Jolán

Széllel vándorló mozdulatok

2013.11.28. 07:07

Programkereső

A Sissi Őszi Tánchét nyitánya, Maday Tímea Kinga és Hámor József szellemi kettőséből a Közép-Európa Táncszínház nyolc művészére komponált, modern tánctechnikára épülő alkotás, a Dűne. A darab morajló energiája sivatagként borítja el a színpadot, és az előadás végére a homokszemek a néző széke alá is bekúsznak. KRITIKA

A Dűne története egy fiktív közösség érzéseit közvetíti felénk. A táncosok egymástól széthullva, majd tömbben egyesülve, némelykor közösség tagjaitól kiválva mesélnek rituális társadalmukról. Az érzelmeket úgy fújja tovább a sors, akár a szél a homokot: dűnéket épít a végtelenségbe. A koreográfia állandó, visszatérő motívumát jelenti a darab elejétől háttal megkezdett esőtánchoz hasonló, és istenséghez könyörgő mozdulatsor, egyedi ritmusával állandóságot teremtve a koreográfia szövetén. A látványvilág a lehető legegyszerűbb: a fekete a domináns, a színpadot balról ferdén keresztező képzelt, fehér úttal, sejtelmes füst terjeng. A világítás, az egyik táncművész munkája, mely ugyan nem árasztja el a táncosokat sivatagi napfénnyel, azonban a koreográfiával való teljes összhangot hozza el nekünk. A zene elképesztő erőt generál a színpadon, ritmushangszerekkel, ősi elemi hatású dallamvilággal szintén a koreográfia méltó segítője. A táncosok fehér lefelé bővülő lepelben, mintha sivatagban lennének. Fekete nadrágjuk a háttérbe olvad, így a lepel mozgása a mozdulatok folyamatosságát erősíti.

A kezdetekkor fehér úton lassan megjelenő táncosnő a darab központi figurája, habár a darab nem egyértelműen operál főszereplőkkel, a közösség központi jelentőséggel bír. Minden táncosnő és táncos eltáncolja a maga szólóját, mozdulataik felfedik egyéniségüket, erősségeiket, (Jakab Zsanett tiszta technikáját, Hargitai Mariann őserejét, Hársfai Noémi finomságát, Mádi László és Frigy Ádám férfiasságát, Kovács Péter eleganciáját) hogy aztán hatványozva egymás energiáját a közösségbe olvadjanak, és abból némelykor kitörjenek. A táncnyelv a puszta természeti erőt magában rejtő modern, vetődésekkel, gurulásokkal, testsúlyáthelyezésekkel, off-balance-okkal, tornádószerű forgásokkal, minden elemét minőségi kivitelezésben a szemünk elé tárva.

A koreográfusok megfelelő finomsággal szövik bele a stilizált egzotikumba a szerelmi témát. Nincs eltúlzott szenvedély, csak két pár alig észrevehető finom egyesülése. A kontúrosabb kettős Horváth Adrienné és Mádi Lászlóé, mely a néző előtt születik meg egy korábban átélt csalódásból. Az ártatlanabb, pár megjelenítői Hársfai Noémi és Kovács Péter, előbbiekhez képest főképp a színpad hátsó jobb felén helyezkednek el, mivel a két pár térben való megjelenítése is finoman igazodik a dramaturgiához.

A szerelem mozdulatai halvány erotikával fűszerezettek; a fiú a lányt hátulról karoló, simogató egymásra találásban teljesedik ki megfelelő nyugalmat hozva a gyors és kemény össztáncok után. Utóbbiak mellébeszélés nélküli határozott mozdulataikkal egy elszánt képzelt hadsereg tökéletes összhangját testesítik meg, míg a lelassult szerelmi kettős, és a továbbindulás az úton a kérdésekkel teli válasz befejezését ígérik. Valóban megtalálhatjuk-e a kijelölt utat a vándorló homokbuckák között?

Dűne - Közép-Európa Táncszínház
Dűne - Közép-Európa Táncszínház

A táncművészek testéről homokszemekként lepördülő mozdulatok folyamatosságot, a sivataghoz hasonló, végelláthatatlan táncfolyamot nyújtanak a nézőnek. A Közép-Európa Táncszínház előadását figyelve tanúi lehetünk a homok szél feletti győzelmének, együtt utazunk az emberi viszonyok homokdűnéin, hogy váratlanul megérkezzünk a Bethlen Gábor tér hetedik kerületi szürkeségébe.