Jenő

Shadowland: az árnyék táncbirodalma

2012.02.27. 17:05

Programkereső

Álomszerű fény-árny játék és élő táncszínház – röviden így lehetne összegezni az amerikai Pilobolus társulat Shadowland című produkcióját. A maga nemében unikális árnyékszínházi előadásról a Pilobolus egyik vezető táncosa, Beth Lewis beszél.

- Látva a részleteket az előadásból az a gyerekkori játékunk jutott eszembe, amikor ellenfényben kipróbáltuk, milyen figurákat tudunk életre kelteni a falon. A Shadowland születésekor ti is kísérleteztetek a fénnyel és árnyékokkal, vagy már az elején pontosan tudtátok, hogy mi lesz a történet?

- Nem, nem, persze, hogy nem.!Nálunk is valahogy úgy zajlott, mint annak idején a te, de nyugodtan mondhatom azt is, hogy az én gyerekkoromban. Amikor elkezdtünk dolgozni ezen a produkción, még nem tudtuk, hogy mi felé megy majd a történet. Az elején még az sem dőlt el, hogy egy kutyalány lesz a főszereplő, hanem több mindennel kísérleteztünk. Megnéztük, hogyan mutatna egy elefánt, de ötletként felmerült a teve is, na, ez utóbbit meglehetősen hamar elvetettük. Az is eszünkbe jutott, hogy űrlényeket formáljunk meg, ezt aztán végképp gyorsan elfelejtettük. (Nevet.) Szóval ötletbörzét tartottunk, rengeteget improvizáltunk a mozgásokkal és árnyékokkal, végül nyolc hónapnyi közös együtt gondolkodás után jöttünk ki a végső történettel. Ezt azért ne úgy képzeld el, hogy a folyamat lezárult. Ellenkezőleg, ez a műsor az első naptól kezdve, mindmáig alakul és formálódik.

- Azt már tudjuk, hogy egy kutyalány a főszereplő, de hogy épül fel ez a folyton változó történet, ami, a Spongya Bob című animációs sorozat írója, Steven Banks közreműködésével született.

- A Shadowland egy tinédzser lányról szól, aki a lázadó időszakát éli, és az előadás során, átmegy egy félelmetes átalakuláson, vagyis kutyává változik. Ezzel pedig elkezdődik egy kalandos utazás, ha úgy tetszik, beiratkozik az élet iskolájába. Találkozik egy tucatnyi izgalmas figurával, és legalább ennyi váratlan helyzetbe keveredik az útja során.  

- Ha jól értem, akkor ez a felnőtté válás története.

- Valóban igen, de ez igazából egyfajta elfogadástörténet, ami arra tanít, hogy érezd magad jól a saját bőrödben. Gondolom, mindannyian emlékszünk még rá, hogy tinédzserkorban alapvető problémánk az identitáskeresés. Tehát ez a kislány a történet során felfedezi a saját személyiségét, és elfogadja önmagát pusztán azáltal, hogy egy korábban nem tapasztalt helyzetben találja magát.

- Hihetetlen koncentrációt igényelhet az előadás technikai a megvalósítása, mert elég egy rossz félmozdulat és a kutyalányból mégiscsak egy ufoelefánt lesz.

- Valóban nagy-nagy szellemi és fizikai koncentrációt követel meg ez a produkció, mert egy aprócska hiba, és oda a figura. Mindannyian képzett táncosok vagyunk, de ez akkor sem egy szokványos mozgásszínházi előadás. Itt, ha elvéted a mozdulatot, improvizálhatsz, és kikeveredhetsz belőle, de a helyzet az, hogy a műsor teljes időtartama alatt borzasztóan összeszedettnek kell lennünk, mert máskülönben nem jön össze a kívánt árnyképjáték. Azt azért hozzáteszem, hogy az élő táncszínház eleve egy olyan közeg, ahol biztosan soha nem tudhatod, hogy mi fog történni a színpadon. A mi társulatunk ebben hihetetlenül jó, hogy mindig gondolunk arra, miként kerüljük ki a nem várt szituációkat, amikor például nem érkezik meg időben a fény... Az sem titok, hogy amikor hat évvel ezelőtt abszolút elsőkként kezdtük el ezeket az árnyfigurákat kipróbálgatni, akkor látványos, de statikus alakokat hívtunk elő. Az évek során azonban kidolgoztuk, hogyan lehet ezeket az árnyfigurákat élettel megtölteni úgy, hogy kilépjenek a kezdeti mozdulatlanságukból. Számos fantasztikusan kitalált táncprodukciót mutatnak be szerte a világon, de olyat nem sűrűn láthatsz, hogy kilenc ember kiáll a színpadra és létrehoznak egy olyan árnyalakzatot, ami ráadásul még él és mozog is. Nos, szerintem ez a bámulatos része a mi műsorunknak.

- Ha már itt tartunk, szerinted ez az előadás film, színház, tánc, varázslás vagy mindezek együtt?

- Egy csipetnyi mindegyikből. Miközben egyértelműen nem film, mert semmit nem vetítünk, minden élőben megy.

- Bocsánat a közbevetésért, de úgy értettem, vizuálisan tűnik filmszerűnek.

- Igen, ezzel teljesen egyetértek! Ez a produkció valóban a négy elemnek az elegyéből jön létre, ugyanis ez az előadás kétségtelenül megmozgatja a közönség több érzékszervét is. A tánc mellett, éppolyan erős hatása van az árnyjáték által létrehozott filmes hatásnak, illetve amiről a beszélgetésünk elején szó esett, a gyerekkori álmainkat is visszahozza. Profi táncillúzió.