Iván

Feledi János: "Minőségi munka tehetséges emberekkel"

2012.04.17. 06:32

Programkereső

Feledi János szabadúszó táncos, koreográfus, pedagógus és ruhatervező. Klasszikus balett alapra épülő kortárstánc-koreográfiákat készít. Új bemutatóját, a Physpacom című előadást április 18-án tűzi műsorára a Nemzeti Táncszínház. Pályájáról, munkáiról kérdeztük.

- A Magyar Táncművészeti Főiskolán klasszikus balett szakirányon táncművészként szereztél diplomát, majd a Győri Balettben kezdted a karrieredet. Ezután a főiskola táncpedagógusi szakát is elvégezted. A kezdetektől készítesz koreográfiákat, tanítasz és természetesen táncolsz is. A táncművészet, a színpadi munka minden szeglete érdekel?

- Kazincbarcikán születtem, oda jártam általános iskolába, emellett pedig táncot is tanultam. A balettmesternőm ajánlására megpróbáltam a balettintézeti felvételit. Nagy reményt nem fűztünk a sikerhez a családdal, mert a szokott tíz éves kor helyett tizenkét évesen felvételiztem. Végül mégis fölvettek, mert akkor is fiúhiány volt az iskolában, így kerültem föl Budapestre. A főiskola után rövid ideig Győrött dolgoztam, majd a Budapest Balett társulatában folytattam a munkát mint táncos, koreográfus, próbavezető balettmester. Mellette megszereztem a pedagógus diplomát. Kisebb koreográfiákat készítettem akár a győri iskolának a vizsgaelőadására vagy a Balettintézeten belül a koreográfusversenyre, a Budapest Balettben kaptam lehetőséget egy felvonásos mű elkészítésére, bontogattam a szárnyaim.

Feledi János
Feledi János

- Ezek a koreográfiák a klasszikus balett és a modern balett stílusában születtek?

- Ugyan klasszikus szakon végeztem, de mindig is vonzódtam a modern tánchoz és a kortárs irányzatokhoz is. A szabadság nagyon fontos nekem a munkában, így kerestem az arany középutat a klasszikus balett és a kortárs tánc között. A Physpacom, a legújabb koreográfiám is ezt a törekvést tükrözi, klasszikus balett alapokon nyugvó mű, a táncosok képzettsége biztosítja ezt a feltételt, mégis modern koreográfiának nevezném.

- A pályád is a műfaji változatosságról tanúskodik és a nyitásról a kortárs tánc irányába. A Budapest Balett után a PR Evolution Dance Company tagja voltál, majd Egerben a Badora Dance Companynál, vagyis Barta Dóra társulatánál dolgoztál.

- Négy évig voltam a Budapest Balett tagja, ami neoklasszikus együttes, de olyan koreográfusokkal is dolgoztunk együtt, mint Kun Attila, Venekei Marianna, Földi Béla. Erős volt a modern irányzat, ami hatott ránk, ugyanakkor a mindennapi tréningek klasszikus balettórák voltak. Amikor vége lett ennek az időszaknak, elkezdtem dolgozni Kun Attilával, aki éppen akkor jött haza Londonból, a Rambert Ballet-től és egy teljesen új ajtót nyitott ki előttem. Ez volt az a pillanat, amikor felnyílt a szemem, hogy mi az a minőségi, nyugati munka, amiben magas fokon lehetséges a klasszikus balett és a modern irányzatok ötvözete. A PR Evolutionben önmegismerési tréning volt minden egyes darab. Később Attila úgy döntött, hogy Bázelben folytatja a pályáját, itt maradtunk Nemes Zsófival a PR Evolution élén, még egy évig közösen dolgoztunk, aztán elváltak útjaink. Én szerettem volna továbbvinni azt az irányvonalat, amit Attila képviselt, Zsófi pedig másképp gondolta, ekkor szerződtem el Egerbe. Barta Dóri először csak egy projekt erejéig hívott el dolgozni, a Kaméliás hölgyre, aztán ott maradtam még másfél évig, amíg meg nem szűnt a társulat. A Csizmadia Tibor vezette egri Gárdonyi Géza Színházban tánctagozat működött, de a szó legjobb értelmében, mert a vidéki színházak tánckarai általában csak a színházi előadások kiszolgálói, Egerben pedig nagy volt a szabadság, saját bemutatókra is lehetőség volt, a tánc mint önálló műfaj mutatkozhatott be. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni Barta Dórival, ennek a legjobb példája, hogy Egerben készítettem el az első egész estés koreográfiámat, Az idők folyamán című előadást, amit azóta is játszunk.

- Az idők folyamán című koreográfiádat a Bakelit Multi Art Centerben láthatják az érdeklődők. Az előadást Az órák című film ihlette.

- Két évig készültem erre a darabra a kigondolástól a bemutatóig. Az órák című film nyomán született, azok a lelkiállapotok érdekeltek, amin végigmennek a főhősök a filmben. Amikor elkezdtem a munkát, már éreztem, hogy ezzel az összetett, mély történettel nagy fába vágtam a fejszém, kérdés volt, hogy a tánc nyelvén hogyan fogok bonyolult összefüggéseket és lelkiállapotokat megjeleníteni - prózai darabként ez könnyebben ment volna. Három különböző korban élő nő sorsát láthatjuk, összeköti őket egy könyv, Virginia Woolf Mrs Dalloway című regénye. A világhírű írónő Nicol Kidman Oscar-díjas alakításában szerepel is a filmben, a figurát az előadásban Barta Dóra alakítja.

- A három különböző kort a mozgás vagy egyéb színpadi elemek segítségével jelenítitek meg?

- A fények és a jelmezek segítségével különböztetjük meg egymástól az idősíkokat, de nyilván a mozgás is teljesen más, hiszen mind a három nő más-más lelkiállapotot jelenít meg a színpadon. Az írónő skizofréniával küzd, egy másik asszony öngyilkosságra készül, az ötvenes években élő terhes háziasszony pedig szintén más világban él.

- Április 18-án a Nemzeti Táncszínházban mutatjátok be legújabb koreográfiádat, amelynek címe egy szóösszetétel, ami úgy sejtem, magát a koncepciót rejti magában: Physpacom - Physical Space Communication.

- Testtér-kommunikáció, így fordítanám le a darab alcímét. A koreográfia magát az életet próbálja megragadni, tehát van fizikai testünk, terek vesznek körül, és akár tárgyakkal, akár emberekkel ezen belül kommunikálunk. A kérdés az, hogy milyen hatással vannak ránk a terek, a helyek, az emberek. Szerettem volna készíteni egy pörgősebb darabot, mert az Idők folyamán egy lírai mű volt. A Physpacom nem egy konkrét, behatárolt történet, eljutunk a születéstől, a földre szállt angyaltól a halálig. Az egész darab egy bizonytalan keresés, sosem tudhatjuk, hogy mi történik holnap, holnapután. Haladunk, törünk előre az életben egy olyan bizonytalan úton, ami mégis valahol meg van írva. Itt nem konkrét figurák jelennek meg a színpadon, hanem emberek: férfiakat, nőket, testeket láthatunk.

- A szinopszisban a következő kérdést fogalmaztátok meg a darabbal kapcsolatban: Melyik pillanatban kezdenek az emberek és a helyek összefolyni mögöttünk? Az emlékezés is témája a koreográfiának?

- Az előadás vége Bajári Levente egy gyönyörű szólója, amely a betegség, az elmúlás, a halál érzetét kelti, a néző meg tud ragadni olyan állapotokat, amik az ő életében is megjelentek. Ebben a szólóban visszatérő mozdulatok is felidézik a darab egyes mozzanatait, más minőségben köszön vissza az a mozgássor, amit például egy lány táncolt sokkal energikusabban a darab elején.

Physpacom
Physpacom

- Azt már említetted, hogy ez a mű a táncosok részéről erős klasszikus képzettséget igényel. Nem véletlen így az előadók névsora: Bajári Levente, Jónás Zsuzsa, Lázár Eszter, Horváth Zita és te magad is színpadra lépsz.

- Megvannak a koreográfiában a magas relévék, a féltalpak, a passzék, sőt talán túl is húzzuk ezeket a mozdulatokat, elnyújtjuk, eltúlozzuk, groteszkké tesszük, de mindezt még a szépség határain belül. Az összes kollegám nagyon jó barátom is, mindenki más területről érkezett. Bajári Levente az Operaház első magántáncosa, Jónás Zsuzsa sokáig Franciaországban dolgozott, aztán Földi Bélával, most Duda Évával működik együtt, Lázár Eszter a Pécsi Balett tagja volt, vendégművészként Duda Évával dolgozik, Horváth Zitával Egerben lettünk kollégák. Nagyon erős a csapat. Én magam csak kisebb szerepekben táncolok majd az előadásban.

- Minorics Krisztián a díszlet-, Stadler Ferenc a fénytervező. Hogyan fest majd a színpadkép? Az emberek és a tér kommunikációját hogyan teszitek látványossá?

- A fényeken kívül két 32 kilós fal kap szerepet a színpadon, amelyeket mozgatunk és döntünk, játszunk velük, szűkítjük, nyitjuk a teret.

- Koreográfusi, táncosi munkádon kívül öltözéktervezéssel is foglalkozol. Ez a tevékenység mennyiben kapcsolódik a színházi munkádhoz?

- Nekem ruhaterveim, -ötleteim vannak és egy nagyon tehetséges kivitelezőm, akivel már évek óta dolgozom; ő kreatívan szab határt a képzeletemnek, mindig segít, hogy mi az, ami megvalósítható, és mit hogyan öntsünk formába. Ezen a területen soha nem kerestem, hanem mindig megtaláltak a munkák. Dolgoztam a BMW-nek, de színházi jelmezeket is terveztem táncelőadásokhoz. Készítettünk egy hat ruhából álló minikollekciót műanyag mezőgazdasági fóliákból, az erről készült fotókról a VAM Design Centerben volt kiállítás több divatfotó társaságában. Az Idők folyamán-előadásnak is én terveztem a jelmezeit. A Physpacom bemutató ruhái elég egyszerűek és konkrétak, hiszen a csupasz testfelületek, az izmok, az inak érdekeltek elsősorban, ezeket akartam láttatni.

- Most szabadúszó táncos-koreográfusként dolgozol. Tervezed a jövőben, hogy saját társulatot alapítasz?

- Jó lenne saját társulattal dolgozni, de azt látom, hogy itthon is és külföldön is a projektrendszerben létrejövő előadások élnek meg. Így minél több saját koreográfiát szeretnék létrehozni és minél több helyen játszani a jövőben, minőségi munkát végezni tehetséges emberekkel.