Jenő

Hetedhét országra szóló lakodalom

2012.07.13. 14:27

Programkereső

Három dudás is jól megfér egy csárdában, vagyis a Novák család egy nagy előadásban egyesíti energiáit megszámlálhatatlanul sok táncos részvételével. A Szegedi Szabadtéri Játékok Hegyen-völgyön lakodalom című előadásának próbáján jártunk körbe.

Az, hogy sokan vannak a Dóm téren, nem fejezi ki azt az embermennyiséget, ami a Szegedi Szabadtéri új néptáncprodukciójának helyszínén fogad. Népviseletbe öltözött lányok tucatjai ömlenek ki a térre az öltözőkből, mikor megérkezem - minden tiszteletem az övék, ahogy a kánikulában több réteg alsó szoknya és hosszú ujjú blúz ellenére is mosolyogva sietnek a színpad felé. Ahogy félfüllel elcsípem, többjüknek a lábát már a délutáni próbán rendesen feltörte a cipő, így különösen nagy teljesítmény az elkövetkező ötórás összpróba. Rajtuk kívül pedig még ott vannak a férfitáncosok, a főszereplők, a határon túli együttesek (szerbek, horvátok, románok) és a közel százötven szegedi gyerektáncos, akik a felnőtt fellépők előtt gyereklagzit táncolnak az előadás nyitányaként. A Násznagyot játszó Novák Péter úgy fogalmaz az előző napi közönségtalálkozón, hogy az előadás címében „filozófia" van, amely generációkat köt össze. A Hegyen-völgyön lakodalom tehát nem szimplán egy nagylétszámú szereplőgárdát felvonultató előadás, hanem szó szerint tömegeket megmozgató globális megaprodukció, aminél már a szereplők térbeli koordinálása is külön embert kíván.

Novák Ferenc Tata - Szegedi Szabadtéri Játékok
Novák Ferenc Tata - Szegedi Szabadtéri Játékok

Novák Eszter rendező, Novák Ferenc művészeti munkatársa fizikailag is megküzd a feladattal: a nézőtérről Novák Ferenc oldaláról instruálja a tengernyi táncost, estére azonban, mikrofon és hangosítás ide vagy oda, szinte semmi hangja nem mara. Érdekes és kicsit megható is látni, ahogy az egész Novák család összefog és aktívan alkot: Novák Ferenc „Tata" az előadás rendezője, mindenek tudója rendszerint csak figyel, vagy halk megjegyzést tesz, csak akkor szól a mikrofonba, ha túl nagy semmittevést érzékel a színpadon. Közben Eszter hangja zengi be a Dóm teret, megpróbál mindenkit megszólítani, összefogni, irányítani, legtöbbször nevükön is nevezni, bár utóbbi igen lehetetlennek tűnik ennyi szereplőt látva. Novák Ferenc állandó alkotótársa, Foltin Jolán is ott van a sorok közt, néha csak odasúg valamit Eszternek. Novák Péter pedig, habitusának megfelelően, a színpadon energikusan jár-kel és időről időre hangosan átkiabálja a másik oldalra ötleteit nagyjából mindennel kapcsolatban: legyen az térrendezés, hangosítás vagy szövegprobléma. Rendez ő is, ahogy mindenki a családban, vagy ahogy édesapja fogalmazott a szerepével kapcsolatban, azt csinálja, amihez a legjobban ért: „mintha egy műsorban lenne, időnként beleavatkozik az eseményekbe".

Rajtuk és a háttérstábon kívül pedig úgy tűnik, mintha mindenki keresné a helyét, s mindez nem csoda, mert nekem is külön kutatómunkába kerül, hogy egy főszereplő színészt vagy a kiemelt gyerekszereplők koordinátorait megtaláljam. Csuja Imre nem csak azért lóg ki némileg a tömegből, mert azon kevesek egyike, akin (még) nincs semmilyen néptáncos jelmez, hanem, mert elmondása szerint korábban sosem szerepelt még semmilyen táncelőadásban. „A főiskolán és bizonyos előadásokhoz tanultunk korábban táncot, de más táncos múltam nincs. Én egyébként nem táncolok az előadásban, mivel nem tudnám olyan jól csinálni még az egyszerűbb koreográfiát sem, mint azok, akik harminc éve ezzel foglalkoznak. Megmaradtam prózistának, aki néha megmozdul." - mondta a Vőfély szerepére felkért Csuja Imre. A legfiatalabb főszereplőket keresve két népviseletbe bújt lány, Molnár Anna és Molnár Luca hajlandó rövid beszélgetésbe elegyedni velem, kiderül, ők a Bihari Táncegyüttesnél táncolnak, velük együtt kerültek az előadásba. Azt mesélik, a próbák kevésbé a technikai kihívásról szóltak, mint inkább az állóképességről és a gyors koreográfiatanulásról. Gyakran egy nap alatt kell lerakódjanak bennük a megtanulandó lépések.

Csuja Imre, Novák Péter - Szegedi Szabadtéri Játékok
Csuja Imre, Novák Péter - Szegedi Szabadtéri Játékok

Közben, az összpróba előtti utolsó percekben még rátalálok az ifjú kis sztárokra a takarásban, egyikük szinte alig látszik ki a földből. A mosolygós, szép, barna hajfonatos Vince Kamilla Csenge még csak hatéves, de már évek óta táncol, és mint később a színpadon Novák Eszter felszólítására kiderül, határozott és bátor hangja van: „Játsszunk lakodalmast!" - rikkantja el magát, melyre azonnal hatalmas tapsot kap a pici lány. A bemutatón gyerekvőlegényt táncoló, lírai nevű tizenegy éves Bende Bence Bendegúz egy cseppet sem látszik izgatottnak, ő is, mint legtöbb pajtása többször szerepelt már a Szegedi Szabadtéri produkcióiban, ezért valahogy a világ legtermészetesebb dolgának veszi, hogy őt is beválogatták, és itt táncol majd több ezer néző előtt. Azt mondja, a tánc még csak hobbi, a szülei egyelőre nem tolják a néptáncolás irányába, ráér még eldönteni, mi szeretne lenni. Az időközben rájuk szerelt mikroportok gyorsan érdekesebbé válnak, mint az én kérdéseim, és szaladnak is tovább, mert mindjárt kezdik a nagypróbát. Novák Esztert hallani a nézőtérről: „Na gyerünk, essünk neki fakereszt!" Csatasorba állnak a táncos seregek, Novák Péter, Csuja Imre, Herczku Ágnes és a többi „nagy" szereplő már a színpadon, a gyerekek a színpad mellett gyülekeznek, horvátok, románok oldalt a nézőtéren - többször igazi bábeli zűrzavar alakul, ami aztán fokozatosan simul ki jelenetről jelenetre. Anélkül pedig, hogy bármit elárulnánk az előadásból, van egy emlékezetes jelenet, amikor nincs félbeszakítás, nincs megállás, hanem olyan látvány, erő és lendület sugárzik erről a hatalmas, három szintes színpadról, amit valóban ritkán láthat néző, főleg ilyen szép nyáresti ég alatt. A koreográfusokat kivéve, mindenki, aki ezen a téren táncolni tud, ott van fent, gyerek, felnőtt, magyar és külföldi, több száz ember egyszerre oldódik fel a néptánc és népzene ősi varázsában. Már csak ezért a pár percért is érdemes ott lenni.