Jolán

Réti Anna és Hód Adrienn kapta az idei Lábán-díjat

2012.03.21. 14:25

Programkereső

2012-ben Réti Anna Vis-a-vis és Hód Adrienn Basse Danse című koreográfiái kapták meg a magyar táncszakma rangos díját, melyet Janisch Attila filmrendező és Csurka Eszter képzőművész adtak át.

A Trafó Kortárs Művészetek Háza és a MU Színház által 2005-ben alapított szakmai díjat a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak, alkotóinak elismerésére és népszerűsítésre hozták létre. A XX. századi európai modern táncművészet legjelentősebb újító személyiségéről, Lábán Rudolfról elnevezett elismerés odaítélésre az alapítók független esztéták, kritikusok és szakújságírók közösségét kérték fel, akik rendszeresen elemzik, értelmezik a kortárs tánc-szcéna jelenségeit.

A zsűri tagjai voltak idén: Artner Szilvia Sisso újságíró, kritikus, Fuchs Lívia tánctörténész, tánckritikus, Halász Tamás kritikus, muzeológus, Koren Zsolt újságíró, szerkesztő, Králl Csaba tánckritikus, Kutszegi Csaba szerkesztő, tánckritikus, Péter Márta tánckritikus, Rényi András esztéta, Százados László művészettörténész. A korábbi évektől eltérően idén a díj nem járt pénzjutalommal, mert az alapító két színház a jelenlegi helyzetben nem tudta vállalni a 2011-ben még másfél és félmillió forinttal járó díj költségeit. Erős Balázs, a MU Színház művészeti vezetője a díjátadó végén elmondta, „bizonytalan tényezők léptek fel mindkét színház életében". A MU Színház esetében a tavalyihoz képest több mint felére csökkentett támogatási összeg, a Trafónál pedig a napokban is zajló igazgatóváltás körüli bizonytalanságok és kérdőjelek vezettek ahhoz, hogy az alapítók elgondolkozzanak, megszűntetik a díjat. Egyelőre úgy döntöttek, a díj szakmai értéke és rangja miatt idén is megtartják az eseményt, a jövőre nézve pedig reményüket fejezték ki.

Az idei év nomináltjai:

Basse Danse - Hodworks; koreográfus: Hód Adrienn; előadók: Cuhorka Emese, Garai Júlia, Marco Torrice, Molnár Csaba

Dracula; koreográfus: Fehér Ferenc, előadók: Egyed Bea, Fehér Ferenc, Szitás Balázs

Felületi kötődés - Budapest Tánciskola; alkotók-előadók: Bakó Tamás, Biczók Anna, Fülöp László, Mészöly Andrea, Vadas Zsófia Tamara, Varga Viktória

Mélykék; koreográfus-előadó: Rózsavölgyi Zsuzsa

Ördöglakat - fiúk - Budapest Tánciskola; koreográfus: Petrovics Sándor, előadók: Andrási Attila, Arnaud Blondel, Bot Ádám, Koska Levente, Molnár Dani, Medveczky Balázs, Petrovics Sándor, Szilágyi Krisztián

Bloom!: Tame Game - Tame Game - BLOOM! dance collective; alkotó-előadók: Molnár Csaba, Moreno Solinas, Igor Urzelai

Vis-A-vis; koreográfus-előadó: Réti Anna

Hód Adrienn legfrissebb koreográfiájának laudációja szerint az előadást alapos felkészülés előzte meg és ez kétségkívül belejátszik abba, hogy a koreográfus mestermunkájának örülhetünk e pontos produkcióban, amely egyébként kíméletlen tánc- és karaktertörténeti torz tükör. A Gödörben 2010-ben bemutatott, természetesen improvizációra épülő Mindennapi rutin sorozat hat része alatt, valamint egy négy hónapos berlini ösztöndíj során alakíthatta ki a társulat azt a formabontó és ugyanakkor konstruktív táncnyelvet, amelyet az előadásban már magabiztosan használ.

A darab a XV. századi Itália egyik fő táncstílusáról (bassa danza) kapta a nevét, amely szó szerint alacsony táncot, illetve zenét jelent, vagyis nincsenek benne kötelező szökellések, lehet rögtönözni, felülírni a lejegyzett kottát és az előírt mozdulatsorokat. Hód Adrienn koreográfus „alacsonyan szálló" táncosai roncsolt reneszánsz mozdulataikkal azért meghullámvasutaztatják a nézőt, messzire viszik, egy bénult világból a vágyott harmóniába és vissza, hogy maga sem tudja épp, hol utazik. Olyan, mintha Hód Adriennek az improvizáció is túl kötött metódus volna, ezért lázasan keresi a kiutat. A bál fő figurái, egy ártatlan ördögi négyes, a maguk megejtő módján, sok humorral (kis túlzással) az emberiség XV. és a XI. század közötti vidámparkjában tárlat vezetnek minket. Társtalan és társas táncaik egy olyan játékot idéznek, amely valaha sok résztvevős csata volt, mostanra kvartett, amelynek tagjai vagy kilökik egymást a küzdőtérből, vagy együttműködnek és mind bennmaradnak. Végig nem dől el persze, hogy mit választanak. Mizsei Zoltán korhű (reneszánsz, korabarokk) élőzenéjével és énekével szakrális jelleget kap a középkori, sötét meséket és egy metropolisz utcai találkozásait ugyanúgy idézni képes táncmű. A jórészt élőben játszott zene meghatározott stílusa miatt a táncosok vakmerő improvizációi is kínos pontossággal előre betanult mozdulatoknak tűnnek, ami persze azért is van, mert biztos a tánctudásuk és pontos a koreográfia. Így képesek tartani a szigorú táncrendet, miközben a szétbontott mozdulatokból minduntalan új formákat hoznak létre és különböző, egyéniségeikből hozott túlzó gesztusaikkal díszítve mindez, feloldódik egy végtelenített, posztmodern karneválban, amelynek egyes jelenetei fraktál-szerűen visszatérnek. Mindezt díszlet nélkül, egyszerű jelmezben, letisztult fényekkel, hogy semmi ne vonja el a figyelmet a táncról. Molnár Csaba, Garai Júlia, Marko Torrice és Cuhorka Emese pedig gátlástalanul bánnak a mozdulatokkal, nem fukarkodnak a gesztusokkal, még a gravitációnak sem engedelmeskednek rendesen. Nem nehéz őket táncba vinni, ez ebből az igazán kiválóan sikerült experimentális, önreflekszív tánc-groteszkből kiderült.

Rényi András laudációja jól tagolt, arányos, tempós és hatásos munkaként írja le Réti Anna Vis-à-vis - találkozások A-val című szólódarabját, amit 2011-ben az Eötvös 10 színpadán láthatott a nagyközönség. A jól követhető narratíva, a koncepciózus és érzékletes metaforák - s persze az időnként elementáris, átütő erejű táncos teljesítmény - mellett a siker fő oka ezúttal, hogy valódi színésznő is születik a színpadon. Ha az alcímből esetleg nem, az arca helyén tükröt viselő, majd abba fokozatosan beletekintő szólista nyitóképéből azonnal nyilvánvalóvá lesz a nézőnek, hogy Réti Anna ezúttal is személyes, önmagával találkozó, önmagával elfoglalt darabot alkotott - hogy a jóformán zárt számok és az azokat elválasztó intermezzók füzére valamiféle belső, személyes - hogy ne mondjuk - intim fejlődéstörténetet prezentál nekünk a színpadon. Voltaképp  különféle, egymást váltó szerepekről van szó. Az elsőben egy helyváltoztatásra képtelen nyomorult test szaggatott vonaglásait, a feltápászkodás reménytelennek tűnő kísérleteit  látjuk; s másodikban medúza-szerű, csillapíthatatlan energiájú, folyamatosan de végtagjaival iránytalanul indázó, amorf-animális lényként tűnik fel. Újabb átöltözés után az alaktalan energia feszes tartást, ritmust és formai logikát nyer: egy kompakt, önmagába záruló (de továbbra is arctalan) test dinamikus kibontakozásának, akrobatikus felszabadulásának vagyunk tanúi (a darab e roppant lendületes, részén nem lehet nem észrevenni Fehér Ferenc koreográfusi kezének nyomait). Végül az utolsó képben teljes egészként -  arcával, grimaszaival, tikkjeivel, gesztikájával, nyüszítéseivel és sikolyaival egyetemben bontakozik ki és fokozódik a paroxizmusig a hisztérikus nőiség mint szerep - és ez az,  amely aztán - a mű végén - végleg elnyeli A-t.

Azért mondom, hogy végleg, mert a keretes szerkezetűnek induló darab a végén voltaképp nyitva marad. Az egyes, karakterben, mozgásanyagban és zenében is oly különböző stádiumokat vagy képeket egy visszatérő motívum tagolja: A. helyet foglal a hatalmas színpadi fotelben, egy állványról mikrofon fordul eléje, intelligens tekintettel beigazítja magát a nyilatkozó díva rutinos pózába. Arra várunk, hogy megszólaljon, hogy kifejezze magát, hogy „színésznőként", szuverén módon számot adjon szerepeiről, önmagáról. De értelmes tekintete, intenzív jelenléte ellenére a színésznő - rendre nem tud megmukkanni. Réti Anna táncosoknál szokatlan színészi szuggesztivitással hozza a testének nyelvébe bezárult érzékeny, érett nő pszichotikus némaságát. Az utolsó, a legszemélyesebb szerep-betét előtt ez a csönd egy kissé hatásvadász, mégis erőset ütő képpel egészül ki: a tükör/tányérba belevesző arcát/fejét késsel-villával vágja le magáról, és -  mintha egyszerre volna a táncos Salome s az ártatlan Keresztelő -  mintegy körbe is hordozza. Távoztával a színpad - a fotel, a tér - hirtelen üressé válik: A.-val találkoztunk és Réti Annáról tudtunk meg valamit.