Cecília

Sokkold az emlékezeted!

2014.01.28. 17:53

Programkereső

Vandekeybus legelső koreográfiája mindenkit sokkolt 1987-ben. Január 31-én és február 1-jén a Trafóban kerülhetünk az Ultima Vez társulatának hatása alá.

1987-ban a huszonnégy éves flamand Wim Vandekeybus - akit addig csak Jan Fabre táncosaként ismertek - az Amire a test nem emlékszik/What the body does not remember című koreográfiájával egy csapásra a táncvilág élvonalába került. Egykor mestere, Fabre fizikális-teátrális-minimális-performance világából fejlesztette ki sajátos stílusát, amelynek központjába a táncot helyezte. A darab készítésével párhuzamosan alapította meg saját társulatát, az Ultima Vezt. Negyedszázaddal később Vandekeybus újra színpadra állította egykori világsikerét. A darab mit sem veszített lendületéből és meggyőző erejéből, ma is megkerülhetetlen alapmű.

Amire a test nem emlékszik - Ultima Vez - Wim Vandekeybus
Amire a test nem emlékszik - Ultima Vez - Wim Vandekeybus

Vandekeybus színpadi mozgást, zenét és filmet mesterien elegyítő munkáiban a tánc fizikai határait feszegeti: kirobbanó energia, veszély, extrém érzelmek dominálnak abban az autentikus koreográfusi formanyelvben, amelyhez két évtizede hű maradt.

A darab 1987-ben valósággal sokkolta a nézőket, a New York Times kritikusa például így írt róla: „Egyszerre kemény, brutális, játékos, ironikus és rémisztő. A jelzők teljességgel alkalmatlannak bizonyulnak ennek a szokatlanul innovatív táncelőadás leírására." (Anna Kisselgof, The New York Times, November 22nd, 1987) A darab nem csak újszerű koreográfiájával, hanem szokatlan zenei világával, illetve a zenei és táncelemek hangsúlyos ütköztetésével vívta ki a szakma elismerését. Ezért a darabért Vandekeybus és zeneszerzői, Thierry De Mey és Peter Vermeersch megkapták az egyik legrangosabb amerikai díjat, a Bessie-t.

A What the body does not remember radikális, ugyanakkor játékos, technikás és rendkívül kockázatos darab. A kilenc táncos saját teljesítőképessége határain is túljut, egészen addig a meghatározó pontig, amikor már nincs más választás. Az előadással a társulat bejárta világot, és mindenkit lenyűgözött, ahogy Vandekeybus nyersen feszegette a test fizikai teljesítőképességének határát. Egyszerre ébreszt csodálatot és rémületet a nézőben, aki döbbenten figyeli, mire is képes még az emberi test.