Lukács

"Élettel teli környezetben leszünk"

2014.10.12. 14:14

Programkereső

Már köztudott, hogy a Nemzeti Táncszínház a Várból a Millenáris Teátrumba költözik. Ennek kapcsán pedig Ertl Péterrel, az intézmény igazgatójával beszélgettünk a költözésről, az átmeneti időszak programjairól és arról, mely programok a legfontosabbak ebben az átmeneti évadban. INTERJÚ

- A Táncszínház alig van túl a költözésen, de Ertl Péter igazgatón sem fáradtság, sem idegesség nem látszik. Azért megkérdezi, mennyi időt fog igénybe venni az interjú, mert teendő akad elég, a Nemzeti Táncszínház irodáinak ideiglenesen otthont adó épületben ugyanúgy folyik a munka, mint előtte a Miniszterelnökség jövőbeni épületeként kijelölt, egykori Karmelita kolostorban. Az élet tehát megy tovább, de én elsőként mégis azt kérdezem: nem sajnálja, hogy távozniuk kellett?

- Amikor a Nemzeti Táncszínház saját épületet kapott, az egy különleges lehetőség volt a táncszakma számára. Előtte évtizedeken át működött a Táncfórum, különböző helyeket bérelve lehetett előadásokat szervezni, de az állandó épülettel, a saját technikával már sokkal jobban lehetett tervezni. Megemelkedett az előadások és a nézők száma is, így mondhatjuk, hogy egy különleges korszaka volt ez a hazai táncművészetnek. A stabilitás, a biztonság érzése feledtette azt is, hogy az épület nem volt minden szempontból alkalmas arra, amire használtuk.

Ertl Péter
Ertl Péter

-  Már máskor is említették, hogy a költözés előrelépés lehet ebből a szempontból. Itt pontosan mire gondoltak?

-  A Várban sokszor okozott gondot a parkolás, akár a személyautóknak is, nem is beszélve a buszokról. Havonta legalább tizenöt-húsz gyerekelőadást szervezünk, csak ez előadásonként hat-nyolc buszt jelentett. De jöttek persze kamionok is, ezekre mind behajtási engedélyt kellett kérni. Nem volt egyszerű ekkora forgalmat megszervezni, pont ott.

-  És színházi szempontból?

- A Millenárison nagyobb lesz a színpad, variálható lesz a nézőtér, mobilabb tereket tudunk majd kialakítani. Most a tervezés, előkészítés fázisában vagyunk, és lehetőségünk van rá, hogy a táncművészet igényeinek jobban megfelelő helyszínt alakítsunk ki. Ez lényegesen nagyobb szabadság annál, mint amikor azt mondják: "kapsz egy kész épületet, amit használhatsz", viszont az épület műemlék, benne középkori falakkal. Ezen kívül persze a környezet is fontos. Bár nem költözünk messze, de most egy élettel teli környezetben leszünk, körülvéve mindenféle szolgáltató helyekkel, kávézókkal, villamos- és metrómegállók mellett.

-  Mikor tudnak majd beköltözni?

-  A kormányhatározatban 2015 szeptembere szerepel az átadás időpontjaként, a 2015/16-os évadot már mindenképpen ott akarjuk kezdeni.

-  Kiesésekkel számolnak erre az átmeneti időszakra?

-  Egy alternatív időszakot élünk, több helyszínen játszunk egyszerre. A Művészetek Palotájában rezidens intézmény a Nemzeti Táncszínház, ahol száz nap táncelőadásait szervezi, emellett helyet bérelünk a MOM Kulturális Központban, ahol nagyobb színpadi produkciókat mutatunk be. A Hagyományok Házába mennek elsősorban a folklórelőadások és a gyerekdarabok, a Marczi közösségi terébe kerülnek a kisebb, a Nemzeti Táncszínház kamaratermébe szánt produkciók, és tervezünk előadásokat a Várkert Bazárba is. Ha ehhez hozzáadjuk a vidéken megszervezett előadások számát, még az is lehet, hogy az eddiginél magasabb előadásszámot is tudunk majd produkálni.

-  Tehát kevesebb nézővel sem számolnak?

- Az biztos, hogy sokan már a megszokás miatt sem fognak az alternatív helyszínekre eljönni, tehát minden bizonnyal lesz nézőszám-kiesés. Ez elkerülhetetlen.

A Karmelita Kolostor épülete
A Karmelita Kolostor épülete

- Hogyan próbálják meg minimalizálni ezt a kiesést? Többet költenek például marketingre?

- Összetett helyzet. Be kell vezetnünk az alternatív helyszíneket egy évre, aztán jövőre újra be kell vezetnünk egy másik helyet is, az állandó színházat. Erre egy részletes marketingstratégiát dolgoztunk ki, ennek részei például az eddigieknél nagyobb utcai reklámplakátok és minden olyan stratégiai eszköz, ami láthatóvá teszi az embereknek az elköltözést, ezt az átmeneti állapotot és azt, hogy még egy változás jön, ami viszont végleges lesz.

- Kap a Táncszínház 293 millió forintot többlettámogatást is. Ezt mire költik majd? Említette a reklámokat, de gondolom a bérleti díjak sem lesznek ebben az évadban alacsonyak.

- Ez a támogatást a költözésre és a 2014/15-ös évad költségeire kaptuk, és ahogy mondja, ennek nagyobb részét a bérleti díjak teszik majd ki. Ehhez jön hozzá az eszközök raktározásának költsége, de szükség van irodákra is. Amit a Várszínház infrastruktúrája biztosított, azt kell ebből az összegből fedezni, és természetesen ez a teljes évadra vonatkozik.

- Elég lesz erre ez az összeg?

- Természetesen, ennek az összegnek a kikalkulásában mi részt vettünk, a kormányzat elfogadta azokat a számításokat, amelyet letettünk az asztalra. Ki fogunk jönni ebből a keretből, és mivel ezt mi állapítottuk meg, ez a mi felelősségünk.

- Egyébként számítottak rá korábban, hogy egyszer költözniük kell?

- Ez a kérdés már 2009-ben fölvetődött, azóta körbelengte a Táncszínház életét ez a lehetőség, konkrétan a kormányzati célú hasznosítás terve is. Ennek ellenére váratlanul ért minket a lépés, azt hittük, csak később kerül majd rá sor, amikor a Várat a tervek szerint átalakítják. Váratlanul ért tehát minket ez a lépés, de nem mondhatnám, hogy felkészületlenül. Tudtuk, milyen igényei vannak egy ilyen színháznak: hogy szükség van nagy színpadra, kis színpadra, volt elképzelésünk arról, milyen legyen a nézőtér, és olyan helyet akartunk, ahol nem okoz gondot a közlekedés, a parkolás, valamint lehetőség van szabadtéri programok megszervezésére is. Amikor szóba került a költözés, mi ezeket az igényeket mutattuk be a kormányzatnak is, így született meg a döntés a Millenáris Teátrumról.

- Még az interjú előtt adott pár programfüzetet az évad programjairól. Ezek közül melyiket tartja a legfontosabbnak, mire a legbüszkébb?

- A táncművész pálya egy 15-20 éves terminus, a legrövidebb előadó-művészeti pálya. A táncosnak a legfontosabb az előadás és egy darab premierje, mi pedig arra törekszünk, hogy a pályája során egy táncos minél több előadásnak lehessen részese, a néző pedig minél több darabot nézhessen meg. Ezért azt kell mondanom, hogy mindegyik előadás egyformán fontos. Ez olyan, mintha azt kérdeznék a szülőtől, hogy melyik gyerekét szereti jobban.

- Olyasmire gondoltam inkább, amit régóta szerettek volna már tető alá hozni, és most végre sikerült.

- Ami legutoljára nagy sikert hozott az az új, tánc/színházi nevelési program, amit májusban a kaposvári Biennálén Közművelődési Díjjal ismert el a zsűri. Ez a már létező, a színházi eszközökkel történő nevelésnek a továbbgondolása, táncszínházi eszközökkel. Ez egy teljesen új kezdeményezés, januárban mutattuk be, rengeteg energiát tettünk bele, az ezért kapott díj pedig hatalmas elismerés. Fantasztikus dolog, amikor 15-18 éves srácok, akik talán soha nem találkoztak a professzionális tánccal, egy ilyen háromórás foglalkozás keretében megtapasztalják annak örömét és ennek a művészeti ágnak a szépségét. Ha tehát van valami, amire mostanában nagyon büszke vagyok, akkor az ez.