Cecília

Dédanyáink szabad tánca

2012.11.07. 07:08

Programkereső

1963. november 5-e. Sötéten fotografált tánciskola. Balra egyet, jobbra kettőt. Nem bámulunk magunk elé! Nem szégyelljük, hogy izzad a tenyerünk, előfordul mindenkivel! - szól a Megáll az idő című film főcímet követő nyitójelenete. De nem topogott mindig az idő így egyhelyben, félszegen és szerencsétlenül Budapesten. 1912. május elsején Madzsar Alice megnyitotta iskoláját, ahol meztelenül táncoltak a békebeli lányok-asszonyok felszabadítva testük ismeretlen képességeit.

Induljunk a kályhától. Madzsar Alice gyereket szeretett volna, ám gyenge szervezete megakadályozta ebben, mindaddig, amíg orvos férje tanácsára órákat nem vett, először Berlinben, majd a norvégiai Lofftusban Bess M. Mensendieck testkultúra-intézetben, ahol diplomát is szerzett-e tárgyban. Így született meg Madzsar Lili és az első magyar mozdulatművészeti iskola Budapesten. Sok fiatal lány beteges gyerekkorát ment levetkőzni Madzsar Alice iskolájába. A női tornagyakorlatokra, a légzéstechnikára épülő egyedi mozdulatsorok, a jellemet megjelenítő karakterikus, pantomimszerű kifejezésformával társultak.

Tornagyakorlat
Tornagyakorlat

A növendékek mezítelenül táncoltak az órákon, hogy a sarokban ülő és dohányozva instruáló iskolaigazgató jól lássa, helyesen szívják-e be, fújják-e ki a levegőt, hogy hajlik a testük, hogyan szabadul fel a mozgásuk, a személyiségük. Az iskola egyik kiemelkedő tanítványa és előadóművésze Róna Magda is betegeskedő gyerekként kezdte, és számos fellépés, hegymászás, síelés és sokat próbáló élet után szép emlékkel, boldogan, fél tüdővel végezte életét, mivel a cigaretta a századeleji mozdulatművészek megszokott szenvedélye volt. Mindezeket az információkat a Kassák Múzeum Elmozdulás című tárlatán ismerhettük meg, amely nem csak a Madzsar-iskola társadalomtörténeti vonatkozásait, a kor értelmiségi köreibe való betagozódását és esetleges politikai szerepét mutatta be, hanem elsősorban Repiszky Tamás, Madzsar Alice dédunokájának visszaemlékezése segítségével egy személyes életút, korát meghaladó, megreformáló életmód is megérezhető, megismerhető volt a kiállításon.

De Madzsar Alice nem az egyetlen úttörő ebben a korban. Más-más hangsúlyokkal, egymással természetesen rivalizálva több fontos mozdulatművészeti iskola működött a 20. század első felében Budapesten. Szintén 1912-ben kezdte meg munkáját Bertalan Vera neve alatt, de Dienes Valéria irányításával az orkesztikai iskola. Ahogy Madzsar Alice-t testének uralása, a gyermekvállalás késztette a női torna tanulmányozására, Dienes Valéria indíttatása is személyes volt, mert párizsi diákévei alatt, mintegy urbánus testedzés gyanánt kezdte meg tánctanulmányait. Isadora Duncan művészete és Henri Bergsonnál folytatott filozófiai stúdiumok a valóság érzékeléséről, az ˝életlendületről˝ relevatívan kapcsolódtak össze. Így lett a tudós nőből, a matematikai, fizikai, esztétikai, filozófiai és zenei tanulmányokat folytató úttörőből tánciskolai direktor. 1915-től már nyíltan, nem csak barátnője, Bertalan Vera neve alatt vállalta a Dienes-iskola irányítását.

Isadora Duncan
Isadora Duncan

A számos iskolaalapító közül még kiemelkedik Szentpál Olga tevékenysége, aki szintén tanulmányai kapcsán ismerkedett meg a táncművészettel. Miután a Zeneakadémián zongoraművész diplomát szerzett, a helleraui Dalcroze-iskolában tanult és szerezte meg 1917-ben második diplomáját. A zene és tánc kapcsolatát a ritmikus gimnasztikában fedezte fel és fejlesztette tovább óráin és színházi előadásaiban. A mozdulatművészet - hiába az első világháború, az őszirózsás forradalom, vagy a nagy gazdasági világválság - az 1930-as, 1940-es évekre fényes karriert futott be, mozgalommá vált Budapesten. Az iskolákban elsősorban a polgári és arisztokrata réteg lányai tanultak, de gyakran jótékonysági alapon szegényebb népréteg tagjai is vehettek órákat a mozgalom 1944-es betiltásáig. A munkás testedzők csapata csatlakozott Madzsar Alice és Palasovszky Ödön egyes előadásaihoz, gyerekek is tanultak az iskolákban, szerepeltek a mozdulatkórusokban. Számos érdekes aspektusa van a mozdulatművészeti mozgalom működésének, de talán az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy hogyan engedhették meg maguknak dédanyáink a tánc szabadságát? Milyen életmódbeli változások mentek végbe ebben az időben Magyarországon, amelyek lehetővé tették, és amelyeket lehetővé tett a nők vezette mozdulatművészeti mozgalom? 

A Kassák Múzeum kiállításán látható volt több fotográfia is, amelyen Madzsar Alice és Lili lánya anyaszült meztelenül fekszenek a tengerparti homokban. A nudizmus, mégha nem is a Balaton kecskekövein, meglepő jelenség dédanyáink korosztályában, főképpen, ha belegondolunk, mennyi kelmét, csipkét és kiegészítőt kellett lefejteniük magukról ahhoz, hogy hasukon, mellükön érezhessék a föveny nedves tapodását. Ahogyan F. Dózsa Katalin idézi Letűnt idők, eltűnt divatok című tanulmányában, 1910-ben a Szabó Hírlap a következőképpen összegezte egy átlag nő kánikulai viseletének súlyát: „kalap 225g, cipő 335g, harisnya és alsónadrág 140g, fűző és tartozékai 500g, napernyő 350g, kesztyű 40g, retikül 400g, alsóruha 500g, felsőruha 500g, azaz összesen 2990g, közel 3 kiló." A divattörténész még hozzáfűzi, hogy ez a három kiló semmiség ükanyáink korához képest, hiszen 1860 táján 10-15 kiló volt az átlagos viselet súlya, a divat ugyanis 25-30 méter anyagból készült ruhákat írt elő, fűzővel, krinolinnal vagy turnűrrel kiegészítve.

A mozdulatművészeti iskolák megalapításának kora egyben a reformruha mozgalom ideje is, orvosi tanulmányok és ellenjavallatok támasztják alá a fűző viselésének káros hatását. A művészeti mozgalmak női tagjai képzőművészek, mozgásművészek megengedhették maguknak a könnyű hálóing- vagy kimonószerű ruhák, görögös tunikák viselését a művésztelepen, a színpadon. Az 1902-ben első színpadi bemutatkozását Budapesten adó Isadora Duncant is sokan a "mezítlábas táncosnő"-ként említik, a magyar mozdulatművészek is mezítláb táncoltak, sőt, mint említettük, a próbákon nem csak a lábuk volt meztelen, s ezzel a csendőrség figyelmét is felkeltették. Repiszky Tamás elmesélése szerint a rend őrei többször kiszálltak a foglalkozásokra elejét venni az erkölcstelen gyakorlat elterjedésének. Ám nem minden művész volt hasonlóan fesztelen a korban, ahogyan arra F. Dózsa Katalin tanulmánya is rámutat: „1909-ben Harmath Hedvig visszaadott egy szerepet, azzal az indokkal, hogy halászleányként a színpadon mezítláb kellett volna megjelennie, s ő még a velencei Lídón is csak harisnyában mutatkozott."

De a test felszabadítása mellett a nők szellemi és jogi felszabadításáért is sokat tett ez a kor, és sokat tettek a mozdulatművészeti mozgalmak is. Hiszen példaadó, diplomás nők indították a különböző iskolákat, sőt az iskolaalapítás feltétele volt a diploma megszerzése is, amelyet évek munkájával érdemelhettek ki a mozdulatművészeti iskolákban a lányok. Dienes Valéria például 1905-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a második olyan évfolyam tagja volt, ahol már nők is tanulhattak, 1908-tól pedig a Sorbonne-on tanult. Az 1904 decemberében Budapesten megalakult Feminista Egyesület tagja volt, első nyilvános előadását is a feministák előtt tartotta. Dienes Valéria is, mint számos kortársa, a női egyenjogúságért harcolt, de nem a férfiakhoz akarta hasonlítani a nőket, ennél radikálisabb elképzelései voltak: a nő nőiességét, sajátos természetét és gondolkodásmódját fogalmazta meg.

Mozgáscsoport (Madzsar-iskola) - 1928-29.
Mozgáscsoport (Madzsar-iskola) - 1928-29.

A nő című feminista folyóirat 1914-es első számában megjelent Filozófiai beszélgetés című cikkében ekképp ír: „... ennek a szellemi megújulásnak már előkészítésében is nagy munkát kell vállalnia a nőknek, a sajátosan női elmének, hogy a megalakuló eszmélet-tudományban oly szellemi értékeknek is ki kell bontakozniuk, melyeknek inkább a nők a letéteményesei, mint a férfiak."  A mozdulatművészeti iskolák alapításának idején Magyarországon még nem volt választójoguk a nőknek, annak ellenére, hogy egyre többen kényszerültek munkavállalásra, és az első világháború alatt a nőkre jelentős szerep hárult a munka frontján. A postás- és távírókisasszonyok, gépírónők, tanítónők és munkásnők kora volt ez Budapesten, és a 20-as évektől egyre többen foglalkoztak a mozdulatművészet oktatásával is, az iskolák pedig táncelőadásokat is tartottak városszerte. Az egyenjogúsági küzdelmek folytán a Tanácsköztársaság rövid ideje alatt az írni-olvasni tudó, 18 év feletti nők kaptak választójogot. Majd az 1922-es Bethlen István rendelet részleges választójogot adott a nőknek, a 30 évnél idősebb nők akkor szavazhattak, ha hat elemi osztályt elvégeztek, de négy elemi is elegendő volt, ha férjezett, három gyerekes anyáról volt szó, vagy ha saját keresetből tartotta fenn magát. A főiskolát vagy egyetemet végzett nők már 30 év alatt is élhettek a szavazás jogával.

Azt azonban nem szabad elvitatni, hogy ezek a nők nyitott szellemiségüket, tehetségüket elfogadó családban, párkapcsolatokban tudták kiteljesíteni, lehetőségük volt utazni, és a 20. század Budapestjének értelmiségi köreiben forogtak, ugyanakkor szociális érzékük is fejlett volt. Szentpál Olga férje Rabinovszky Márius művészettörténész volt. 1928-ban írt első táncelméleti művét, A mozgásművészet könyve című kiadványt férjével együtt jegyzi. Madzsar Alice Jászi Oszkár húga voltm, Jászi pedig a Huszadik Század című társadalomtudományi folyóirat alapító szerkesztője, a Magyar Nemzeti Tanács tagja volt, a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere. Alice férje Madzsar József orvos, társadalomtudós és lexikonszerkesztő, a család közeli barátja Szabó Ervin. A Dienes és a Madzsar házaspár egy baráti körhöz tartozott. Bár Dienes Valéria házassága idővel felbomlott, még egyetemi éveiben ismerkedett meg matematikus férjével, Dienes Pállal, aki a Társadalomtudományi Társaság és a Galilei Kör tagja is volt. Otthonuk Babits Mihály előtt is mindig nyitva állt, Babits Dienes Valéria rokona volt, gyerekkorukban Szekszárdon sok időt töltöttek együtt. A költő később Dienes Pál kollégája lett, a Tisztviselőtelepi Főgimnáziumban tanítottak együtt. A házaspár Párizsban töltött évei alatt is levelezésben álltak. Babits Halálfiai című regényének Hintáss Gitta nevű alakját valószínűleg Valériáról mintázta: „Gitta rendkívül művelt volt, egészen modern eszméket hirdetett, s szenvelgett nyíltsággal beszélt minden témáról; mindebben csak imponált a jó kávénéniknek, kiket néha avval a kijelentéssel botránkoztatott meg, hogy le akarja nyíratni a haját. [...] Imrus el volt ragadtatva ettől a modern és tudományos gondolkodásmódtól. Most volt valaki, akivel csakugyan lehetett irodalomról beszélni, sőt másról sem lehetett..." A mozdulatművészeti mozgalom vezetői, tudósok, pedagógusok, koreográfusok, táncosok voltak egy személyben. Olyan nők, akik kezükbe vették sorsukat és nem hagyták, hogy álljon az idő, sőt mozgásra bírták a kort, amelyben éltek.