Előd

Fehér szárnyak szorítása

2013.08.18. 07:30

Programkereső

A koreográfiák látványos összetevője, a táncosi minőség egyik meghatározója a táncos karmunkája, mely a táncművészet gyakorlása során leplezetten nyújt segítséget, és elvárható könnyedségével, egy ruhát borító csipke finomságával díszíti azt. Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a táncosnak a karhasználat során?

Az 1725-ben kialakult alap lábállásokat követően jelentek meg az egyes balettkartartások, számozásuk az orosz és a magyar iskolában azonos: előkészítő, első, második és harmadik pozíció. Az egyes pozíciók karvezetéssel az úgynevezett port de bras- val a legkülönbözőbb variánsban köthetőek össze. Jelentőségük a különböző technikai elemek kivitelezésénél kerül előtérbe, hiszen a szabályos kar olyan akár egy láthatatlan balettrúd, a táncost a támasz nélküli balanszálás és a forgások megvalósítása szempontjából is nagyban segíti. A forgások nehézségi foka éppen ezért növelhető, ha a koreográfia csípőre tett kéztartást ír elő.

balerina
balerina

A balettnövendékek hosszú tanulmányaik során lassan, fokozatosan sajátítják el a megfelelő kar- és kéztartást. A szabályos balettkar esetében a könyök nem eshet be, a csukló nem törheti meg az alkar vonalát, és a vállaknak sokszor egészen fájdalmasan leszorítva kell maradniuk, miközben a felsőtestet és a központot is folyamatosan tartani kell. A kar ívesen hajlított, táncos a klasszikus műfaj esetében teljesen soha nem nyújthatja ki, azonban ez a hosszantiság látványát nem törheti meg. A tanulási folyamat során valódi kihívást jelent a növendéknek, hogy a komoly fizikai nehézséggel járó lábmozdulatokat ne a karmunka rovására valósítsák meg, vagyis az erőlködés a felsőtesten és a karokon lehetőség szerint ne látszódjon.

balettizomzat
balettizomzat

A professzionális táncosok naponta a felsőtestet erősítő, a könyököt felfelé toló speciális gyakorlatokkal edzik izmaikat. Esztétikailag előnyt jelent, ha a balett-táncosnő hosszú vékony karokkal, a férfi táncos pedig a pas de deux-ben végzett emelések okán tömör izomzattal rendelkezik. A balerináktól eltérően ezért esetükben gyakoribbak a váll- és egyéb karsérülések . Az egyes mozdulatok kivitelezésekor különféle szereppel bír a kar: a megfelelő kar a negyedik arabeszket a felsőtest rotálásakor egy vonalba hozott vállakkal kivitelezi a táncos, a kellős számú rond de jambe fouette végrehajtása a szabályos, jól koordinált kinyitó, záró karmozgás és az időzített fejkapás nélkül pedig biztosan nem lehetséges.

A karhasználat nehézségének iskolapéldája a Csajkovszkij zenére készített Petipa-koreográfia a Hattyúk tava, amely vezető szerepeinek megformálásához kivételes technikai tudás szükséges. A hattyúkat imitáló folyékony, hullámszerű karmozgást a táncos a váll leszorítása mellett a könyökből indítja, ujjaival pedig szinte simogatja a levegőt. A hasonló mozgáskincsen alapuló Haldokló hattyú szólótánc főszerepét az utókor szerint kivételes hitelességgel, egy hattyú valós kecsességével táncolta a szentpétervári születésű Anna Pavlova. A nehézséget többek között a mozgás kidolgozottságának foka és a technikai nehézség teljes elrejtése jelenti.

Natalie Portman - Black Swan
Natalie Portman - Black Swan

Benjamin Millepied, a Fekete Hattyú című film koreográfusa a The New York Times-nak tett nyilatkozatéában kifejtette, a főszereplő Natalie Portman egyik legnagyobb küzdelme  a látszólag jelentéktelen hattyúkar kivitelezéséből fakadt. Portman, hogy megfeleljen a szerep kívánta elvárásoknak napi több óra kemény gyakorlás mellett, Youtube-klippeken keresztül figyelte a híres hattyú királynők, úgymint Alicia Alonso és Natalia Makarova karmozgását. Az elmondások szerint nagy problémát okozott továbbá, hogy a színésznő karja jóval rövidebb egy balett táncosénál, így a koreográfiákat betanító balettmesterek arra buzdították, hogy az egyes mozdulatok során kevéssé hajlítsa be karjait.