Orsolya

Angelus Iván: "Csúcson vagyunk"

2012.05.29. 09:39

Programkereső

A Budapest Tánciskola hagyományos, évad- és tanévvégi bemutatkozó estje május 30-án és 31-én, Betakarítás címmel lesz látható a Trafóban. A bemutatót megelőző napon Kortárstánc Szakmai Délutánt szerveznek. Angelus Ivánt, az iskola művészeti vezetőjét, igazgatóját a Budapest Tánciskola tevékenységéről, a készülő Kémhatás című táncfilmjükről és jövőbeli céljaikról kérdeztük.

- Bemutatná a Budapest Tánciskola felépítését, hogy milyen oktatási szinteken lehet az intézményben tánccal, táncelmélettel foglalkozni?

- Aktuális most feltenni ezt a kérdést, hogy hogyan is néz ki a Budapest Tánciskola felépítése, mert úgy érzem egy harminc éves folyamat csúcspontján állunk. Harminc éve egy magán táncstúdióból, a Csanádi utcai Kreatív Mozgás Stúdióból indult el egy oktatási program, amiről nem tudtuk, hogy oktatási program, mert mi művészettel akartunk foglalkozni. Eleinte úgy képzeltük, hogy a gyerekórák ahhoz kellenek, hogy egy helyet tudjunk bérelni, fenntartani. Mindez odáig fajult, hogy mára egy alapfokú művészeti iskola, egy szakközépiskola, egy főiskola BA művészképzése, valamint egy tanárképzési MA szak szolgálja a minőségi kortárstánc magyarországi elterjedését. Csúcsponton állunk, de ezeknek az oktatási programoknak a támogatása részint világtrendeknek, részint hazai tendenciáknak köszönhetően visszaszorulóban van. Ennek a kényszernek és nehézségnek mi az előnyeit próbáljuk megragadni. Kilépünk az alternatív tánc és művészet közegéből, és változatlanul kreatív és progresszív tartalommal próbálunk sokkal szélesebb közönséget megszólítva bemutatkozni, ismertséget szerezni az iskolának a nagyközönség előtt is. Bár sohasem zárkóztunk el a világ elől, mert mi már 15 éve is táncoltunk metró peronon, a városligeti tóban, a POSZT-on a szökőkútban és most is a táncolunk Kémhatás című készülő filmünkben a Lehel csarnokban, a Deák téren, a Budai Várban. Tehát a Budapest Tánciskola egy olyan komplex intézmény, ahol a művészet, az együttgondolkodás, a társadalmi felelősségvállalás és kapcsolatteremtés, valamint az oktatás egységbe szerveződik. Itt együtt vannak hatéves gyerekek és Harangozó-díjas művészek, és nem is kevesen, mert egy 1700 négyzetméternyi területen hét táncteremben működik együtt ez a négy-öt különböző intézménytípus.

Angelus Iván
Angelus Iván

- Az alternatív, progresszív művészeti közeg mellett, most már szélesebb körű közönség felé is nyit a Budapest Tánciskola. Filmet készítenek és beindították a Szzzevassz! Tavassz! helyspecifikus programot. Mennyiben segíti ez az iskola jövőjét, a szponzorációt?

- Az USA néhány városa egy ideig a művészek paradicsoma volt, de innen indult az állami felelősségvállalás csökkenésének, az állam művészettámogatásból történő kivonulásának tendenciája is. Azóta Európában is megerősödött ez a folyamat. De míg az Egyesült Államokban és Európában van társadalmi szolidaritás és mecenatúra, addig Magyarországon csak állami felelősség és állami felelőtlenség van. Úgy gondolom, hogy a társadalomnak szüksége van gondolkodásra, kreativitásra, művészetre és olyan emberekre, akik ezt nagyon magas szinten tudják művelni és függetlenek a napi, ipari, piaci trendektől. Abban reménykedünk, hogy kialakul Magyarországon is egy mecénás réteg, akik segítik a legkiválóbbakat. Nekünk azonban láthatóvá, elérhetővé, egyedivé, kiemelkedővé kell válnunk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. A Szzzevassz! Tavassz! programunk több tíz flashmob-szerű, a plázákban, utcákon, tereken történő táncakció. A legkülönbözőbb helyekre megyünk el, ahol nem az a közönség van, aki megszokta, hogy kortárstánc előadást nézzen. A tapasztalat az, hogy ha képesek vagyunk színvonalasan és kapcsolatteremtően megnyilvánulni, akkor bárki, a Lehel csarnokban a hentes és a zöldséges is észreveszi a minőséget. De a kísérlet vissza is üthet, ha nem vagyunk elég érdekesek, magabiztosak, akkor bizony a nézelődők elunják magukat, esetleg agresszívek lesznek. Így tanulhatjuk meg, hogy mi az a kortárstáncban, ami valóban kapcsolatteremtő. Ez az akciósorozatunk szándékosan nem a Trafó, MU Színház, Nemzeti Táncszínház, MÜPA négyszögben működik, hanem kimegyünk az előadásainkkal az utcára, be szeretnénk menni a Kémhatás című filmünkkel a plázamozikba is.

- A Kémhatás című táncfimjük keretében a városszerte bemutatott helyspecifikus akcióikat rögzítik a szélesebb közönség számára. De vajon van igény egy plázamoziban erre a kísérleti, műfajilag összetett alkotásra?

- A site-specific, vagyis a helyspecifikus művészet egy interdiszciplináris műfaj, mára világtrenddé vált mozgalom. A performansz és az akció művészet, a tánc, a zene organikusan találkozik egy-egy köztéri előadásunk esetében, amelyet videón rögzítünk, és filmet készítünk belőle. Ma már sokkal elfogadottabb a művészeti ágak közötti átjárás, a műfajok egybemosódása, mint mikor indítottuk az iskolát. A táncos szobrot alkot a testéből, ezt videózzák és kivetítik, vagy a táncos testére vetítenek, vagy a táncos saját testét vetítik vissza saját magára, az átjárhatóságnak csak a képzelet szab határt. Nagyon olcsó lett a filmkészítés, mi is néhány százezer forintos beruházással egy „filmgyárat" hoztunk létre, amely elfér egy hátizsákban. Spontán filmeket készítünk négy-öt-hat-nyolc kamerával, nem csúcstechnológia, de az adásminőséget így is túlteljesítve szabadon forgathatunk, nyomon követve a táncakció improvizatív, véletlen szülte pillanatait. A Kémhatás című filmünk, egy közösségi film lesz, mert demokratizálódik a filmkészítés. A gyerekem, a más gyereke a fejére tűzhet egy úgynevezett GoPro kamerát és csodálatos felvételeket készíthet vele, kezembe fogok egy jó minőségű telefont és nem szalasztom el a pillanatot, de dolgoztunk modellhelikopterre rögzítet kamerával is. Ezekkel a könnyen kezelhető eszközökkel részben „vak tyúk is talál szemet" alapon, nagy túlforgatással dolgozunk, mégis időnként csodálatos, talált képeket készítünk. Munkatársunk Angelusz Iván, a Katapultfilm producere, az osztott képernyős vágástechnikával dolgozó Dömötör Péter vágó, operatőr, akinek segítségével készítjük a filmet, amely reményeink szerint spontán, természetes, laza és fiatalos táncfilm lesz. A film egyik főszerepét Rudolf Péter vállalta, kiváló énekesekkel dolgozunk együtt: Ágoston Bélával, Gaya Haratyunannal, Mizsei Zoltánnal, és Molnár Emesével.  A Szzzevassz! Tavassz! egyik záró flashmobja, az Átkelő című össztánc lesz június 12-én az Andrássy út - Liszt Ferenc tér közötti gyalogosátkelőnél.  Azt akarjuk demonstrálni, hogy ma is lehet az ipari termelésen kívül, reneszánsz emberként táncolni, énekelni, videózni, fotózni, festeni, verselni és mesélni. Október 3-án a Nemzeti Táncszínházban lesz a Kémhatás bemutatója, de pláza mozikban is szeretnénk megjelenni, augusztus 20-a környékén előbemutató keretében kipróbálni ezt a közeget is, de itt a filmvetítés mellett táncolni, énekelni is fogunk, performanszokat mutatunk be. A táncszínházban filmet vetítünk, a moziban táncolunk, mert ez ma már természetes, ezek a műfaji határok ma már átmoshatóak. Az emberek tudatában és technológiailag is elavult az, hogy különálló művészetekről beszéljünk.

- Az mégis érdekes kérdés, hogy egy alternatív, talált filmmel, amit talált helyszíneken forgatnak, még ha fiatalos, lendületes is a stílusa, be lehet-e törni a plázafilmek, a forgalmazás világába? Széles közönséget lehet-e megszólítani, vagy a mozi is egy egyszeri talált tér marad, performatív alkalom lesz a filmvetítés?

- Nem gondoljuk azt, hogy tömeges nézettséget biztosíthatunk, de az célunk, hogy néhány tízezer emberhez, néhány év alatt eljussunk, és olyan környezetbe vigyük a kortárstánc kultúrát és olyan emberek közé, akik nem járnak táncszínházba. A tánc személyes közeget igényel, ha több ezren nézik a produkciót, elvész a kapcsolat. A gyerekem megkérdezte, amikor először járt Operában, hogy amit látott, rajzfilm volt, vagy valóság, mert nagyobb távolságból öt évesen nem tudta érzékelni a különbséget. A tánc és a film egyesítésével egy személyes és természetes közeget szeretnénk létrehozni. Amikor arról beszélek, hogy nyitni kell, fel kell magunkra hívni a figyelmet, akkor egy lassú, emberről-emberre haladó folyamatról van szó, ahol közösségek találkoznak közösségekkel, így lassabb lesz a terjedése ezeknek az eszméknek, de szerencsére így nem lesznek járványosak sem a folyamatok, mint a mai trendek általában. Képesek vagyunk és képesek is leszünk lépést tartani magunkkal, de a korunkkal is.

Betakarítás - Trafó
Betakarítás - Trafó

- Beszélgetésünk apropója, hogy Betakarítás címmel idén is bemutatkozik a Budapest Tánciskola a Trafóban. Hogyan épül fel ez a már hagyományos tanévvégi előadás?

- Nagy eredménynek tartom, hogy rendszeresen van lehetőségünk a város legnagyobb kortárs művészeti centrumában fellépni, miközben mi csak egy iskola vagyunk, nem egy művészegyüttes. Most már hosszú évek óta, évente két egész estés előadást tartunk, teltház mellett a Trafóban. A Lábán Rudolf-díjat független kritikusok ítélik oda független művészeknek. Készült a díjazottakról egy statisztika és megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a legtöbb jelölést kapott alkotócsoport, a Budapest Tánciskola volt. Ezek az előadások az én rendezéseim voltak, idén úgy gondoltam, hogy átadom a stafétát és az utánam kettővel következő generáció erre az alkalomra újonnan készült koreográfiáit mutatjuk be a Betakarítás című esten. Vadas Zsófia Tamara, Cuhorka Emese, Arany Virág, Dányi Viktória, Hevér Zsófia, Molnár Csaba az est koreográfusai.

- Az iskola már végzett tanulóiról van szó, akik most tíz-húsz perces koreográfiákat készítettek a Budapest Tánciskola jelenlegi tanulói számára.

- Ezek a művészek, egykori tanítványaink ma már a legsikeresebb független együttesek tagjai. Például Molnár Csaba és Dányi Viktória a külföldön is elismert és keresett Bloom! együttes alapítói, most jöttek haza egy amerikai turnéról. Cuhorka Emese a Hodworks oszlopos tagja. Azt, amit improvizációs nyelvteremtésben sok évvel ezelőtt elkezdtünk, Hód Adrienn a Hodworks alapítója folytatta és most Cuhorka Emese - főleg színészpedagógiai szempontból - új lendületet ad ennek a nyelvújításnak.

- Május 29-én Kortárstánc Szakmai Délutánt rendeznek a Trafóban. A Betakarítás főpróbája után milyen témájú beszélgetésekkel és meghívott vendégekkel várják az érdeklődőket?

- A délben kezdődő előadás után a koreográfusokkal és az előadókkal, beszélgethetnek a hivatásos táncképzésben érdekelt magyar partnereink: testvériskoláink néhány tanára és diákja. Ezek után a tanárok ülnek össze és megvitatjuk, hogy mi az, ami fontos a tehetség kibontakoztatása szempontjából, hogyan lehet a kreativitást fejleszteni, hogyan lehet megteremteni a diákok számára a lehetőségeket és átadni a stafétabotot. Ez a beszélgetés délután három órakor kezdődik Tehetséggondozás a hivatásos tánciskolákban címmel. A kortárstánc ugyanis jellegénél fogva egy gyorsan fejlődő, változó műfaj. Lehetőséget kell teremteni a fiatal pedagógusoknak, koreográfusoknak a kortárstánc továbblendítésére, időt, helyet kell biztosítani kísérleteik számára. A tradíció, a jelen, és a kortárstánc mozgalom jövője egyformán fontos. Este is tartunk egy harmadik beszélgetést, ez már kevéssé pedagógiai vagy művészeti megközelítésű lesz. A téma: Hogyan támogassunk fiatal koreográfusokat? A meghívott vendégek először is a fiatal koreográfusok, akiket támogatnunk kell, másrészt a támogatók, ők lesznek jelen: Szabó György, a Trafó igazgatója, Erős Balázs a MU Színház igazgatója, a Hodworks és a Bloom! menedzserei, a Műhely Alapítvány képviselői, tehát azok a szervezetek és személyek, akik a fiatal koreográfusok pályakezdéséért és pályafutásáért felelősséget éreznek és hosszú évek óta nagyon hasznos tevékenységet folytatnak. Dokumentáljuk ezeket a beszélgetéseket, meg lehet hallgatni, szerkesztett formában majd olvashatóak is lesznek az interneten. Most is és majd ősszel is - mikor a GoliGenerációk című szemlét rendezzük szeptember közepétől október 3-ig  - fontosnak tartjuk, hogy a művek bemutatásán kívül a tudományos reflexió is megjelenjen. Ennek érdekében a Magyar Tudományos Akadémia tánctudományi munkacsoportjával is lehetőségünk van együttműködni. Tehát a beszélgetésünk elején említett nyitási, integrációs folyamat, ha nehezen is, de több szinten elindult, reméljük, hogy sikeres lesz.