Olivér

Maurice Béjart, a kortárs balett mágusa

2012.11.22. 09:11

Programkereső

2007. november 22-én hunyt el Lausanne-ban a világhírű francia balettművész, koreográfus, író, akit a kortárs balett megújítójaként tisztelnek.

A klasszikus, kortárs, modern és a neoklasszikus stílust képviselte, és a legkülönbözőbb nemzetiségű, kiváló táncosokkal dolgozott együtt. Munkáival a férfi balett rehabilitálását tűzte ki célul. Előadásai egyesítették a zenét, a lírát, a színházat és a koreográfiát. Béjart alkotásait nagyban befolyásolták lelki szenvedései és az elmúlás, a halál gondolata. Stílusára jelentősen hatottak a világ táncai. Balettjeit klasszikus alapra építette fel, esztétikája pedig abban újított, hogy nem használt kosztümöket, és a színpadi dekoráció modern volt. 1994-től haláláig tagja volt a francia Szépművészeti Akadémiának.

Maurice Béjart
Maurice Béjart

Maurice-Jean Berger néven született 1927. január 1-én Marseille-ben. Édesapja a filozófus, Gaston Berger volt, aki nem vette jó néven, hogy három fia közül a legidősebb a tánc mellett döntött, bár Maurice 1941-ben csak orvosi tanácsra kezdett táncórákat venni, hogy megerősödjön, kamaszkorában még torreádor akart lenni. Maurice tehetsége azonban annyira szembeötlő volt, hogy mindössze 14 évesen már Párizsban, az Opéra National színpadán táncolt. Tanulmányai befejeztével pedig Janine Charrat és Roland Petit társulatával járta az országot. Sikerei és tehetsége révén hamar meghívták Londonba, majd pedig Stockholmba is. Első koreográfiáját éppen a svéd királyi városban állította színpadra 1951-ben L'Inconnu (Az ismeretlen) címmel. Két évvel később Jean Laurent-nal megalapította első saját együttesét, a Ballet de l'Étoile-t, amelynek nevét később Ballet-Théatre de Paris de Maurice Béjart-ra változtatta.

Maurice Béjart, Octavio de La Roza - Lausanne, 2008
Maurice Béjart, Octavio de La Roza - Lausanne, 2008

Az együttes által 1955-ben bemutatott Szimfónia egy emberi lélekért című darab, amelyet elektronikus zenére tervezett, nagy sikert aratott a szélesebb közönség és a kritikusok körében egyaránt. A szimfónia a nemzetközi hírnevet is meghozta Béjart számára, 1960-ban Maurice Huisman meghívására Brüsszelbe ment dolgozni, ahol megalapította a Ballet du XXe Siècle együttest, amellyel világkörüli turnéra indult. Legnagyobb sikerei között olyan világhírű koreográfiák szerepeltek, mint a Jorge Donn nevével fémjelzett Bolero vagy a Rómeó és Júlia. Béjart 1970-ben a belga fővárosban iskolát is alapított, s a Mudra sok neves művészt adott a balettvilágának. Tanárként is legalább olyan sikeres volt, mint táncosként és koreográfusként. A pályán eltöltött hosszú évtizedek alatt olyan neves művészek kerültek ki a keze alól, mint Jorge Donn, Gil Roman, Julien Favreau vagy éppen a Győri Balett alapítója, Markó Iván. A Mudra iskolája 1988-ig működött, az itt végzettek között pedig sokan - többek között Maguy Marin és Anne Teresa De Keersmaeker - gyarapították a kortárs balettművészet értékeit.

Az időközben iszlám hitre áttért Béjart a fekete kontinensen 1977-ben megalapította az École Mudra Afrique-ot is, amely 1985-ig muködött. 1987-ben a leningrádi turnén komoly nézeteltérés támadt Béjart és a Théâtre de La Monnaie igazgatója, Gerard Mortier között. Béjart úgy döntött, hogy nem tér vissza Belgiumba. Rövid idő múlva a Philip Morris Alapítvány Lausanne-ba hívta. Béjart feloszlatta a XX. század Balettjét, és hat hét múlva új társulatot alapított: létrehozta utolsó, de egyben legsikeresebb társulatát, a Béjart Ballet Lausanne-t. A kortárs balett egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - mágusa rendkívüli hatással volt a balettművészetre, stílusa eklektikus, rengeteg irányzatból merített. Művészetében éppúgy megtalálhatók a misztikus, pátosszal teli elemek, mint a modern tánc részletei. Előszeretettel varázsolt a színpadra a klasszikus zene és a közelmúlt popzene sikereiből egy egészen különleges világot, így fordulhatott elő, hogy a Béjart Ballet előadásain egyszerre táncolnak a válogatott balettművészek Mozart és a Queen dallamaira. Olyan felejthetetlen előadások fűződnek a nevéhez, mint a már említett Bolero, vagy az Orfeusz, a Tavaszünnep, a Don Juan, az Egy vándorlegény dalai, A tűzmadár és A menyegző.

A budapesti Operaház balett-társulata 1973-ban mutatta be és majd' húsz évig játszotta A tűzmadár és az Ez lenne a halál? című koreográfiáit. Tokiótól Athénen át Párizsig és Berlinig számos színpadon kápráztatta el koreográfiájával a közönséget, s a Béjart Ballet legutóbbi darabja, a 2006-ban bemutatott Zarathustra is nagy sikert ért el. 49 évesen még ő is táncolt és haláláig nem pihent. Fekete ruhájában, vörös sállal a nyakában egyszerűen csak állt a táncosai között, és jelenlétével próbálta nekik közvetíteni a tánc elemi erejét. Ahogy ő fogalmazott: "Jó érzés színpadon lenni. Meleg van, a lámpák elvakítják a szemem, és láthatóvá tesznek. Előttem a nagy fekete lyuk, hol barátságos, hol ellenséges, de mindig vonzó. Veszélyesen! Mint a szerelem."