Salamon

Tunyogi Henriett: „A lelked szabad tud lenni, mert a tested már kigyakorolta”

2011.03.18. 08:02

Programkereső

Tunyogi Henriett balettművész egyenesen Indiából érkezett a magyar fővárosba: férjével, Vásáry Tamás zongoraművésszel, karmesterrel közös Liszt-estje a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában lesz látható a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

- Az indiai fellépés előtt nagyon izgultam, hiszen ott a balett nem igazán ismert műfaj, de hatalmas sikerünk volt: álló ováció búcsúztatta az előadást, és életem egyik legjobb kritikáját kaptam.

- A Tavaszi Fesztiválon látható programmal szerepeltetek Indiában is?

- Nem egészen: bár a Liszt-év kapcsán jártunk a delhi Magyar Intézetben, s természetesen Liszt művei is szerepeltek a műsoron, Debussy, Beethoven és Chopin szerzeményei is megszólaltak. Érdekesség, hogy a csaknem másfél órás estet eredetileg kétrészesnek terveztük, de mivel Indiában nem szoktak szünetet tartani az egyes felvonások, tételek között, ezért megszakítás nélkül kellett előadnunk a teljes programot.

Tunyogi Henriett
Tunyogi Henriett

- Hogyan jött a gondolat, hogy a férjeddel, Vásáry Tamással közös estet készítsetek?

 - Hartung Sándor festőművész barátom az ötletgazda: inspiráltam őt Éva arcának megfestésére, s aztán 2003-ban, római kiállítás-megnyitója előtt kitalálta, milyen érdekes volna, ha Tamás zongorázna, én pedig táncolnék a megnyitón. Egészen jó visszhangot kapott a műsor, miközben persze mi magunk is élveztünk, s az egyik felkérés hozta magával a másikat, mígnem Zimányi Zsófia, a Tavaszi Fesztivál igazgatója meghívott minket Budapestre.

- 2003-ban, az első estetek elkészítésekor már külföldön éltél. Miért választottad csaknem tíz év Nemzeti Balett-tagság után a szabadúszást, majd a lipcsei operaház társulatát?

- Azt éreztem, hogy kockáztatnom kell, még akkor is, ha egyelőre nincs hova mennem: elhagyni a viszonylagos biztonságot, kihívásokat keresni, megtapasztalni, hogyan állom meg a helyemet külföldön, más táncosokkal, más koreográfusokkal. Minden új partner inspirál, különösen akkor, ha más iskolából, más kultúrából jön, és ezáltal nagyon sokat lehet gazdagodni.

- Alkatodnál fogva lírai balerina vagy. Jelentett ez számodra bármilyen bezártságérzést akár itthon, akár Németországban?

- Nem is én éreztem igazán, hogy az alkatom bármiben korlátozna, inkább mások próbálták éreztetni velem, és ez bizonyos szempontból érthető is: a művészeket nagyon szeretik bekategorizálni. És azt gondolom, hogy minden emberben, így bennem is sokkal több van, mint ami első ránézésre látszik. Egyébként éppen az idei Tavaszi Fesztivál programjában megadatik, hogy Liszt h-moll szonátájára végletes és ellentétes alakokat táncolhassak: a finom, szűzies Gretchent és Mephistót, az ördögöt. Nagy kihívás néhány taktusig az éterit, aztán meg az infernálisat megjeleníteni.

- Ki az irányító a színpadi kapcsolatotokban: te, a táncos vagy Tamás, a muzsikus?

- A kezdetek kezdetén Tamás több zenét is hoz. Elkezd zongorázni, és ha úgy érzem, egyik vagy másik inspirál arra, hogy koreografáljak vagy táncoljak rá, kiválasztom, ő pedig köréépíti, amit szeretne. Azután egyáltalán nem próbálunk együtt - a balettintézetben is azt szoktam meg, hogy külön gyakorolunk, aztán a karmesterrel egyeztetjük, mi a tempó, és kész -, csak a főpróbán találkozunk. A színpadon pedig abszolút rá hagyatkozom: én kísérem őt.

- Mennyi improvizációra hagy lehetőséget a klasszikus balett?

- Tulajdonképpen semennyire. Gyerekként - tízévesen kerültem a balettintézetbe - megpróbálják megtörni a lelkedet, hogy mindent föladj a szakmáért, és így sokszor elveszel te magad, az egyéniség. Nehéz megtalálni a helyes arányt, hogy kibontakozhasson a gyerekben lévő színes, kis világ, de alázattal vegye a balettmester tanítását is. Azután pedig jönnek az előadásokban a rögzített mozdulatsorok, és nagyon sokáig nem érzed, hogy szabad tudsz lenni ebben a mozgásban, hiszen iszonyatos eneregiával kell kontrollálnod a testedet, hogy minden egyes porcikád úgy mozogjon, ahogy elvárod és elvárják tőled. Évek kellenek, amíg kialakul az izomzat is, a rutin is, és teljesen át tudod adni magad a mozgásnak. Először csak a balett-termeben, aztán a színpadon. A tested már annyiszor ismételte ugyanazt a lépést, hogy bekerült a memóriájába: a lelked szabad tud lenni, mert a tested már kigyakorolta. Eleinte a saját koreográfiáimat is másodpercről-másodperce kidolgoztam, nagyjából egy fél éve azonban már szabadon hagyok részeket, s ezek csak az előadáson születnek meg, vagy a pillanatnyi inspirációk szerint átalakítok egy-egy momentumot. Ez nagy kihívás egy klasszikus táncosnak!

- A Tavaszi Fesztiválon látható Liszt-esten klasszikus balettet táncolsz?

- Klasszikus balett alapon táncolok, de a koreográfusnak, Renato Paroninak van egy saját mozgásvilága, amellyel megbontja a klasszikus lépéseket. Mephistóban például csúnyának, groteszknek, ormótlannak kell lennem, és ez igazán komoly feladat, hiszen gyerekkorom óta arra treníroztak, hogy a tökéletes, harmonikus szépséget mutassam meg a színpadon.

- Apropó, tökéletes szépség: táncosként komoly lemondásokkal jár, hogy formában tartsd magad?

- Enni hál' istennek ehetek, amennyit akarok, de nagyon fegyelmezett napirendet kell tartanom - mikor alszom, mikor eszem, mire mennyi időt fordítok -, hogy szellemileg, idegileg és fizikailag folyamatosan friss legyek. Olykor nehéz kizárni a környezetet, de a jóga és a meditáció segít.

2011. március 23. 19:00 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház Budapesti Tavaszi Fesztivál 2011

Vásáry Tamás (zongora) és Tunyogi Henriett (tánc) Liszt-estje

Km.: José Tirado (tánc)

Kor.: Renato Paroni

Liszt-Wagner: Isolda szerelmi halála

Liszt: Transcriptions d'aprés Rossini, S 553; h-moll szonáta

Liszt-Schumann: Widmung

Liszt-Chopin: Mädchens Wunsch

Liszt-Mendelssohn: Szentivánéji álom