Jusztina

"Imádtam ezt az egy évet ezzel a bábbal"

2014.04.10. 07:05

Programkereső

Morgan, Freeman, valamint a nyúl a szereplői Fehér Ferenc új bemutatójának, amely április 11-én és 12-én lesz látható a MU Színházban. A Morgan és Freeman című szóló egy kísérlet, mely egyesít egy egyedi kortárstánc világot a bábjátékkal, egy táncost egy torz kis bábfigurával.

- Mikor felhívtalak, hogy interjút szeretnék kérni az új bemutató kapcsán, kiderült, hogy csak a telefonszámlát szaporítjuk, mert épp Japánban vagy. Yumi Osanaival készített Running című előadásotokkal vendégszerepeltetek?

- Így van. Yumi japán származású, egy évet töltött Budapesten egy ösztöndíj segítségével, mondhatni hozzám érkezett, a közös munka miatt jött Magyarországra. Pályázott, így a Running című előadást Japánban is bemutathattuk. Két hetet töltöttünk kint. Ebből egy hétig voltunk Yokohamában, egy csodálatos színházban léptünk fel, két teltházas előadásunk volt. Előtte rengeteget próbáltunk. Aztán kint maradtunk még egy hetet Kovácsovics Dávid technikusommal. Saját költségünkre elmentünk mindenhová, ahova csak lehet, jártunk Nikkoban, Kyotoban, Kanazawaban, Tokyoban. Szép volt ez a két hét, de nagyon intenzív és nagyon fárasztó.

Fehér Ferenc
Fehér Ferenc

- Éppen egy évvel ezelőtt 2013. április 12-én mutattátok be a Running című előadást. Hogyan jött létre ez az egy éves közös munka a táncosnővel, miről szól ez az ösztöndíj?

- Most ismertem meg az ösztöndíj részleteit Japánban, példaértékű ez a kezdeményezés. A lényege, hogy a táncos kinéz egy adott országot, várost és egy ottani alkotót, akinél eltölt egy évet, akivel együtt dolgozik. Minden költséget fizetnek, a pontos összeget nem tudom. Yumival korábban kétszer találkoztam külföldön, egyszer Szöulban, egyszer pedig a Kanári-szigeteken. Nagyon tetszett neki az a mozgásvilág, amit én képviselek, és úgy döntött, hogy Budapestre jön. Remélem gazdagabb lett azzal az évvel, amit itt töltött.

- Repertoáron tudjátok tartani a művet most, hogy Yumi Osanai visszatért Japánba?

- Én attól tartok, hogy ez nem fog menni. Az a gond az ilyen koprodukciókkal, hogy hosszú hónapokat foglalkozunk egy előadással, és néhányszor tudjuk csak előadni. Én ezzel számoltam, tudtam, hogy Yuminak ez egy tanulási folyamat. Amiben viszont szerencsénk volt, hogy az elmúlt nyáron szinte minden fesztiválon részt vettünk. Írtam a szervezőknek, hogy ez a helyzet, hogy Yumi októberig van még itt, és jó lehetőség lenne, ha felléphetnénk. Szerencsére mindenki nyitott volt a kérésre. Így nyáron játszottuk több helyen itthon, most pedig Japánban voltunk, de hogy a jövőben játszani fogjuk-e? Ahogy az előbb mondtam, nem sok esélyt adok neki.

- Azt mondod, a koprodukciók nehézkesek, de most az új bemutatóban szintén lesz két társad a színpadon. Bár ők mindig kéznél vannak. Mi inspirált arra, hogy bábokkal kezdjél el dolgozni, úgy tudom, hogy ez az első ilyen előadásod?

- Valóban ez az első, de mindig is érdekelt, hogy hogyan lehet úgy megmozgatni egy bábot, hogy az valóban életre is keljen. Ez nagyon régi tervem volt. Egy éve kezdtem el próbálni ezt a darabot. Volt rá időm, hogy létrehozzam az előadást.

- A bemutató címe Morgan és Freeman. Úgy sejtem a neves amerikai színészhez nem sok köze van a produkciónak, sokkal inkább arra utal a cím, hogy Freeman, a kócos kis bábfigura önálló lény, egyenrangú partner a színpadon. Ki is ő pontosan?

- Én nagyon szeretem a színészt, Morgan Freemant, de valóban semmi köze az előadáshoz, azért is van az elválasztó és szó a címben. Mégis, ami a fontos, hogy ez a két figura a végén eggyé válik.

- Inkább a formát próbáltad kikísérletezni, hogy hogyan mozgasd úgy ezt a figurát, hogy szabadnak, önállónak tűnjön, vagy magadban kerestél valamit, kétféle ént, kétféle arcot?

- Az volt az elsődleges, hogy egy báb segítségével olyan mozgásvilágot mutassak be a nézőknek, ami rám jellemző. A saját táncnyelvemet megtartva akartam életre kelteni a bábot. Ez egy szóló előadás, de közben mégis duett egy bábbal. A báb belőlem egy rész, ahogy ez Simon Judittal történt szakmai konzultációk során egyre nyilvánvalóbb lett mindkettőnk számára.

- Mi volt az első lépés az egy éves próbafolyamat elején? Magát a bábfigurát kaptad, készítetted, találtad?

- Puha anyagból szerettem volna bábot, tulajdonképpen Freeman egy plüss figura. Szentendrén sétáltunk, és akkor találtunk rá erre a bábra. Miután kézhez kaptam, a fejét még átvariáltam és átvarrtam a testét is. Kicsit eltorzítottam, tudtam, hogy milyen arcot szeretnék látni. Freeman egy kesztyűbáb, a fejébe is bele lehet nyúlni, három fogás van rajta, ezeken nem változtattam.

- Van egy harmadik szereplő, egy másik bábfigura is a színpadon, a nyúl. Ő hogyan szól bele Morgan és Freeman kapcsolatába?

- A nyúlról nem tudok többet mondani, csak annyit, hogy ő Freeman legjobb barátja.

- Rendben, ne is húzzuk ki őt a kalapból, hanem térjünk oda vissza, hogy hogyan kezdted a gyakorlást Freemannel?

- Imádtam ezt az egy évet ezzel a bábbal. Egy bábút valóban életre lehet kelteni. Persze ez nem ment rögtön, de hamar összebarátkoztunk. Egy felnőtthöz is annyira hozzá tud nőni egy báb, mint ahogy a kisgyerek ragaszkodik a kis figuráihoz. A próba úgy kezdődött, hogy semmit nem tudtam kezdeni a bábbal, de gyorsan beindult a folyamat, mikor elkezdtem vele mozogni.

- A leírás szerint Freeman gonosz figura. Hogyan lehet így vele azonosulni?

- Mindenkiben van gonoszság, mint tudjuk. Fontos, hogy mi lesz a sorsa ennek a bennünk lévő gonoszságnak. Freemanben van csendesség is. Éppen itt ül most is előttem és hallgat.

- Hogyan értsük ezt a csendességet?

- Ez egy vihar előtti csend. Igyekszik a barátom lenni, igyekszik ő én lenni, igyekszik átvenni a hatalmat fölöttem.

- A feszült csend mellett a zene is teret kap az előadásban, és a zene is a te műved, akárcsak Freeman. René Aubry francia zeneszerző inspirálta a munkádat, ő olyan koreográfusokkal dolgozott, mint Pina Bausch vagy Philippe Genty színházi, táncos és filmes produkcióknak írt zenét. Ez az instrumentális, franciás, talán kissé cirkuszi hangulat teremti a hangzásvilágot?

- Szeretem, amit Aubry képvisel, folyamatosan hallgatom őt, az egyik kedvenc zeneszerzőm, de az ő zenéje csak az alapot adta. Az előadásban több zene abszolút eltér ettől a világtól. Szeretem a misztikus hangulatot a színpadon, amit a zene, a fények, a ruhák képviselnek. Eleinte még gondoltam rá, hogy a cirkuszt beviszem a játékba, de később ez teljesen kikopott. Nem maradt más csak Freeman meg én. Arra koncentráltam, hogy sikerüljön egy bábbal úgy mozognom, ahogy az tőlem a színpadon megszokott. Úgy érzem, végül mégis egy teljesen más minőségű, semmihez sem hasonlítható nyelvezetet sikerült megtalálni vele.