Nándor

Doug Varone a Budapest Táncfesztiválon

2014.02.24. 17:52

Programkereső

A New York-i Doug Varone and Dancers 1986-os megalakulása óta egyfolytában magára vonja a figyelmet. Három koreográfiából álló estjével a Nemzeti Táncszínház szervezésében a Müpában lép fel április 27-28-án.

Varone izgalmas mozgású táncosai a fellépés közben nemcsak megteremtik a legszükségesebb kapcsolatot egymással, de kiaknázzák az emberi szellem összetettségében rejlő lehetőségeket is. Koreográfiáit eltáncolták a legnagyobb amerikai táncszínpadokon, fesztiválokon, a film világában pedig Patrik Swayze One Last Dance című filmjének koreográfiája tette ismerté. Április 27-én és 28-án három koreográfiát (Boats Leaving, The Bench Quartet, Rise) mutatnak be a magyar közönségnek a Nemzeti Táncszínház meghívására.

A Boats Leaving 2006-ban készült az Amerikai Táncfesztiválra. A hátteret Arvo Pärt kórusműve, a Te Deum adja. 8 táncos számára terveztem utazást, amelyet a testek térben való mozgása jelenít meg. Sokan úgy gondolják, hogy a Boats Leaving a halálról szól. Bár nem állítom, hogy ez tényleg így van, kijelenthetem, hogy olyan távozásokat mutat be, amelyeket mind megtapasztalunk az életünk során.

Rise - Doug Varone and Dancers
Rise - Doug Varone and Dancers

A The Bench Quartet a Martha Graham Tánccsoport megbízásából készült 2013-ban, Graham ikonikus, 1930-as szólója, a Lamentation (Merengés) jelenkori párjaként. A Graham-szóló a bánat metaforája egy nőről, aki egyedül van egy padon, és olyan mozdulatokkal húzkod valamit a kezével, mintha a saját belső énjét próbálná boncolgatni. Ravel zongoradarabja, a Gaspard de la Nuit tökéletesen egészíti ki a képzeletvilágomat. Az eredeti partitúra megtartásával kvartett született négy férfival, akik ugyan a kortársaink, de tökéletesen jelenítik meg az eredeti Graham-műben megtestesülő, érzelmi utazást.

A Rise John Adam partitúrája, a Fearful Symmetries (Félelmetes szimmetriák) alapján készült 1993-ban. Adam elsöprő lendületű filmzenéjében megjelennek az 1960-as évek táncai (Pony, Fruge), és az előadásuk közben nagyon jól meg lehet figyelni a jellemzőiket. A műben négy pár tűnik fel, szólók és duettek váltakoznak, és időnként kisebb csoportok is megjelennek a színpadon, úgy, hogy egyszerre ébresztenek összefogott és kaotikus hangulatot a nézőkben.

Varone társulatát a műfaj legkeresettebb képviselői és művelői között tartják számon. A társulat több stílust megtestesítő és több részből összeállított programjai minden korosztály legkülönbözőbb hátterű tagjai számára kínálnak élvezetet, mivel az emberek mindennapi életének és érdeklődési területének figyelembe vételével szólnak a közönséghez.

Varone, valamint táncosai és művészeti vezetői tizenegyszer kapták meg a táncprodukciók jutalmazására alapított „New York Dance and Performance" Díjat (Bessie Award). A díjnyertes koreográfus és igazgató Doug Varone egyaránt otthonosan mozog a táncművészet, a színház, az opera, a film, a televízió és a divat világában. Társulata már közel három évtizede élvezi a nemzetközi művészeti világ elismerését és dicsérő kritikáit. 2008-ban Varone egyik munkája, a Kentucky állambeli Mammoth Caves nemzeti parkban játszódó Mélyföld volt a PBS Dance in America egyik bemutójának (Wolf Trap's Face of America /Amerika nemzeti parkjai/) témája.

Doug Varone
Doug Varone

Az operákat illetően Varone igazgatóként és koreográfusként is népszerű. A Metropolitan Operánál készített négy munkája közül jelentős a Salome, amelyben Karita Mattila adja elő a Hétfátyol táncot és a Tobias Picker művéből készített Amerikai tragédiát. Itt vitte színre Hector Berlioz munkáját A trójaiak című művet, amelyet nemrégiben világszerte bemutattak. Számos bemutatót és több új produkciót készített olyan színházak számára, mint például a Minnesota Opera, az Opera Colorado, a Boston Lyric Opera, a Washington Opera és a New York City Opera. Elismert színházi munkái között vannak olyan koreográfiák, melyeket a Broadway és az Off-Broadway színházai, valamint az ország több helyi színtársulata számára készített. A Manhattan Theatre Club legújabb zenei sikere, a Murder Ballad (Egy gyilkosság balladája) elkészítéséhez végzett koreográfiája alapján nevezték a Lucille Lortel koreográfiai díjra. A filmes elismerései között van a Patrick Swayze filmjéhez a One Last Dance-hez (Utolsó tánc) készített koreográfiája.

A koncertekkel összekapcsolt tánc mezsgyéjén Varone világszerte sok munkát készített. Megbízásokat kapott többek között Limón Company, Hubbard Street Dance Chicago, Rambert Dance Company (London), Martha Graham Dance Company, Dancemakers (Canada), Batsheva Dance Company (Izrael), Bern Ballet (Svájc) és An Creative (Japán) társulatoktól. Otthon, New Yorkban a Varone and Dancers székhelye a 92. utcában van, az Y Harkness Táncközpontban. Turnéin a társulat több mint száz városban lépett fel az Egyesült Államok 45 tagállamában, Európában, Ázsiában, Kanadában és Dél-Amerikában. A fellépési helyszínek között van a Kennedy Center, a Lincoln Center, a Brooklyn Academy of  Music zeneakadémia, a San Francisco Performances színpada, a londoni Queen Elizabeth Hall, a torontói Harbourfront, a moszkvai Sztanyiszlavszkij Színház, a Velencei Biennále, vagy a Tokiói, a Bates a Jacob's Pillow és az Amerikai Táncfesztivál. Az ország különböző részeiben lévő operaházakban és színházakban a társulat rendszeresen előad produkciókat, melyet Varone rendezett vagy koreografált. Mindezeken túl, több mint hetvenöt főiskola és egyetem programjában is szerepelnek a táncai. Tanárként Varone az egész világon oktatja táncosok, zenészek és színészek csoportjait és egyetemi osztályait. Jelenleg a Purchase Főiskolán tanít zeneszerzést és koreográfiát.

Varone a művészeti diplomáját a Purchase Főiskolán szerezte meg, ahol 2007-ben elnöki kitüntetésben részesült, de kapott még más elismeréseket is: Guggenheim Fellowship, egy OBIE Díj, két Bessie Díj, két American Dance Festival Doris Duke Díj New Work és négy National Dance Project Díj.