Jolán

Kiss János: "Lefedjük a táncszakmát A-tól Z-ig"

2014.07.08. 09:42

Programkereső

Egy héten keresztül minden évben Győrbe sűrűsödik a magyar táncélet, idén tartották a jubileumi, X. Magyar Táncfesztivált. A vendéglátó Győri Balett igazgatóját összegző beszélgetésre kértük. Kiss Jánost emellett faggattuk a táncszakma egyik legaktuálisabb kérdéséről, a Nemzeti Táncszínház tervezett költöztetéséről is: vajon merre folytathatja majd az intézmény. INTERJÚ

- Mennyire szól a szakmának és mennyire a közönségnek a győri táncfesztivál?

- A művészetekben kihagyhatatlan a partnerség. Közönség nélkül nincs játék. Minden fesztivál egyaránt szól a szakmának és a közönségnek. Semmit sem magunknak csinálunk. Rosszul is lennék attól, ha önmaga vizében forrna a magyar táncélet. Nem magunknak készítjük a darabokat, hanem a nézők számára. Mivel a győri az egyetlen fesztivál, amely felöleli az egész magyar táncéletet, ennek köszönhetően a legmagasabb művészi színvonalútól a legextrémebben keresztül a legpopulárisabb előadásokig minden látható nálunk.

Kiss János
Kiss János

- Mennyire lehet lefedni hét napban a hazai táncpalettát? Mik a válogatás szempontjai?

- A korábbi kilenc fesztivál meghívásos alapon történt, hol darabot, máskor együttest hívtunk meg, rábíztuk az együttesvezetőkre, mely produkciójukat választják. Ez a szisztéma olykor bejött, máskor nem. A mostani, tizedik fesztiválra mást találtunk ki, jelentkezni lehetett, pályamunkákat beküldeni. A válogató csapatunk rengeteg DVD-ét tekintett meg. A program összeállításakor az elsődleges szempontunk az volt, hogy mindhárom táncműfajból, a balettből, a kortársból és a néptáncból is átfogó képet nyújtsunk a Győrbe látogató szakemberek és a közönség számára. Kijelenthetem, ha eljött valaki egy hétre hozzánk, szinte mindent láthatott A-tól Z-ig. Kicsi a szakmánk, az emblematikus társulatok és az új utakat keresők is helyet találtak a programban.

- El tudnak jönni a legújabb formációk is, vagy fontos, hogy helyet biztosítsatok minden állami együttesnek?

- Nagyon fontosak a függetlenek, hiszen a táncélet hetven százalékát ők teszik ki, csak harminc százalékot a struktúrán belüliek. Rossz is lenne, ha nem lennének itt.

- Van bennetek olyan gondolat, hogy „showcase" jelleget is adjatok a szemlének, vagyis hogy külföldi ügynökök, menedzserek válogatni tudjanak a magyar táncpalettáról?

- Volt már ilyen a fesztivál történetében. A jubileumi szám miatt kicsit mérleget is vontunk most, merre tovább. Mi legyen az irány? Idén volt az eddigi legtöbb fizető nézőnk és bevételünk is. Fesztiváligazgatóként ellene vagyok az ingyenes előadásoknak: szabadtéren is bizonyos előadások fizetőssé teszünk. Természetesen szükség van néhány ingyenes programra is, hiszen feladatunk az is, hogy népszerűsítsük a táncművészetet, és tisztában vagyunk azzal is, vannak olyanok, akik nem tudják megvásárolni a jegyeket. Ám olcsósítani a szakmát nem szeretnénk. Ez nem tenne jót se a minőségnek, se a megbecsültségnek.

Tetőtánc - Győri Balett - Hotel Rába
Tetőtánc - Győri Balett - Hotel Rába

- Felmerül a kérdés, ki tud egy héten keresztül tartani a fizetőközönség, napi három-négy előadásra?

- Győr viszonylag kis város. Nagyon sok múlik a reklámon. Kimentünk Szlovákiába, többfelé népszerűsítettük a programot a régióban. Bekapcsoltuk az idegenforgalmat, megszólítottuk a helyi, amatőr csoportokat. El kell ismerni, nagy kihívás minden este megtölteni a hétszáz fős nagytermet és mellette a stúdiószínpadot. Ám azt hiszem, jó úton haladunk. Még az olyan absztraktabb együttesek, mint Frenák Pál Társulata is háromnegyed ház előtt játszott. A kifejezetten szórakoztató előadások pedig rendszerint teltházasak. 

- Milyen a fesztivál belső napirendje? Csak lejátszanak az együttesek vagy Győrben is maradnak megnézni egymást?

- Sajnos arra nincs pénzünk, hogy a fesztiválvendégeket több napon keresztül elszállásoljuk. Törekszünk, hogy az együttesvezetők itt legyenek, és külföldi szakembereket is meghívunk. Idén fantasztikus előadásokat tartott a brémai táncintézet vezetője, Heide-Marie Härtel a németországi táncéletről és Gisela Peters-Rohse, a kölni táncarchívum vezetője. Kihelyezett elnökségi ülést tartott a Magyar Táncművészek Szövetsége a Magyar Művészeti Akadémiával. Ezek a szakmai beszélgetések nagyon fontosak, hiszen az együttesvezetők érdekképvisletet is ellátnak. Mindenkitől, a külföldi vendégektől is őszinteséget kértem, ne legyenek udvariasak, az élményeik mellett mondják el azt is, ami nem tetszett nekik a fesztiválon. Abból lehet csak tanulni, építkezni.

- A táncszínházat csinálók között azért nincs akkora fesztültség, mint akár a prózai színháziak között.

- Mi tiszteljük egymást. A táncos pálya nagyon rövid. Nincs arra idő, hogy azzal foglalkozzunk, miként gátoljuk egymást. A táncművészet hajóját mindenkinek egyformán húznia kell, ahhoz, hogy menjen. Nagy erővel. Senki nem lustulhat el, elégedhet meg magával, hogy eljusson az az üzenet, amit a testünkkel ki akarunk fejezni.

A Jó, a Rossz, a Csúf és a Colos - Győri Balett
A Jó, a Rossz, a Csúf és a Colos - Győri Balett

- A Győri Balett mennyit profitál a fesztivál jelenlétéből?

- Az első évben kaptam kritikát az egyik együttesvezetőtől: nem vagyok normális amiért beengedem a konkurenciát a saját városomba, színházamba. Szerintem viszont akkor őrültem volna meg, ha becsuknánk a szemünket, és azt mondanánk, mi vagyunk a legjobbak. Az együttesem így folyamatos megmérettetésbe kerül, inspirációt kap másoktól. A Győri Balett megalakulás óta utazik, nem is állami, hanem kereskedelmi alapon és fesztiválmeghívásokra. Összehasonlításba kerülünk nemzetközi mezőnyben is. Azt gondolom, ha képesek vagyunk arra, hogy fesztivált szervezzünk, az nem csak önmagunknak, hanem az egész táncéletnek jó.

- Nem a legilletékesebb személy vagy az ügyben, ám a táncélet egyik legaktuálisabb ügye: a kormányzat bejelentette, 2016-ban kiköltözteti a Nemzeti Táncszínházat a Budai Várból. Mi lesz ez után?

- Az intézmény majdnem megalakulása óta fenyegetve van. Kormányoktól függetlenül mindenki költöztetni akarta a Várból. Nagyon jó, de nem tökéletes megoldás a jelenlegi. A tánchoz nagy színpad kell és technika. Annak idején azért fogadtuk el a karmelita kolostor épületét, mert ott végre önálló, tiszta profilú, saját háza lehet a táncnak. Nem kell kuncsorogni sehova, hogy fogadjanak be bennünket. Ott minden táncművész megmutatkozhat, aki minőséget képvisel. A két játszóhely, a 270 fős nagyterem és az 50 fős Refektórium minden méretű produkció befogadására alkalmas. (Emellett a Nemzeti Táncszínháznak évi száz játszási napja van a MüPában, az 500 fős Fesztivál Színházban.) A mostani bejelentés, a 2016-os kiköltöztetés tehát nem váratlan. A szakmának van egy stratégiai terve, nem várhatjuk tétlenül, mi lesz az után.

- Merre lehet tovább költözni?

- Folyamatosan tárgyalunk a kormányzattal, mi már tudjuk, sokkal jobb adottságokkal rendelkező helyre költözik a Nemzeti Táncszínház, úgy gondolom, hogy ez továbblépés lesz az egész táncszakmának.