Sámuel, Hajna

Nem elfelejteni

2011.06.16. 13:45

Programkereső

Ez a mondat többször elhangzik a Wuppertali Táncszínház Sweet Mambo című előadásában. Magyarul.

Ennek pedig az az oka, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az előadók és a nézők: a táncosok egy kicsit belelássanak az adott nép gondolkodásába, kultúrájába a hangzáson, a struktúrán keresztül, a nézők pedig közvetítő (nyelv) nélkül értsék azt, amit a színpadon/-ról mondanak. Egyszerű, nem? Mindezt a Wuppertali Táncszínház három táncosától, Julie Shanahantől, Daphnis Kokkinostól és Nazareth Panaderótól, valamint a társulat egyik művészeti vezetőjétől, Robert Sturmtól tudjuk meg.

Julie Shanahan, Daphnis Kokkinos, Nazareth Panadero - a Wuppertali Táncszínház tagjai
Julie Shanahan, Daphnis Kokkinos, Nazareth Panadero - a Wuppertali Táncszínház tagjai

A három táncos évtizedeket dolgozott Pina Bauschsal. Julie Shanahan ausztrál. Egy ottani fesztiválon látott egy Bausch-darabot, és rájött: ez az, amit csinálna. A család, a gyökerek azonban visszatartónak bizonyult. Két évvel később egy kurzuson vett részt Németországban, dolgozott Brémában és Bochumban, majd Wuppertalban meghallgatást hirdettek, ahol száznál több táncos közül őt választotta a koreográfus. Az egy évre tervezett távollétből így lett több, mint két évtized. A spanyol Nazareth Panadero 1979-ben egy párizsi kortárs társulatnál dolgozott. A Kékszakáll annyira megérintette, hogy találkozni akart Pina Bauschsal. Egy évre tervezett ő is, a sikeres meghallgatás után azonban maradt. Daphnis Kokkinos krétai. Athénban tanult, a Café Müller olyan hatással volt rá, hogy megfogadta, a táncakadémia elvégzése után Wuppertalban fog dolgozni. Diplomázás után három éjszakát vonatozott Jugoszlávián át, leszállt a vonatról, az ismeretlen városban rossz irányba indult, majd csak megtalálta, amit keresett. Pina Bausch átölelte, elmondta, nincs meghallgatás, de bejárhat órákra. Majd két év múlva, egy tokiói fellépést követően felajánlotta neki, hogy csatlakozzon a társulathoz, mert épp van egy üres hely. Robert Sturm 2009 óta a Wuppertali Táncszínház egyik művészeti igazgatója. 1999-ben, a Magyarországon készült Wiesenland (Zöld föld) alatt lett Pina Bausch produkciós asszisztense - erről az időszakról az öröm és a kellemesség nosztalgiájával beszélnek a táncosok -; előtte Vlad Mugur asszisztense volt, Taub Jánossal, Tompa Gáborral dolgozott, ő is rendezett. A Wiesenland után csatlakozva Pina Bauschhoz ő is egy-két évre tervezte a wuppertali munkát.

A koreográfus munkamódszeréről lehet tudni, hogy a személyiség és a kérdések erejében hitt. A táncosainál nem csupán a tánctudás érdekelte, hanem az, milyen emberek, a darabok így belőlük, rájuk épültek, és rejtett tehetségeik felfedezésére is képes volt. (Nazareth említi, hogy ő nem gondolt arra, van hangja, képes megszólalni a színpadon.) Robert Sturm úgy magyarázza ezt a metódust, hogy míg egy rendező a struktúra mélyére akar leásni, Pina Bausch belülről dolgozott, a kis részleteket aprólékosan rakta egymás mellé. Ezért például a díszlet is mindig az utolsó pillanatban készült el, hiszen a díszletnek a mozgáshoz kell idomulni. A cím is a próbák folyamán konkretizálódik a kezdeti ein Stückből. (A Sweet Mambo egyrészt a Mambo Blueszal párhuzamosan keletkezett, a bemutatóját egy évvel később tartották, másrészt a darab első zenéjének ez a címe, ilyeténképp a folytatólagosságra is utal.) Ez az organikus munka egy táncos betegségénél vagy kiválásánál egész más következményekkel jár: nem mindig automatikus a szerepátvétel, az is előfordul, hogy felosztják a szerepeket vagy módosítanak rajta.  

Lakos Anna és Robert Sturm, a Wuppertali Táncszínház művészeti vezetője
Lakos Anna és Robert Sturm, a Wuppertali Táncszínház művészeti vezetője

Pina Bausch 2009 nyarán hirtelen hunyt el. Akkor már két évtizede terveztek egy filmet Wim Wendersszel, és a forgatások megkezdése előtt álltak. A társulat úgy döntött, Pina nélkül, Pina miatt belevágnak. A Berlini Filmfesztiválon idén nagy sikert aratott a 3D-ben készült film, a visszhangok szerint olyanok számára is közelebb vitte a koreográfust és a Wuppertali Táncszínházat a technika, akik addig nem hallottak róla. Robert Sturm megerősíti: nőtt az érdeklődés irántuk. Amikor a jövőről érdeklődöm, elmondja, 2012-ben a londoni kulturális olimpia programjában tíz darabjukat húsz előadásban játsszák majd, turnéznak, harminc darab van repertoáron (naponta tréningeznek, klasszikus balettmesterek irányításával - köztük Pallai Ágnessel, aki nemrég halt meg -, mert Pina Bausch szerint ez az alap, a modern elég a színpadon), és a Pina utániságról is kell gondolkodniuk, de idő erre csak 2012 után lesz.

A Sweet Mambóra Nazareth a "Pina testamentuma" kifejezést használja. Gyönyörű végrendelet, nagyon élő. A társulat kötelességének érzi, hogy megőrizze. Ezért épül majd egy eleven, használókat váró archívum Wuppertalban, és ezért kezdik szép lassan kiadni az életművet DVD-n. A Párizsi Opera már kiadta az Orfeusz és Eurüdikét, a Wim Wenders által felvett négy darabot a ZDF sugározza majd, és filmnek készült A császárnő panasza is elérhető lesz.