Jolán

Gergye Krisztián nem magányos maratonista

2011.08.25. 09:22

Programkereső

10 éves a Gergye Krisztián Társulata. A jubileum alkalmából új alkotói módszerrel kísérleteznek. Beindították a Trilógia maraton performanszsorozatot, amelynek következő stációja augusztus 26-án a pannonhalmi Arcus Temporum Fesztiválon lesz megtekinthető Áldozat címmel. A Trilógia maratonról Gergye Krisztiánt kérdeztük.

Gergye Krisztián
Gergye Krisztián

- Milyen értelemben nevezhetjük a Gergye Krisztián Társulatát társulatnak?

- Tíz évvel ezelőtt kezdtem el saját formációval dolgozni, azóta folyamatosan olyan embereket invitálok, akikkel a lehető legintimebben, egymás művészetét értve alkothatunk. Olyan értelemben nem vagyunk társulat, mint amilyen társulati forma a jelenlegi tánckuratórium szerint ildomos volna. A megítélt támogatásunkból is látszik, hogy a hagyományos értelemben vett, kizárólagos társulati formációt kommunikáló együtteseket preferálták inkább. Ebből adódóan a Gergye Krisztián Társulata egy egyéni alkotó személye és művészi látásmódja köré szerveződő, jelenleg alultámogatott projekttársulat: színészekkel, táncosokkal, zenészekkel, operaénekesekkel dolgozom, egyes alkotótársaim az előadásainkon túl a maguk útját járják. A társak széles látóköre új irányokat mutat a közös munkához.

- Idén különös módját választottad a jubileum megünneplésének, mellőzöd a társulat eddigi repertoárját és új, életképesebb formát keresel. Nem tartasz tőle, hogy ezzel a lépéssel lemondasz az eddigi előadásaitokról?

- Igen, lehetne ez az új koncepció hátulütője. Csakhogy a Trilógia maratont a kényszer is szülte. Nincs meg az anyagi fedezete a repertoárjátszásnak, és a budapesti befogadóhelyeken a következő évadban nem tudnám fenntartani az eddigi évek előadásszámát sem. Ha esetleg vidéki vagy külföldi felkérés érkezik, bármelyik pillanatban elővehetjük az előadásokat. A Trilógia maraton pedig reflexió a jelen kulturális közegének visszásságaira, az előadáskényszer melletti repertoárjátszás lehetetlenségére és a megalázó anyagi lehetőségekre. Nem vagyok hajlandó úgy tenni, mintha a Gergye Krisztián Társulata számos előadása ellenére egy repertoárszínház lehetne, hiszen nincs kőszínházi struktúra a hátam mögött. Úgy határoztam, hogy megtiltom magam számára ezt a folyton kísértő gondolatot, és tudomásul veszem, hogy mindez csak illúzió. Kivétel az Adaptáció trikolor című, tavaly mindössze négyszer, de nagy sikerrel játszott előadásunk. Aktualitása és sikere tükrében ezt az energiát nem dobhatom ki az ablakon. Pénzt nyertünk, hogy az évad során egyszer Szegeden, kétszer pedig a MU Színházban újra bemutathassuk. 

- A Trilógia maraton performanszsorozattal tehát egyedi előadásokkal folyamatos jelenlétre törekedtek. A formai újításon túl milyen fogalmakat vizsgál, milyen kérdéseket vet fel ez a sorozat?

- Az útkeresés, a kultúrpolitikai reflexiók, tehát a forma leválaszthatatlan a tartalmi kérdésfelvetésektől. Hogyan lehet ma Magyarországon a lehető legszabadabban alkotni? Mit jelent az, hogy függetlenség? Milyen korlátok alakítanak bennünket? Én mindig a saját személyiségem mélységeit kutató ember voltam, akkor is, ha másokkal dolgozom, és a velem együttműködő előadók is tudnak és akarnak hasonló mélységekig eljutni saját magukon belül. Ez mindig nagy kaland, önfelvállalás, szélsőséges utakat bejáró önfelfedezés, ami most sem lesz másként. A múlt, jelen, jövő hármas összefüggésére rétegeztem a Trilógia maraton történetet. Három trilógiát szeretnék létrehozni a 2011/ 2012-es évadban. Az első trilógia a Feltépett múlt, a második a Testre szabott idő, a harmadik pedig a Folyamatos jelen címet kapta. A három trilógia végcélja a nagy mű, egy kortárs(tánc) opera létrehozása. Az első trilógia középpontjába a személyes múltat és a történelmi múlttal szembesülő embert helyeztem.

- Július végén szülővárosodban Kőszegen, a Zsinagóga-kertben, a Kálvária-hegyen és a Kálvária-templom előtt játszottatok, majd augusztus 26-án a pannonhalmi Arcus Temporum Fesztiválon mutatjátok be az Áldozat című performanszt. Hogyan tovább, és milyen szerepet játszanak ezek a speciális helyszínek az egész koncepciót tekintve?

- A Feltépett múlt harmadik stációja a Szépművészeti Múzeum Nyolcak kiállításának finisszázsán, szeptember 11-én lesz látható. Ezt követően a három performansz összegzéseként egy kísérleti előadást mutatunk be november 13-án a MU Színházban. A színpadon nem ismételjük meg a korábbi helyspecifikus performanszokat, hanem az emlékeinket, élményeinket, a testünk őrizte tapasztalatokat színpadi formában tükrözzük majd vissza. Fontosnak tartom, hogy időről időre az ember kimozduljon a színházi keretek közül, kilépjen a fekete dobozból, és összemérje játékának erejét a valósággal. Fontos a visszatérés és a kimozdulás is. Ebben a performanszsorozatban nem lépésről lépésre alakítunk ki egy előadást, nem az ismétlés kristályosítja ki a művet, hanem a kivételes térben zajló egyedi események sűrített időpillanataiból rugaszkodunk tovább.

- A végső cél egy kortárs(tánc) opera létrehozása. Bella Mátéval és Philipp Györggyel dolgozol a Trilógia maraton zenéjén, az előadások szöveges részét magad írtad.

- A performanszsorozat alapja egy drámai mű oratorikus előadása, amelyhez kötött zenei improvizációk társulnak. A végcél az Opera Amorale, amelynek komponálására Bella Mátét kértem fel, aki nyomon követi a sorozatot, és a korábbi műveit is használjuk egy-egy stáció zenéjeként. Végül a maraton során összegyűjtött élményeiből írja meg az opera zenéjét, mint különálló művet, amit, ha minden jól megy, az ez után következő évadban állítunk színpadra. Philipp György az egyes performanszok zenei szerkesztője. A performanszok szövege előre megírt anyag. Életemben először történt meg velem, hogy a víziókat, amelyeket szeretnék megfogalmazni, valamiért szöveges formában tudtam magam számára kifejezni. A szövegeket azonban nem drámának, hanem az előadások kottájának tekintem. A tánc a legszabadabb része a performanszoknak. Akkor van létjogosultsága ennek az egész kísérletnek, ha én mint táncos új mozgásenergiákat, új mozgáshelyzeteket próbálhatok ki, így táncos alkotóként is továbbléphetek. Pannonhalmán úgy szeretném a zenészeket, énekeseket improvizáltatni, hogy ne a tánc kövesse le a zenét, hanem a zene a mozdulatokra reagálva jöjjön létre.

- Egyedi alkotóként pályáztál az idén. Milyen hosszú lesz a maraton, mit tesz lehetővé az elnyert támogatás?

- A kategóriában én nyertem el a "legnagyobb" támogatást, mindössze öt és fél millió forintot, de elhatároztuk, hogy mindenképpen végigcsináljuk a projektet. Az előző évadban egyéni alkotó kategóriába sorolt át az akkori kuratórium, pontosan értve és értékelve a működési formánkat. Bízva a pályázás folytonosságában, idén már magamtól ebben a kategóriában pályáztam. A kiírásban nem szerepelt, hogy egyedi alkotóként ez a maximális összeg, amit elnyerhetek, mert akkor más kategóriában próbálkozom. Amit leginkább fájlalok, hogy a tavalyi támogatásomnál is jóval kevesebbre értékelte a kuratórium azt az erőfeszítést, hogy nem a babérjaimon ülve keseregtem a függetlenek helyzetén, hanem keresem azt az utat, amely megoldást jelenthet. A válságra reflektáló előadói formával, visszafogott költségvetéssel pályáztam. Nem kaptam meg a kért összeget, így idén is "szívesség színházat" kell működtetnem, azaz nem fogom tudni megfizetni a munkatársaimat úgy, ahogy az megilletné őket. Mégis vannak terveim, szeretnék együttműködni a Füge Produkcióval, és más lehetőségekben is gondolkodom. A második trilógia, a Testre szabott idő esetén szeretnék kortárs irodalmi, drámai szövegeket használni. Felmerült bennem a gondolat, hogy közösen dolgozzak a KoMa Társulattal vagy a Nemzeti Színház fiatal színészgárdájával. Mozgást tanítok majd a Kaposvári Egyetemen, a fiatalokat is bevonnám a munkába egy-egy stáció erejéig.

- A Trilógia maratonnal több nézőhöz juttok el, mint a repertoárotokkal?

- Az ország több pontján több nézőhöz eljutunk. A Tűzrakteresek a Vízrakteret próbálják megalapítani, szeptembertől a Király Fürdőben fognak programokat szervezni, beszéltünk már róla, hogy decemberben a fürdőben is készítenénk egy kísérleti előadást. Így nem csak a kortárs előadóhelyekre járó nézők találkozhatnak a társulattal. A Trilógia maratonnal rálátást, betekintést engedünk a nézőknek egy alkotói folyamatba, lesz dokumentációja is a sorozatnak, de a performanszok egymástól függetlenül is értékelhető előadások lesznek.