Gellért, Mercédesz

Góbi Rita: "Az egész életünk egy gyöngyhalászat"

2014.04.05. 18:43

Programkereső

Április én kerül az Erkel Színház színpadára a Góbi Rita Társulat legújabb előadása, a Gyöngyhalászok. A produkcióról a társulat vezetőjével beszélgettünk. INTERJÚ

- Mennyire volt meglepetés a számodra a Nemzeti Balett igazgatójának felkérése, hogy az ország egyik legnagyobb befogadóképességű színházában, az Erkelben premier darabbal mutatkozz be a közönség előtt?

- Nagyon megijedtem, amikor felhívtak az Operaházból, rögtön azon gondolkodtam, hogy valamit rosszul csináltam. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy felkérést kapok. Meglepetésemnél csak az izgalmam volt nagyobb, olyannyira, hogy a megbeszélés végén a búcsúzásnál egy energikus mozdulattól leszakadt az öltözékemről egy gyöngy és elgurult. Solymosi Tamás elkezdte vadászni, és amikor meglett, azt mondta, hogy ezt most megőrzi, legyen ez az együttműködésünk első jele.

- Ezek szerint jelképesen Solymosi Tamás volt az első gyöngyhalász.

- Szó szerint.

Góbi Rita - Gyöngyhalászok
Góbi Rita - Gyöngyhalászok

- Akkor már megvolt a koreográfia témája?

- Nem, csak a hazafelé úton találtam rá a témára, ami korábban ott zajlott le előttem. A gyöngy egy szimbólum. Hiszen mindannyian gyöngyhalászok vagyunk.

A Tánctrend 14-alternativ olyan táncműfajokat és képviselőiket állítja színpadra, akik ritkán kapnak lehetőséget ilyen közegben a bemutatkozásra. Te élénken tiltakozol az alternatív tánc kifejezés stigmája ellen. Ezek szerint nem ide soroljátok magatokat?

- Nem tudom, hogy mi értenek ezen a kifejezésen.

- Talán azokat, akik a saját útjukat járva tudatosan kilógnak a sorból. Te meglehetősen markáns alkotó vagy, sajátos jegyekkel bíró koreográfus.

- Inkább csak kortárs, 2014-ben élő táncos, aki alkot.

- Volt olyan terv a tarsolyodban, amit már régóta dédelgettél és most eljött?

- Nem. Impulzív alkotó vagyok, és most sem akarok nagyot dobni, mert nem vagyok „nagydobó".

-A produkcióhoz egy kortárs zeneszerzőt kértél fel, Dragony Timeát, ami azt jelzi, hogy jobban megágyaztál az előadásnak zeneileg. Mennyire sikerült együtt dolgoznotok?

- Először a zenén kezdtünk dolgozni, az adja meg a darab dramaturgiáját, korábban fordítva volt. Számomra az volt az érdekes, hogy miképp tudok egy zeneszerzőt úgy instruálni, hogy olyan legyen a zenemű, amilyet szeretnék, noha még nincs kész koreográfia, csak elképzelések, hangulatok, érzetek.

- Hogyan épül fel a darabod?

- Egy dallamos világból indulunk el, amelyből egy hullámzó elektronikus hangzásba csöppenünk, a végén pedig egy mélyebb tónusba vonulunk. Mint a legtöbb művészeti alkotásnak, ennek a darabnak is szimbolikus értelmezése van.  A mi létezésünk a földön egy folyamatos úszás, hogy meg ne fulladjunk, megyünk előre, hogy a végén eljussunk valahová.

- Vagyis mindannyian levegő után kapkodva, időnként nehézségeken keresztül próbáljuk megtalálni a saját gyöngyünket az életben. A te történeted végén meglelik a gyöngyöt?

- Kiderül majd. Attól függ, hogy azok, akik velem utaznak, a végén mit fognak érezni. A lényeg, hogy a néző eljusson valahonnan valahová.