Hedvig

Molnár Csaba: "Mindig mindenbe mindenkinek beleszólása van"

2011.12.04. 07:24

Programkereső

A fiatal táncos-koreográfusok alkotta nemzetközi Bloom! dance collective két előadással mutatkozik be december 8-án és 9-én a Fidelio Táncest keretében a MU Színházban. A 2011-ben Lábán Rudolf-díjjal jutalmazott City előadásuk előtt egy magyarországi bemutatóval, a Tame Game című koreográfiával várják az érdeklődőket. A csapatról és az előadásokról Molnár Csabát, a kollektíva egyik tagját kérdeztük.

- Mi ösztönözte a különféle nemzetiségű csapat megalakulását? Kik alkotják a Bloom! tánckollektívát?

- Hat tagja van a társulatnak. Három magyar táncos-koreográfus Dányi Viktória, Sebestyén Tímea és jómagam, valamint van egy olasz társunk, Moreno Solinas, egy baszk kolléga, Igor Urzelai és egy spanyol zeneszerző barátunk, Alberto Ruiz Soler, akivel rendszeresen együtt dolgozunk. Úgy kezdődött az együttműködésünk, hogy együtt tanultunk Viktóriával és Timivel a Budapesti Táncművészeti Szakközépiskolában, Viktória később Londonban folytatta tanulmányait, a Contemporary Dance Schoolban találkozott Morenóval és Igorral. Amikor befejeztük a tanulmányainkat, a Műhely Alapítvány éppen egy nemzetközi koprodukcióra hirdetett pályázatot, és Viktória meghívott minket, hogy készítsünk így hatan egy előadást, ez volt a City című munkánk. Ekkor még nem terveztük, hogy hosszú távú lesz ez az együttműködés, de annyira jól sikerült a közös munka és az előadás, hogy azóta is összetartunk és újabb és újabb közös koreográfiákat készítünk és tervezünk.

Bloom!
Bloom!

- Öt koreográfus, hogyan fér meg egy társulatban? Hogyan zajlik a munka, a mozgás megalkotása, és ki mondja ki a végső szót a társművészekkel, zeneszerzővel, látványtervezővel való együttműködésben?

- Nincsenek megszabott keretek, hogy valaki a dramaturgiával foglalkozik és valaki a mozgással. Mindig mindenbe mindenkinek beleszólása van, mindenkinek tudnia kell mindenről és közösen döntünk. A munkafolyamat előrehaladtával mégis kialakulnak a szerepek, de ezek nem szorosan a koreográfiához köthető feladatkörök, mert a táncot, a mozgást közösen alakítjuk ki. Van, aki inkább a látvánnyal, a zenével, a szervezéssel, a nyilatkozatokkal, a kellékek, anyagok beszerzésével szeret foglalkozni, ezeken a területeken vállal több munkát. Albertóval, a zeneszerzőnkkel napi szinten együtt dolgozunk a teremben, de neki nagyobb szabadságot adunk, ő a mi munkánkból kiindulva, de egyedül dönt és dolgozik, így a viszony a zenével egyszerűbb. A díszlettervezőnk a mi elképzelésünket valósítja meg, a saját kreativitásával kiegészítve.

- A demokrácia próbaköve ez a fajta munkamódszer, úgy fogalmaztak, hogy felszámolják, újraértelmezik a koreográfus és az előadó közötti hierarchiát. Mi az, ami inspiráló, és mi okoz nehézséget a közös munkában?

- Sok időt vesz ez a munkamódszer igénybe, mert közös nevezőre kell jutnunk, olyan megoldásokat találni, ami mind az ötünknek megfelelő. Türelemre és elfogadásra nevel. Az pedig, hogy más-más kulturális háttérrel rendelkezünk, nagyon sokat tesz hozzá, inspirálja a munkát. Minél különbözőbbek az eszközök, annál gazdagabb mű tud születni.

- Két előadásukat mutatják be a MU Színházban, a Fidelio Táncest keretében. Az egyik a 2011-ben Lábán Rudolf-díjat nyert City című koreográfia, ami épp a kulturális sokszínűséggel foglalkozik.

- Ez volt az első közös munkánk, mindössze egy hónapunk volt, hogy létrehozzuk az előadást. Ez alatt az idő alatt nagyon keveset dolgoztunk együtt, mivel mindenki szabadúszó táncos-koreográfus a csapatban és több helyen is dolgozunk Európa-szerte. Volt, amikor mi fiúk próbáltunk hárman, azután én elmentem, de jöttek a lányok, az utolsó két hét vagy tíz nap volt az, amikor már mindenki jelen volt. Tehát már a próba is kaotikus volt, de maga a kiinduló témánk is a bábeli káosz, a soknyelvűség, nyelvzavar. Szükség volt egy irányadó témára, ami mégis behatárol, keretet ad a munkának. Amikor elkezdtünk próbálni, annyit biztosan tudtunk, hogy semmiképp sem akarjuk Bábel tornyának történetét egy az egyben elmesélni. A jelenetekből, amik születtekm egy nagyváros érzete, a különböző identitások, különböző személyiségek találkozása, ütköztetése bontakozott ki. Eleinte még volt rá kísérlet, hogy a koreográfiába beleszőjük a saját kultúránk táncnyelvének tradícióit, de ezt később elvetettük, vagy csak jelzésszerűen mutatjuk be, végül egy egységes táncnyelvet dolgoztunk ki.

- Az est másik előadása, egy magyarországi premier, a Tame Game című koreográfia. Egy táncműben ritkán ábrázolt kérdést vizsgáltak, azt az emberi viselkedési formát, mikor leküzdhetetlen késztetést érzünk, hogy beleszóljunk mások dolgába. "Lebilincselően szokatlan" - ezt írta az előadásról a The Times kritikusa.

- A Tame Game koreográfiát kétszer adtuk eddig elő, mindkétszer Londonban, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Ez egy rövid lélegzetű, könnyed darab, 17 perces alkotás. Ezúttal csak hárman fiúk dolgoztunk együtt, Moreno és Igor és én. Ahogy a címe is mutatja, játékos koreográfiáról van szó, a szelídítés, az ember korlátok, szabályok közé határolása a téma, így kapcsolódik a City című korábbi darabhoz, itt is az együttélés, együtt mozgás határait keressük, akár egy városban. A koreográfia etűdökre van osztva, öt-hat kis skiccből épül fel a darab.

- A Bloom! harmadik koreográfiája most készül, nyáron Londonban, ősszel Brüsszelben próbáltak, a téma pedig a szuperhősök. Hol tartanak most a munkával, mikor lesz a bemutató?

- Moreno, olasz kollégánk felvetése volt a szuperhős téma, de mindenki fantáziáját megmozgatta a kérdés. Brüsszelben egy kutatási időszakon vagyunk túl, ahol elkezdtünk anyagokat gyűjteni a szuperhősség különböző megközelítéseiről. Nagyon sok vizuális ötletünk volt, a kosztümök, eszközök, színpadi effektek, szuperhős ábrázolások inspiráltak minket, de kutattuk a szuperember, a kiemelkedő képességű lények filozófiai, művészeti megjelenését is. A mozgáspróbákat január végén kezdjük el, a megszületett anyagból muszáj lesz szelektálnunk, és a témával kapcsolatban rátalálni a főbb kérdésekre.

- A meztelenséget gyakran használják a koreográfiákban. Mi ennek a szerepe?

- A Cityben, a meztelenség nem esztétikai inditatású eszköz, a könnyedség, a kitárulkozás, a humor forrása, a meztelenségre épül egy dramaturgiai probléma, így abszolút funkcionális forma. A Tame Game-ben nincs teljes meztelenség. A nekivetkőzés nem alapkoncepció a koreográfiákban, de annyit minden esetre megmutat, hogy nyitottak és elfogadóak vagyunk. A szabadságnak a jele lehet ez.

- A Bloom! tánckollektíva összes tagja szabadúszó művész, Európa-szerte szétszórva élnek és dolgoznak. Hogyan látja a társulat jövőjét, folytatódik a virágzás?

- Szeretnénk létrehozni a szuperhősökről szóló új előadást, szeretnénk folytatni a közös munkát. Az új darabban további két táncos, egy külföldi és egy magyar alkotó is csatlakozik hozzánk, ha minden igaz. Neveket még nem mondanék, mert nem biztos a dolog, de valószínűleg bővül a csapat. Mindannyian arra törekszünk, hogy minél több időt tudjunk együtt tölteni és dolgozni, inspirálnak a kedvező visszajelzések, a fesztiválsikerek is. Sok elfoglaltságunk mellett előnyt élvez a Bloom! tánckollektíva, azt hiszem ezt a többiek nevében is mondhatom.