Katalin

Róna Viktor 20 éve nincs velünk

2014.01.15. 22:29

Programkereső

1994. január 15-én hunyt el Budapesten a Kossuth- és Liszt-díjas balettművész, érdemes és kiváló művész.

Budapesten született 1936. augusztus 17-én. Művészcsaládból származott: édesapja színész, édesanyja operett primadonna, vidéki színházak kedvelt színésznője volt. Róna Viktor színpadi pályafutása már kétéves korában elkezdődött, később gyermekszínészként rádióban és filmen is többször szerepelt. Nyolcévesen vették fel az operaház balettiskolájába, 1950-ben lett az Állami Balettintézetben Nádasi Ferenc növendéke. Ugyanebben az évben, tizennégy évesen lett a Magyar Állami Operaház szerződött tagja, olyan darabokban dicsérték kiemelkedő alakítását, mint a Diótörő és a Párizs lángjai. A diploma megszerzését követően Leningrádba ment, ahol életre szóló barátságba került a később szintén világhírűvé vált Rudolf Nurejevvel.

Róna Viktor - Filmvilág címlap (1967)
Róna Viktor - Filmvilág címlap (1967)

Róna Viktor az Operaház társulatának tagjaként már az ötvenes években is eljuthatott külföldre. 1961-ben volt az első önálló meghívása: Orosz Adéllal vett részt a Picasso nyolcvanadik születésnapjára rendezett nizzai gálaesten. A következő évben a londoni Covent Gardenben is bemutatkozhatott Margot Fonteyn, a világhírű angol primabalerina partnereként. London után az Egyesült Államok, majd az akkori Nyugat- és Kelet-Németország következett, a klasszikus szerepekben mindenütt megcsillantotta művészi és technikai kvalitásait.

1974-től 1980-ig vezető táncosa, balettmestere és koreográfusa volt a Norvég Nemzeti Balettnek. Hazatérése után, 1980-ban abbahagyta a táncot, ahogy egy interjúban elmondta: "Spartacusként, keresztre feszítve haltam meg az Operaház színpadán". A világot jelentő deszkáknak azonban nem fordított teljesen hátat: több esztendőn keresztül külföldön dolgozott, többek között a párizsi nagyopera egyik vezető balettmestere, a milánói Scala balettigazgató-helyettese, Tokióban vendégprofesszor volt, tanított Bonnban, Stockholmban, Berlinben, Cannes-ban és Kölnben is.

1991-ben újra a budapesti Operaházba hívták: az ő rendezésében és koreográfiájával került színpadra a Csipkerózsika. Tervbe vette még A hattyúk tava szakszerű átdolgozását is, ám betegsége ezt már nem tette lehetővé. A csodálatosan gazdag művészpálya 1994. január 15-én végleg véget ért.

Róna Viktor pályafutása alatt eltáncolta a klasszikus-romantikus balettek és a kortárs alkotások szinte valamennyi főszerepét. Volt Herceg a Diótörőben, Mercutio a Rómeó és Júliában, címszereplő a Spartacusban, Királyfi A fából faragott királyfiban, James A szilfidben, Orion a Sylviában, Albert a Giselle-ben, Siegfried a Hattyúk tavában. Gyönyörűen kimunkált felsőtesttartás és kézgesztusok, biztos technika, elegáns színpadi magatartás jellemezte. Művészetét több kitüntetéssel ismerték el: 1963-ban Liszt-, 1965-ben Kossuth-díjat kapott, 1972-ben lett érdemes, 1976-ban kiváló művész, 1968-ban a finn Fehér Rózsa lovagrend tulajdonosa. 1994 januárjában, halála előtt két nappal megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést.