Előd

Lippai Andrea: "A flamenco a lélek tükre"

2011.07.20. 20:13

Programkereső

Húsz év balett-táncosi tanulmány után ­- amelyből hat évet magántáncosként a Győri Balett társulatában töltött ­- egy rossz mozdulat vezette Lippai Andreát a flamenco felé, aki ma előadóként, koreográfusként és a Magyar Táncművészeti Főiskola tanáraként is ezzel a tánccal foglalkozik. Július 29-én és augusztus 9-én a Nemzeti Táncszínház Karmelita Udvarán a BailAmor előadásban lép színpadra.

- Lábsérülésed miatt félbeszakadt a balettkarriered. Pontosan hogyan történt ez a sérülés, és mi segített a talpraállásban?

- Nagy ívű hullámvölgyeket és -hegyeket írt le a pályafutásom. A klasszikus balett berkeiben nevelkedtem, a hattyú szárnyalásából váratlanul értem földet. A sérülés úgy történt, hogy egy spárgaugrásból rosszul érkeztem, megrepedt a lábközépcsontom, de még eltáncoltam öt előadást spicc-cipőben, ami annyira tönkretette a lábamat, hogy utána műtéttel sem lehetett már visszaállítani az eredeti formájába. Legalább fél év volt, mire kiderült, hogy nem tudok többé spiccre állni meg féltalpra, amely a balettban elengedhetetlen. Közben megszületett első gyermekem Zsófi, ez segített át ezen a krízisen, mert akkor úgy tűnt, mindennek vége. Utána elkezdtem tanítani, mert végeztem a Táncművészeti Főiskola pedagógus szakán is klasszikus balett és társastánc szakon. A gyereknevelésbe és a tanításba menekültem egy időre. De nagyon hiányzott, hogy magam is táncoljak, kerestem az utamat. Mindenféle tanfolyamokra beiratkoztam, nyári kurzusukon vettem részt, ahol életemben először találkoztam a flamencóval, amibe rögtön beleszerettem. Kerestem, hol lehetne folytatni a tanulmányokat, Magyarországon nem volt erre akkor lehetőség, legközelebb Bécsben volt egy iskola, és az ottani kiváló mesternő, Gertraud Maar látta bennem a tehetséget, az elkötelezettséget. Kiválasztott, és meghívott a saját társulatába. Így indult a pályafutásom.

Lippai Andrea
Lippai Andrea

- 1998-ban jártál először Andalúziában. Akkor kötelezted el magad véglegesen a flamenco mellett? Mik voltak az első élményeid a flamenco hazájában?

 - Amikor eljutottam először Andalúziába, elkötelezett híve voltam a műfajnak. De már nem voltam fiatal, 33 évesen kezdtem egy teljesen új táncformával foglalkozni, ami nem könnyű. Az utazásom első nagy élménye a fantasztikusan elismert táncművésznő, Matilde Coral sevillai tánciskolája volt. Ő alapozta meg Spanyolországban a flamenco tanításának metodikáját, ezért kitüntetést is kapott a spanyol királytól. Az ő keze alatt nőttek fel mind a mai nagy sztárok. Korábban ennek a műfajnak nem volt lefektetett tanítási koncepciója, még szinte a mai napig sincs kiforrott módszer. Nagyon nagy megtiszteltetés ért, amikor felajánlotta, hogy tanítsak az iskolájában klasszikus balettet, ők pedig cserében tanítják a flamencót. Ez egy hatalmas rang lett volna, de a gyerekeim még kicsik voltak, Zsófi nyolcéves volt, Panka három, és nem tudtam elvállalni, hogy kint maradjak évekre. De minden évben, nyaranta kijártam hozzá és még sok más mesterhez is kurzusokra. Közel harminc mestertől tanulhattam flamencót, így alakult ki saját stílusom.

- Röviden foglaljuk össze a flamenco mint zene és mint táncműfaj jellemzőit. A műfaj a 19. században alakult ki. Mely népek, népcsoportok zenéi és táncai hatottak rá?

- Ez egy nagyon bonyolult összetett műfaj, és nem csak folklórelemeket tartalmaz. Az emberek azt hiszik, hogy a flamenco a spanyol néptánc, Spanyolországban azonban minden tartománynak külön kultúrája van. A flamenco Andalúziából indult. Az arabok megszállták az ország ezen részét, nagy hatással voltak az építészetre, de a kultúra más szegmenseire, így a zenére és a táncra is. Aztán az Indiából bevándorolt cigányok, az ibér őslakosság, a zsidók, s a különböző tartományok lakóinak kultúrája is mind hatott erre a táncra. Ezért képes ez a forma a mai napig is élő maradni, mert nyitott a hatásokra és így alakulnak ki különböző ágai. Ugyanakkor van egy nagyon erős zenei alapforma, amit megtart. Ezek a compas ritmusok, és a különböző palók, melyek a különféle érzelmeket kifejező tánc- és zenei típusok. Ilyen például a solea, a tientos, a tangó, a seguiríyas, ezek mind más érzelmet fejeznek ki, és egy-egy városban vagy családban másképp táncolják őket.

- Ebből az összetett műfajból építkezve hogyan alakítottad ki saját stílusodat?

- Minden mester, akiktől táncolni tanultam, mást tartott jónak, így zavar és keveredés volt a fejemben, hogy én kit kövessek, hogyan táncoljak. Rájöttem, mindenkinek meg kell találnia a saját személyiségéhez illő kifejezésformát. Ez függ attól is, ki milyen alkatú. Én, mint a klasszikus baletten nevelkedett táncos, vékony és magas vagyok, tehát egészen máshogy kell formálnom a mozdulataimat, mint egy teltkarcsú táncosnőnek. Mivel én a színházi világból jöttem, mindig az volt az elképzelésem, hogy ezt a kultúrát eszközként használjam, saját gondolataim, ötleteim kifejezésére, hozzátéve mindazt, amit előtte tanultam. Tíz éve készítek táncszínházi előadásokat. A flamencót, a magyar folklórt, valamint a roma kultúrát ötvözve is kísérletezem. Főleg történetmesélő produkciókat hozok létre.

- Lányod, Pirkó Zsófi a neves sevillai flamencoiskola diákja. Mit kell tudnunk erről az intézményről? Itt milyen megközelítéssel tanítják a flamencót?

- A sevillai Conservatorio Profesional de Danza nevű iskolát úgy kell elképzelni, mint itthon a zenei konzervatóriumot, csak táncban. A zeneelmélettől kezdve a klasszikus spanyol tánc műfaján keresztül, a balett, a kortárstánc és a flamenco különféle megközelítéséig széleskörű a képzés. Ez egy 104 éves iskola. Zsófi lányom a flamenco szakra jár. Nagyon boldog vagyok, mert ő megteheti, amit én nem tehettem meg, azt, hogy évekig Spanyolországban tanulhatja a flamencót. Így továbbviszi, amit én elkezdtem Magyarországon. Panka lányom pedig a magyar néptánc szerelmese. Mindhárman táncolunk!

Pirók Zsófi
Pirók Zsófi

- Zsófival együtt dolgoztatok a Flamenco szenvedélyek! című előadáson is, amelyet július 16-án, a Budapesti Nyári Fesztiválon, a Városmajori Színpadon mutattatok be. Mi volt a koreográfia koncepciója?

- Az előadásban ellentétpárokat kapcsoltunk össze, mivel a flamenco az ellentétek művészete. Mint ahogy az élet is kétpólusú, nincs a jó a gonosz nélkül, nincs a múlt a jelen nélkül, nincs az öröm a bánat nélkül és nincs a halál az élet nélkül. Ezeket az érzelmeket és fogalmakat próbáltuk párba állítva tánccal kifejezni. Nyári Oszkár színművész Lorca-versek gondolataival támasztotta alá és erősítette meg a tánc és a zene által ütköztetett érzelmeket. Két kiváló táncművész, Makovinyi Tibor és Lengyel Szabolcs, valamint társulatom zenészei Barna Rita, Mata András, Lucio D., Oravecz Péter, Gábos Barna és Szirtes Edina közreműködtek.

- Július 29-én és augusztus 9-én a BailAmor című, szintén nemrégiben bemutatott előadásotokat játsszátok újra a Nemzeti Táncszínház Karmelita Udvarában. A koreográfia alcíme 2 kontinens 1 emlék. Mire utal ez az alcím?

- Két műfaj, az argentin tangó és a flamenco találkozásából született ez a darab. Egy férfi két kontinensen, Európában és Dél-Amerikában élő szerelmeinek emlékét idézi fel. Az érzelmek s a szenvedély, hasonló hangoltságú, de a két táncforma mégis különbözik. Míg az argentin tangó egy páros tánc és az egymásra utaltságot fejezi ki, addig a flamenco alapjában véve szolisztikus tánc, az egyén érzelemkifejezése és a zenének a mozdulatokban történő visszatükrözése dominál. Bánhidi Petra és Josip Bartulovic a partnereim, koreográfus társaim az előadásban, valamint a Tango Harmony és a Latidos flamencozenekar, akikkel együtt hoztuk létre a produkciót. Vannak olyan koreográfiai részek az előadásban, ahol a tangó és flamenco összekapcsolódik, de látszólagos hasonlóságuk ellenére mégis nagyon különbözőek.

- A BailAmor előadás után közös táncra is várjátok a közönséget. De nem csak alkalmanként tanítasz, hanem flamencocsoportokat vezetsz a kezdőtől a fellépő szintig, és a Táncművészeti Főiskolán is adsz órákat.

- Augusztusban rövidebb kurzusokat tartunk lányommal, szeptemberben pedig már a hosszabb tanfolyamok is indulnak. A Táncművészeti Főiskolán időszakosan kérnek fel óraadásra a néptánc és a balett tagozaton, valamint a pedagógusképzőn egyaránt. A távlati cél, amit Zsófi lányommal szeretnénk létrehozni, hogy bevezessék ezt a műfajt a főiskola tantárgyai közé, mivel külföldön a flamenco ugyanolyan értékű műfajnak számít, mint a klasszikus és a jazzbalett, a Limón- vagy a Graham-technika. Fontos lenne, hogy ezt a műfajt megismerjék itthon a táncosok, hiszen ez újabb lehetőségeket teremtene a hazai táncvilágban, annál is inkább, mivel 2010-ben a flamenco a világörökség eszmei értékei közé emelkedett.