Jusztina

"Szép lassan egymásra kerülnek a rétegek"

2013.10.18. 07:13

Programkereső

A világhírű koreográfus közel egy éve látja el a Trafó vezetői feladatait. Az elmúlt hónapok nehézségeiről, reformjairól és a november 18-19-én bemutatásra kerülő új előadásáról, a Hollókról kérdeztük Nagy Józsefet. INTERJÚ

- Nagyjából egy év telt el igazgatói kinevezése óta. Hogyan értékelné általánosságban az elmúlt időszakot?

- Az elmúlt hónapokban mind strukturálisan, mind pedig finanszírozási szempontból alkalmam volt betekintést nyerni az itthoni előadó-művészeti világba. Elsődleges, és legfontosabb célunk továbbra is a magyarországi, kárpát-medencei független csoportok munkáját előtérbe helyezni, persze kellő nyitottsággal. A legfontosabb cél, hogy jó előadás szülessen mindegy, hogy az független vagy kőszínházi közegben történik. Elmondható, hogy a legtöbb kísérletezés a független szférában zajlik, és a Trafó tradíciója jelenleg is ez. A már létező nemzetközi kapcsolatrendszerünk segítségével szeretnénk folytatni a megkezdett kísérletezést.

- Új darabjának, a Hollónak az egyik láthatatlan jellemvonása, hogy először lép a Trafó színpadára, mint az intézmény igazgatója. Milyen érzéseket ébreszt ez Önben?

- A minap, amikor a díszlet felállítását figyeltem jöttem rá, hogy mióta az igazgatói székben ülök, kizárólag nézőként figyeltem az előadásokat, így azért a közeledő bemutatónak van egy speciális pikantériája is. A bemutató napján viszont csak az előadásra koncentrálok már, és természetes, hogy mikor az ember színpadra lép, minden körülményt kizár, és már csak az előadás létezik.

Nagy József - Hollók ( fotó: Tadeusz Paczula)
Nagy József - Hollók ( fotó: Tadeusz Paczula)

- Mit jelent Önnek a mostani előadásában is megjelenő fekete szín?

- N. J. Kezdetektől fogva vonzódom a feketéhez, sok előadásomban domináns szerepet kap, így például mostaniban is, melyet az utóbbi műveimhez hasonlóan szintén a természet inspirált. Vonzalmam valószínűleg grafikus múltamból fakad. Szeretem benne, hogy erős kontúrokat és kontrasztokat lehet kihozni belőle a színpadon.

- Visszatérve az intézmény igazgatásához milyen humánpolitikát folytat jelenleg a Trafó, változott a munkatársak létszáma és összetétele?

- A kinevezésem után, úgy gondoltam, hogy a legjobb lenne folytatni a korábbi igazgatóval azt a munkát, amit előttem elkezdett. Mivel nagyon hasonló a látásmódunk, radikális változásokat nem eszközöltem humánpolitikai szempontból sem. A hétköznapi szervezést a már említett közös szemléletmód, és mindkettőnk komoly kapcsolatrendszere határozza meg. Persze azért szorgalmaztam feltölteni a csapatot ott, ahol mindenképpen szükséges volt. Egy ilyen mozzanatnak tekinthető Szabó György visszahívása is. Nagyjából húsz körüli maradt a Trafó létszáma, az állandó munkatársainkat gyakornokok segítik. A jelenlegi finanszírozási helyzetben radikális anyagi javulásra nem számíthatunk, így maradnak a túlórák. Jóval többet dolgoznak a munkatársak, mint ahogy azt az ajtóra kibiggyesztik. Lelkesedésük, elhivatottságuk színház-szeretetük hajtja őket előre, az a plusz jelenlét, kiváltképp az előadások előtt, ami nélkül a rendszer nem működne megfelelően.

- Nagy vágya volt a Trafót fizikailag bővíteni. Sikerült tereket nyerni?

- A pincehelyiséget átalakítottuk, így nyertünk egy kamaratermet, ahová kamara jellegű performanszokat, szakmai beszélgetéseket tudunk szervezni. Sajnos továbbra is égető raktárhiánnyal küzdünk, tapogatózunk, közeli raktárak után kutatunk. Próbatermek tekintetében is hasonló a helyzet. A Trafó előterének bővítésén szintén van mit dolgozni, azonban ennek realizálásához mecénások, európai támogatások bevonása szükséges. Vendégirodák kiépítése a vendég társulatok fogadása okán lenne sürgető, mert a gazdasági osztály kivételével egy nagy közös térben dolgozunk, ami nem szerencsés. Egy saját irodát is szeretnék, olyat, ami fogadótér is lehetne egyben. További vágyam egy kortárs-színházi archívum létrehozása. Ez ügyben külföldi szervezetekkel már felvettem a kapcsolatot, a megvalósítás akadálya szintén a helyhiány.

- Pályázatában jelentős szerepet kaptak a diáksággal kapcsolatos pedagógiai szempontú törekvések. Mit sikerült realizálni ezekből?

 - A diáksággal kapcsolatban legfontosabb tervünk, kimenni helyszínre, oktatási intézményekbe, és ott akár alkalomszerűen, akár rendszerességgel foglalkozni velük. Ez egy nagyon hatékony módszer lehetne, olyan, ami könnyebben belobbanthatja bennük a színház és művész-szeretetet. A kerületet is becélozzuk, mert kíváncsiak vagyunk, miért nem jönnek ebből a kerületből többen, mint Budapest más részeiből. Továbbra is hiszek a személyes találkozás, a beszélgetés, kapcsolatteremtés erejében. Továbbra is egy olyan teret szeretnék megteremteni, ahová szívesen térnek be az emberek, előadás előtt, és maradnak is utána, ahol a közönség megbeszéli hogyan élte meg a programot, hogyan élte meg a világot, amit nyújtani tudunk. Ehhez tér kell. Apró kockákból kell összerakni az egészet, és ez nagyon időigényes.

Nagy József - Trafó
Nagy József - Trafó

 - Ön szerint miben rejlik a változás lehetősége kultúrpolitikai szempontból?

 - Továbbra is jelentős problémának tartom a főváros és a vidék között tátongó szakadékot. Jelentős fejlődés lenne, ha a külföldi előadásokat nem csak Budapesten tűznék műsorra, hanem a vendégművészeket tovább lehetne irányítani vidék felé. Komoly szemléletváltásra, országos szintű analízisre lenne szükség. Hozzáteszem, a külföldi produkciók és társulatok befogadása tekintetében a Trafó komoly erényekkel büszkélkedhet. Kénytelen voltam a realitásokkal szembenézni. Hiába van meg a kapcsolatrendszerünk, ha az egyes előadások túl költségesek a megvalósításhoz, ezzel is számolnunk kell. Az első szezon után már világosabban látom: a külföldi partnerek és támogatások nélkül nehéz a repertoár bővítése. Tapasztalatom alapján egy híresebb, nagyobb költségekkel járó rendező, vagy társulat meginvitálása sokszor franciaországi közegben is anyagi nehézségekbe ütközik, hát még itthon. Fesztiváli keretek között, könnyebb eséllyel fogadhatunk világhíres művészeket.

 - Pályázatában jelentős szerepet kapott a kommunikáció reformja, és az átlagostól eltérő műfajok, többek között a cirkuszműfaj előtérbe helyezése. Sikeres volt az elmúlt időszak az említett reformok tekintetében?

 - Állandó téma, belünk nevelt félelem, hogy a sikeresség egyetlen mérőeszköze a minél magasabb nézőszám, ami egy megkérdőjelezhető felfogás. Természetesen célunk, hogy bevonzzuk az embereket a színházba, az online felület, és a plakátok terjesztése a két leghatékonyabb módszer erre. Próbáljuk elemezni, hogy hányan, nézik az online felületet, és ezzel szemben mennyien vesznek jegyet az előadásra. Néha érthetetlen módon meglepő különbség feszül a két adat között. A Jurányi utcában egy másik gócpont alakult ki, nagyon bízom abban, hogy mindez komoly előnyöket, népszerűségi forrást hordoz magában. A kortárs cirkusz műfajának a valódi hagyományai Franciaországban vannak, ezért hiszek minden nemzetközi együttműködésben, a tehetséges fiatalokban, akiknek a lelkesedésén, és akaratán sok múlik. Az együttműködés mindenképpen pozitívan hatna a hazai kortárs cirkuszműfajra, persze ez sem egy rövid folyamat. Én abban hiszek, hogy nem szabad kapkodni mindennek időt kell hagyni, míg, szépen lassan egymásra kerülnek a rétegek.