Jenő

Dr. Mády Ferenc: "A táncművészet orvosi támogatása egy életforma"

2013.01.03. 09:12

Programkereső

Előadás előtt, mikor a balettművészek utolsó bemelegítésüket végzik, a színpadon az oldalkulisszáknál elfoglalja helyét Dr. Mády Ferenc is. Feleségével, Dr. Ballya Irénnel együtt a Magyar Nemzeti Balett hivatalos ügyeletes orvosa. Életpályájáról, feleségével való közös munkájáról, az orvoslás és a balettművészet kapcsolatáról kérdeztük.

- Mikor döntött úgy, hogy orvosként szakmai tudását nagyrészt a táncművészet területén kamatoztatja?

- A táncművészethez való vonzódás a feleségem érdeklődésén keresztül alakult ki bennem. A Magyar Állami Operaház balettegyüttesénél az ötvenes évek óta működött egy ortopéd szakorvos. Ezt az állást az Ortopédiai Klinika munkatársai töltötték be. 1982-ben egy új kolléga került az együtteshez, akinek a minden balett előadáson való ügyelet túlzott igénybevételt jelentett, ezért egy-két alkalommal megkért, hogy helyettesítsem. Ilyenkor az előadásokra vittem magammal a családomat, feleségemet és három leányomat. Feleségem, Dr. Ballya Irén, aki szintén orvos, sokat segített a belgyógyászati és egyéb orvosi területről érkező problémák megoldásában. Lassanként a balett-társulat megismert és megszeretett bennünket. 

dr. Ballya Irén és dr. Mády Ferenc
dr. Ballya Irén és dr. Mády Ferenc

1989-ben egy véletlen folytán kiderült, hogy mi már hét éve önkéntes segítőként dolgozunk a balettegyüttesnek. Az akkori balettigazgató felkért, hogy én is kössek szerződést a színházzal. 1992-ben a másik kolléga külföldre távozott, a megürült orvosi helyre a feleségemet hívták meg. Azóta ketten látjuk el a balett orvosi feladatot. Mi csak halaszthatatlan esetben kérünk helyettest, és minden balettelőadáson ott vagyunk a színpadon. Ennek fontossága abban rejlik, hogy a színpad mindkét oldalán adódhatnak olyan problémák, melyek azonnali segítséget igényelnek. Mert mindezek mellett a közönség soraiban is történnek balesetek, rosszullétek, melyeken segíteni kell, nekünk ez is a feladatunk. A táncművészet orvosi támogatása nem pusztán feladat, hanem életforma. Ha hosszabb ideig nincs előadás, már szinte elvonási tünetek jelentkeznek. Nagyon szeretjük azokat a művészeket, akik ezt a gyönyörű, de nagyon nehéz művészeti ágat művelik.

- Miben különbözik a balett szempontjából vett ortopéd orvoslás a kevésbé speciális ortopédiától?

- A táncosokkal kapcsolatos ortopédiai tevékenységhez az orvosnak ismernie kell a tánc igényelte alkati sajátságokat, és azt a testi igénybevételt, amit a táncosnak el kell viselnie. A balett nem sport, bár nagyon sok közös vonás van a két tevékenységi terület között. A sport egy körülírt, állandóan ismétlődő mozgásmintára készíti fel az egyént, mely a versenyeken nyer értelmet. Ezek a versenyek periodikusan vannak, de a legfontosabb, hogy a sportoló a verseny időszakában legyen teljesítőképessége csúcspontján, célja pedig a versenyt megnyerni. A tánc ezzel szemben művészet, melyet a táncosok életpálya formájában élnek meg. Egy olyan hivatás, melyet hivatalosan huszonöt évig kell művelni. Itt nem az a fontos, hogy egyszer-egyszer csúcsteljesítményt érjen el, hanem, hogy tehetségének megfelelően egyenletes teljesítményt nyújtson. Az egyes táncműfajok más-más testi igényt támasztanak a táncosokkal szemben, de valamennyi műfaj alapját a klasszikus balett adja. Az ortopédiai ismeretek alapján el lehet dönteni, hogy valaki alkalmas-e az általa kiválasztott táncfajta művelésére, ha valamilyen mozgásszervi betegség jelentkezik, annak kezelését is a tánchoz kell igazítani.

balett (képünk illusztráció)
balett (képünk illusztráció)

- Milyen kutatásokat végzett e témakörben?

- A tánccal kapcsolatos kutatásaim csak részben kapcsolódnak az ortopédiához és a baleseti sebészethez. Legnagyobb munkám kandidátusi disszertációmban nyert összefoglalást, melyet a Magyar Tudományos Akadémia 1996-ban kandidátusi fokozattal, a Semmelweis Egyetem PhD címmel jutalmazott. 1999-ben feldolgoztam az Operaház tizenöt év tánccal kapcsolatos baleseteit, melyeket feleségemmel együtt Hágában a Tánctudományi Világkongresszuson egy órás workshop formájában tártunk a nemzetközi tudományos világ elé, igen nagy sikerrel. A hazai orvosi szakirodalomban a tánccal összefüggő orvosi ismereteket publikáltam. Eddigi táncművészettel kapcsolatos tudományos munkáim tizenöt közlemény orvosi és tánctudományos szaklapokban, három könyv (Mozgásbiológia, Egészségről Táncosoknak, Élettani Ismeretek táncosoknak), valamint egy házilagos kivitelezésű jegyzet Mozgásanatómia címmel a Nádasi Ferenc Gimnázium diákjainak. A táncművészet mellett klinikai érdeklődésem a láb betegségeinek gyógyítása felé fordult, ahol szintén végzek tudományos munkát.

- A Magyar Táncművészeti Főiskolára való felvételinél Ön végzi a jelentkezők orvosi alkalmassági vizsgálatát. Milyen szempontok szerint történik a kiválasztás?

- A főiskolai felvételi vizsgán kizárólag testi alkalmasságról mondok véleményt. A legfontosabb az egyes ízületek szükséges mozgáspályájának megléte, az ízületek kellő lazasága. A vizsgálatok központjában a gerinc és a csípőízület áll. Ha ezek nem adnak elég mozgáspályát nem ajánljuk a balett-tanulást. A néptáncosok esetében ezek az értékek, bár fontosak, nem döntőek.

balett (képünk illusztráció)
balett (képünk illusztráció)

- Mik a leggyakoribb panaszok a táncnövendékek körében?

- A növendékek körében a boka és térdpanaszok állnak előtérben. A testmagasság változása, a növekedés sok panaszt, fájdalmat hoz elő. Ezeket kellő figyelemmel és az ortopédiai diagnosztika felhasználásaival igyekszünk segíteni. Nagyon jól együttműködünk a főiskola tanáraival, balettmestereivel.

- Mennyire kell ismerni az egyes táncos testi adottságait?

- A táncművészek testi és lelki adottságai meghatározzák, milyen szerepkörben tudják ezt kamatoztatni. Nagyon fontos a személyes kapcsolat. Ez nem csak szakmai odafigyelés. Sokszor magánéleti problémák megoldásában is tudunk segíteni, feleségem nagyfokú empátiával fordul a táncosok felé. Kitűnő szakmai felkészültsége általános orvosi,- belgyógyászati ismerete révén nagyon sok táncosnak, táncosnőnek segített olyan betegségek leküzdésében, melyek nem függnek össze közvetlenül a tánccal. Gyakran magánéleti, pszichológiai problémákkal is megkeresik, amiben sokszor segített és segít most is.

Lábnyújtó baletthez (képünk illusztráció)
Lábnyújtó baletthez (képünk illusztráció)

- Milyen tényezők okozhatnak sérülést a színpadon?

- Színpadi veszélyforrás, ha a színpad felülete nem megfelelő, csúszik. Amikor egy jelenetben vagy a jelenet végén hirtelen sötét lesz, a díszletek jelenthetnek veszélyt. Előfordul olyan is, példaként említve a Spartacus vagy a Rómeó és Júlia tömegjeleneteit, hogy túlzsúfoltság alakul ki a színpadon, ilyenkor a táncosoknak nagyon kell figyelniük egymás testi épségére. Amikor egy táncos nagy lendülettel rohan ki a tánckombinációt követően vagy viszonylag nagy sebességgel lépdel hátra a színpadról a kulisszák közötti szűk folyosókon elhelyezett tárgyak okozhatnak sérülést. Szükséges kiemelni, hogy a koreográfia indokolatlan nehézségéből is történtek már balesetek. Ha egy táncművész fizikuma és képességei maximumát kell nyújtania egy technikailag nehéz, de látványban keveset adó koreográfiai elem kivitelezéséhez, az nagyon kockázatos lehet.

- Milyen gyakran történik baleset, és mely mozdulatok rejtik magukban a legnagyobb veszélyt a sérülés szempontjából?

- A színpadi balesetek száma szerencsére viszonylag ritka. Rendszerint bokasérülés, rándulás jelentkezik. Egy-két alkalommal lábközépcsont törés is előfordult. Az egyes mozdulatok során a bőr lehorzsolódik, kisebb sebek keletkeznek. Ritkábban ficamok, esetleg törések is előfordulnak. A keresztszalag-szakadás egy alattomos sérülés, és szinte biztos, hogy kizárólag műtéti úton gyógyítható. Több balettművész karrierjét törte derékba egy ilyen sérülés. A nagy ugrásnál a földről való elrugaszkodás pillanata és a földre érkezés mindenképpen kockázatosnak mondható. A forgás szintén, a nőknél különösen, hiszen spiccen történik.

- Milyen fokú sérülés volt az eddigi legsúlyosabb operaházi ügyelete során?

- Saját színházi ügyeletem során azokat a sérüléseket tekintem a legsúlyosabbnak, ahol a művész nem tudta folytatni az előadást. Ezek jórészt a bokát vagy a lábat érintették. Egy-egy sérülés triviálisnak tűnő okokból is bekövetkezhet. A legutóbbi Diótörő előadáson egy tánckari tag azért szerzett lábsérülést, mert egy hosszabb ülést igénylő jelenet közben elzsibbadt a lába.

Spicc (képünk illusztráció)
Spicc (képünk illusztráció)

Legemlékezetesebb esetem volt az a Rómeó és Júlia előadás, ahol az első felvonás végén az erkélyjelenet előtt a színpadon hátrafelé menő Rómeót alakító táncos vádlijában izomrost szakadás következett be. Ez egy rettenetes fájdalommal járó sérülés. Nem tudta folytatni az előadást. A szerepet rajta kívül csak ifj. Nagy Zoltán tudta. Az ügyelő, remélve, hogy bent van a színházban, hívta Zolit. Ő azonnal lejött az ügyelőpulthoz. Akkor már ott volt Seregi László is. Megkérdezte Zolit, hogy vállalja-e az azonnali beugrást. Zoli csak annyit kérdezett: „Van más?" Majd ment öltözni. Seregi ez alatt a függöny elé ment és tájékoztatta a közönséget. „Kedves nézők, ha most a következő erkély-jelenetben másik Rómeót látnak, mint eddig, ne gondolják, hogy Júlia ilyen csélcsap csak egy sérülés miatt Nagy Zoltán művész úr ugrik be." Az előadás óriási sikerrel ment le. Ilyen emlékek a harminc év alatt azért szép számmal felgyűltek. Mindig a legtisztesebb helytállást tapasztaltuk az együttesnél. Nem emlékszem arra, hogy előadás félbeszakadt volna sérülés miatt.

- Hogyan élik meg a táncművészek a gyógyulást? Miben tér el egy sérült táncművész beteg rehabilitációja egy átlag emberétől?

- Nagyon türelmetlenül élik meg. Elsődleges céljuk ebben a tehetetlen állapotban, hogy minél hamarabb visszatérjenek a színpadra. Természetes ilyenkor tehát, hogy más orvosokat, akár még természetgyógyászt is felkeresnek a mihamarabb gyógyulás reményében. Kiemelném azonban, hogy az a körülmény, hogy táncossal történt a baleset, esetén döntő fontosságú és speciális szaktudást igényel. Elképzelhető persze, hogy akár különböző orvosok által adott eltérő gyógymód célra vezető lehet, ebből kifolyólag, ha tudom, hogy más orvost is felkeresett már az adott művész, jobbnak érzem, ha félreállok az útból. A táncos egyébként biológiailag ugyanolyan ember, mint bárki más, ugyanannyi idő alatt gyógyulnak a sérüléseik. Amiben gyógyítása különbözik az átlag emberétől, hogy az ő rehabilitációjukat már a gyógyulási folyamat alatt meg kell kezdeni, lehetőség szerint a nem sérült testrészek teljes épségét, erejét biztosítva. Egyes esetekben még a kezelési módot is eszerint választjuk meg. Van olyan kezelési mód, amit a táncosoknál szerzett tapasztalat alapján tudtam az általános gyakorlatomban is hasznosítani.

- 1991 óta klinikai, operaházi munkája mellett tanít a Magyar Táncművészeti Főiskolán, 1998-óta főiskolai tanárként.

- A főiskolán az általam oktatott tárgyak a Mozgásbiológia és az Egészségtan tanmenet alapján történnek. Ezek a tantárgyak elsősorban az emberi test szerkezetének megismerését célozzák, nagyrészt latin helyett magyar nyelven. Természetesen nem olyan mélységben, ahogy azt egy orvosnak ismernie kell. Az anatómiai ismeretek mellett a tánccal kapcsolatos mozdulatok is megjelennek az oktatás során. Fontos, hogy a hallgatók megismerjék a legfontosabb élettani jelenségeket, példaként említem a bemelegítés élettanát, annak jelentőségét. A vizsgáztatás írásban, tesztlapokon történik. A gimnáziumban artista növendékeket is oktatok. Ahhoz, hogy fogalmam legyen arról az igénybevételről, ami őket éri, néhányszor elmentem a cirkuszba, megismerkedtem a legfontosabb eszközeikkel, ezzel a nagyon színes világgal.

- Sokoldalú munkavégzése hatalmas koncentrációt igényel. Mi az, ami a legnagyobb kikapcsolódást jelenti Önnek?

- A hétköznapi munka mellett sok mindenre jut időnk a feleségemmel. Legfontosabb a család, három leányunk, kilenc unokánk van. A balett látogatását kislányainkkal kezdtük harminc éve, ma már unokáink jönnek velünk az Operába, boldogan nézik a balettet. Belenőnek a táncművészet élvezetébe. Feleségem legnagyobb kikapcsolódás a torna, én magam a képzőművészet felé fordulok, ha tehetem aktívan gyakorlom is, szívesen festek, mintázok. Együtt látogatjuk a kiállításokat, múzeumokat. Szép színes életünk van. Igen szerencsés körülménynek tartom, hogy az orvosi szakma két különböző, de a tánc területén egymást kiegészítő szakember, akik a magánéletben is házasok, így tudnak segíteni egy nagyon értékes balettegyüttesnek.