Gyöngyi

"Igazi színházi környezet jött létre"

2014.06.30. 07:05

Programkereső

A Zorba, a görög című balettelőadással és 180 fokos fordulattal indul a 2014-es Szegedi Szabadtéri Játékok. Ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncos-koreográfussal, a darab színpadra álmodójával és a fesztivál művészeti igazgatójával arról beszélgettünk, miért esett a választása a karakán görög történetére, és a színpad kényszerű megfordításakor milyen meglepetésekkel szembesültek. INTERJÚ

- A Zorba, a görög sok mindenről szól: a hagyományhoz való ragaszkodásról, a mediterrán életérzésről, a közösség lélekrajzáról. Önt melyik aspektus ragadta meg leginkább?

- A történetben Zorba alakja fogott meg igazán, aki az élet szeretetét viszi egy sötét környezetbe. Bármilyen problémája van, a tánc feledteti vele a bánatát, visszadolgozza vele magát az életbe. Nagyon sok nehézség van körülöttünk is, ezért egy ilyen darab mindig aktuális, és jó példát adhat. Többféle Theodorakis -zenéből dolgoztam, a Zorba-balettzenéből, a Zorba-filmzenéből és a Karnevál című műből állítottam össze a tételeket. Az eredmény igazi fesztiválelőadás lett, amely nem a korábbi változatok mentén halad. Ráadásként háromdimenziós vetítés egészíti ki a díszletet: egy bejárható felületet hoz létre hegyoldallal, amely olykor görög falura is emlékeztet, ebben mozognak majd a táncosok.

ifj. Harangozó Gyula
ifj. Harangozó Gyula

- Kik alakítják a főszerepeket?

- Zorbát Pátkai Balázs, a Győri Balett táncosa táncolja majd, aki robusztus, érett táncos, és felépítésével, mentalitásával, valamint korával is predesztinált erre. Nem a klasszikus, finom vonalat képviseli - úgy gondolom, ez fontos. Az Angolt is a társulat egyik tagja játssza, az orosz Artem Pozdeev: plasztikusabb, líraibb, bátortalanabb egyéniség, Zorba ellenpólusa. 

- A tánc nyelvén a tánc másik valóságát is meg kell mutatni. Ezt hogyan oldják meg?

- Népi motívumokkal, a zene és a szirtaki is ezt kívánja. A darab megengedi, hogy különböző témákban különböző táncstílusokat ötvözzünk. Ez igazából nem balett, hanem táncjáték, a Győri Balett mellett a Szeged Táncegyüttes is részt vesz benne. Egy ezer négyzetméteres színpadra sokkal nagyobb tömeg is kell. De a néptáncot is karakterizálni kell, hogy a színpadi cselekményt kiszolgálhassa.

- Ön még nem dolgozott néptáncosokkal. Milyen a közös munka?

- Nagyon különleges és jó tapasztalat. A balett-táncosoknál a tanulmányaik miatt inkább a plaszticitás és a szépség domborodik ki, míg a néptáncosoknál a ritmus, a szabad mozgás és az improvizáció az, ami magával ragad. Nagyon érdekes megtanítani nekik a plaszticitást mint szükséges minimumot. Amikor a történet megkívánja, akkor ritmusban is alátámasztják a zenét. Pozitív kombináció, egyedi, megismételhetetlen alkalom.

- Ez az első önállóan rendezett évaduk Herczeg Tamás igazgatóval. Hogyan fogtak hozzá?

- Nagyon óvatosan, hiszen kinevezésünk után tudtuk meg, hogy idén nem lesz színpadunk, mert a Dóm altemplomát átépítik.  Meg kellett hát fordulni. De ez nem hátrány, hanem lehetőség. Az induláskor, a 30-as években passiójátékokat játszottak, amelyekben a templom aktív díszletként szolgált. Egy jó ideje szükségtelen a klerikális háttér, és az utóbbi években egyre magasabbra kellett építkezni, hogy a játszótér önállóan működjön. Most ezzel nem kell törődni. Ráadásul ez az árnyékos oldal, így délután már lehet próbálni, a művészek nem esnek össze a negyven fokban. Hamarabb sötét van, ezért előadáskezdéskor már jobban megél a világítás. Még lényeges, hogy a Dóm előtere egy szélcsatorna, korábban minden anyagot erősebben kellett rögzíteni - most egyszerűbb a díszleteket kezelni. Nem volt normális színpadi átjárás körben, ez is megoldódott.  Hátul, a Rerich Béla téren mobil konténerekből öltözőket, raktárakat, irodahelyiségeket építettünk fel, a büfé és a vécék bekerültek a lelátók alá, a teret nem csúfítja semmi. Igazi színházi környezet jött létre.

- Nemcsak megfordultak, hanem teljesen új színpadot is építettek, ami a Szegedi Szabadtéri Játékok történetének legnagyobb beruházása.

- Az új színpad modern, duplaforgós, tehát az ellentétes irányba is forog. A korábbinak monumentális motorja volt lent az altemplomban. Most az egész ki lett dobva. Át kellett helyezni a világítótornyokat is. Miután a nézőterünk is mobil, a lámpaparkunk is saját, játszhatunk bármilyen irányba, akár arénaszerűen is, és év közben bérbe is adhatjuk. Magyarországon nem egyszerű merkantilista stílusban gondolkozni, de be kell hoznunk azt a pénzt, amitől a fesztivál életben marad. Közel négyszáz millió forintba került a beruházás - csak a transzformátor áthelyezése az altemplomból közel száz millióba kerül.  Mikor az ember költségvetést csinál, hanyatt esik. Én elsősorban művész vagyok, de Herczeg Tamás inkább szerencsére a szervezési oldalról jön.

- Ezek szerint a színpad eltűnése mellett más kihívásokkal is szembesültek az elmúlt másfél év során. A 2013-as évközbeni igazgatóváltás mennyire volt zökkenőmentes?

- Elég szerencsétlenül jött ki. Nyugaton két-három szezonnal korábban nevezik ki az új igazgatót, hogy ismerkedjen a helyzettel, beletanuljon. Herczeg Tamás ismeri Szegedet, a Szabadtéri Játékoknál igazgatóhelyettesként is dolgozott, ő garancia volt rá, hogy nem borul össze a dolog. Nekem a külföldi kapcsolatrendszerem, nyelvtudásom, neki a végzettsége, a magyar színházi körök ismerete az erőssége. Ha egy olyan pályázó került volna ide, aki nem ismeri a környezetet, nagy gikszer lett volna a dologban.

- Az idei darabválasztással is biztosra mentek: csupa siker, a Csárdáskirálynő, az Elfújta a szél és Mamma Mia! szerepel a repertoáron.

- Itt évente hatvan-hetvenezer ember nézi évente az előadásokat, teljesítenünk kell az elvárást, hogy népszínházszerű fesztiválelőadásokat adjunk, amelyek máshol nem láthatóak ilyen formában. Ez a szezon nem egyszerű, ezért is terveztünk úgy biztonsági okokból, hogy nem mutatunk be nagyoperát, nem vonunk be külföldieket. Kapjuk a kritikát, hogy miért Háry Jánost hozunk, pedig szerintem nagyszerű opera, az egész család élvezheti.

- Főleg, hogy Napóleont Gerard Depardieu játssza. Hogyan sikerült becserkészni a nagyvadat? Felhívták az ügynökségét?

- Nem az ügynökén keresztül, hanem privát csatornán keresztül értük el. Mikor biztosak voltunk benne, hogy az új színpad és a hozzá tartozó kiszolgálóegységek anyagi fedezete rendelkezésre áll, megnéztük, milyen pontokon lehetne „nagy durranást" csinálni. Szóba került Alain Delon, Jean Reno, de a kinézete miatt Depardieu volt az egyes számú jelölt. Többször forgatott már Magyarországon, már játszott Napóleont, és mint kiderült, a Háry Jánosban is szerepelt Franciaországban 2002-ben. Ezt én is tőle tudtam meg, a szerződés aláírásakor mondta. Azt is mesélte, hogy Orbán Viktorral is találkozott két éve a foci EB-n, és a Háry-szerep miatt kapott tőle egy Kodály által aláírt Kodály-képet.

Gérard Depardieu és Harangozó Gyula
Gérard Depardieu és Harangozó Gyula

- A sztárokon és a darabválasztáson kívül mivel tudják még felvenni a többi fesztivállal a versenyt?

- Tőlünk azt várták, hogy nyissunk nemzetközileg - amennyire lehet. Szeged nagyon szép, de az elhelyezése nem olyan egyszerű, mint mondjuk Szombathelyé. Ennek ellenére meglepő, hogy kulturális körökben külföldön mennyire jól ismerik, annak ellenére, hogy hosszú évek óta nem volt példa olyan nemzetközi kooperációra, mint az ötvenes, hatvanas években. De egyelőre nagyszerűen megy a jegyeladás, nem érzem a versenyt. Mi olyat tudunk egy olyan színpadon produkálni, amit Magyarországon egyelőre senki.

- Kik járnak most Szegedre, és kiket lehetne még idecsalogatni?

- A közönségkutatásunk szerint főleg a diplomás réteg jön, és program, a cím és műfaj miatt. Negyven valahány százalékuk szegedi, ezután a legtöbben Budapestről jönnek, valamint a környező megyékből. Nyugat-Magyarországról és az északi megyékből kevesebben. A hazánkba legnagyobb részt osztrák turisták látogatnak, de csak öt százalékuk merészkedik át a Duna túlsó felére. Érdemes lenne olyan turisztikai csomagokban gondolkodni, amelyekkel a vendégek két nap alatt három országot is megnézhetnek: lejönnek Szegedre, megcsodálják a szecessziós emlékeket, a zsinagógát, megnéznek egy előadást. Aztán lemennek Szabadkára, majd átruccannak Temesvárra. Tárgyaltam turisztikai szervezetekkel, és a realitás az, hogy ne várjunk gyors eredményt. Minden turisztikai iroda a kifelé utaztatást propagálja, befelé utaztató szinte nincs is.

- Sokat dolgozott külföldön. Mi az, ami Ön számára idehaza furcsa, és mi az, ami pozitív?

- A Staatsopernél azt szoktam meg, hogy minden lekövethető, érthető, számon kérhető. Itthon kapnak a fesztiválok pénzt, de semmilyen bevételi és látogatószám-elvárás nincs, ami igazolná a támogatás mértékét. A finanszírozás mikéntje, hogyanja vagy a kuratóriumokban ülő színházi szakemberek döntéseinek indoklása nem mindig érthető nekem. Pozitív viszont, hogy bármelyik külföldi fesztivállal összehasonlítva Szeged elképesztő sokrétűséget képvisel évtizedek óta. Az osztrák Mörbisch am See fesztiválon egy operettet vagy operát játszanak egész nyáron. Az izraeli Masada Fesztiválon a Holt-tengernél egy darab operát játszanak négy alkalommal, meg két koncertet, és ez 6 millió euróba kerül. Olyan csillagászati összeg, amelynek a töredéke áll a rendelkezésünkre. Nálunk a palettán minden szín van, musical, tánc, operett, opera, és ez egy nagyon nagy előny, nagyobb kihívás, mint egyetlenegy dolgot sokkal több pénzből létrehozni.