balettiskolája a leghíresebbek közé sorolható. Keveseknek sikerül az iskola végzősei közé kerülniük. Végül a saját döntésem folytán, egy kinti szerződési ajánlatot is "átlépve", hét hónap után hazajöttem. Nyomós ok szülte a döntést, hiszen a Magyar Állami Operaház tanulmányi ösztöndíjat ajánlott fel. Nekem pedig kislány koromtól kezdve az volt az álmom, hogy egyszer én is az Operaház tagja lehetek. Hazajöttem, és még egy évet tanultam a Magyar Táncművészeti Főiskolán a diplomám megszerzéséig. Ennek részeként, ösztöndíjasként tanulhattam egy rövid ideig Szentpéterváron. A főiskolai mesterem, Dózsa Imre járta ki nekem a lehetőséget, amely felejthetetlen emberi és szakmai élmény volt. A külföldi tanulmányok, nemzetközi versenyek mindig nagy kihívást jelentenek. Angliában szinte csak díjnyertes táncos tanul a Royal Ballet Schoolban, de Oroszországban is kiválóságok járnak az akadémiára. A Vaganova-módszer közelebb állt hozzám, hiszen itthon is ezt tanuljuk. Korábban az Egyesült Államokban is volt módom kurzusokat elvégezni Miamiban, majd Houstonban, ott a Balanchine-technikát tanultam. Ezek a tapasztalatok nélkülözhetetlenek, minden európai és tengerentúli tanulási módszer fejleszti a testet és fokozza a koncentrációt, a sokoldalú tudás vezet a sikerességhez.

- Beszélgetésünk során már többször hangsúlyoztad, hogy örülsz, hogy itthon dolgozhatsz. Mi az, ami miatt az Operaházat választottad?

- Már amikor bekerültem a Táncművészeti Főiskolára, meghatározó élmény volt számomra az Operaház. Az épület monumentális látványa, az ott dolgozó művészek tudása, szellemisége. Növendékként lehetőségem adódott próbákat, előadásokat nézni. Az Operaház atmoszférája varázslatként hatott rám, éveken keresztül csodálhattam olyan táncosnőket, mint Hágai Katalin, Volf Katalin és mai utódaik, akiknek az ember természetesen egyszer a nyomába szeretne lépni. Ma már előfordul, hogy egykori eszményeimmel, a ma mestereivel próbálhatok. Ez az, ami ösztönző. Itthon feladataim vannak, van hova fejlődni, kitől tanulni. Az én ragaszkodásom ennek a közegnek köszönhető, ez személyes választás kérdése, rám óriási hatással volt és van a hely szelleme, a társulat egésze. És örülök, hogy egy olyan városban élhetek és dolgozhatok, ahol a családomat is a közelemben tudhatom.

- Mi volt az elmúlt év legmeghatározóbb szakmai élménye számodra?

- A legmeghatározóbb szakmai élményem mindenképp a Prokofjev-Seregi-féle Rómeó és Júlia előadás volt. Júliát táncolni szinte valamennyi balerinának dédelgetett vágya. Azért, hogy ezt a szerepet 18 évesen eltáncolhattam, nem lehetek eléggé hálás Seregi művész úrnak, Hágai Katalinnak, Keveházi Gábornak, Kaszás Ildikónak, akik bíztak bennem, tanítottak és mindenben a segítségemre voltak. És persze Rómeónak, Simon Istvánnak. Ez a premier felejthetetlen élmény volt számomra. Most itt az újabb kihívás. A rosszul őrzött lányt próbálom, januárban táncolom a szerepet, ez egy vidám darab, egy egészen más karakter, mint Júlia figurája. A Junior Prima Díjra pedig egyáltalán nem számítottam. Csak 19 éves vagyok, a többi díjazott nálam érettebb és nagyobb múlttal rendelkező művész, ezért is volt nagy megtiszteltetés számomra ez a díj.

- A szerepek technikai kidolgozása mellett a karakterformálásra, a különböző szerepek színészi előadására hogyan készülsz fel?

- Hágai Katalin mesternővel sokat foglalkoztunk Júlia személyiségével, az érzelmek kifejezésével. Amennyiben van irodalmi alapja az adott balettnek, akkor azt az ember elolvassa. Több videót is meg szoktam nézni különböző táncosokkal, akiktől rengeteget lehet tanulni. Szépen lassan, a mozdulatok segítségével is megpróbálja az ember a saját személyiségét is belecsempészni a szerepbe.

- Mit jelent számodra a kikapcsolódás? Szakítasz időt a társművészetekre is: színházba, moziba, kortárs tánc előadásokra jársz-e?

- Színházba nagyon szeretek járni, elsősorban a prózai színház érdekel, de nyitott vagyok minden stílusra. A táncszínházat is szeretem, ha időm engedi, akkor természetesen moziba is járok. Ha a családommal vagy barátokkal lehetek, akkor ez mind-mind kikapcsolódás, bár most annyira új élethelyzetben vagyok, hogy a baletten kívül jórészt nem is foglalkozom semmi mással.