Kelemen, Klementina

Orfeusz csak visszanéz

2014.01.14. 14:27

Programkereső

Az Orfeusz és Euridikét Bozsik Yvette két nagy példaképe is színpadra vitte. Koreográfiája Pina Bausch és Mary Wigman munkássága előtti meghajlás és emlékezés. A Nemzeti Táncszínház előadás január 16-án ismét látható a Művészetek Palotájában.VIDEÓ

Orfeusz és Euridiké Christoph Willibald Gluck leggyakrabban játszott operája. Orfeusz gyászolja feleségét, Euridikét. Ámor megjelenik  neki és közli, hogy lemehet az Alvilágba Euridikéért, de nem pillanthat hátra, amíg fel nem érnek a felszínre.  A második színben Orfeusz Elíziumba érkezik.

Orfeusz és Euridiké - Bozsik Yvette Társulat - Müpa
Orfeusz és Euridiké - Bozsik Yvette Társulat - Müpa

Euridiké nincs még vele, ezért könyörög a szellemeknek, hozzák el őt hozzá. A Hádészből kivezető úton Orfeusz - nem felejtve Ámor feltételét - elengedi felesége kezét, és nem néz vissza rá. Euridiké azt hiszi, hogy Orfeusz már nem szereti őt. Orfeusz nem bírja tovább, és visszanéz Euridikére, aki abban a pillanatban meghal. Orfeusz úgy dönt, megöli magát, hogy az alvilágban újra láthassa szerelmét, de feltűnik Ámor, és megállítja őt. Ámor feltámasztja Euridikét, és a szerelmespár újra egyesül. Mindenki Ámor dicséretét zengi.

A mű az élet, a halál, a szerelem, a kitartás és a hit nagy kérdéseit boncolgatja, az egyén felelőssége szempontjából. Az adott szó, a fogadalom, az önmagunkhoz való hűség, a vállalásaink melletti kiállás, és azok minden nehézségeken át történő képviselete, a remény példázata. Az ember önfeláldozásáról szól. Arról az útról, amelyet mindenkinek be kell járnia, az emberi lét megkerülhetetlen velejárójaként. A szerelem visszaszerzéséről a haláltól. A szerelem, azaz a szenvedély megmentéséről. A társtalanság, a magány elutasításáról. A szenvedélynélküliség lehetetlenségéről, az élet próbatételeinek vállalásáról, és azok jutalmáról, az élet beteljesüléséről.