Salamon

A fiúk nem sírnak

2014.10.27. 08:22

Programkereső

A balettszínpad hősszerelmesei, a balerinák támaszai, akadályokkal megküzdő hercegek, vagyis férfias vonásokkal felruházott, izmos karakterek. Társadalmi sztereotípia vagy bizonyított ténynek tekinthető az, hogy ha egy férfi balett-táncos, akkor szükségszerűen homoszexuális is? MAGAZIN

Napi nyolc-tízórás tréning, emeléstechnika, folyamatos izommunka, nyújtás és lazítás, erős koncentráció, kitartás és önfegyelem, vagyis az élsportolókhoz hasonló gladiátori küzdelem szükséges ahhoz, hogy egy férfitáncos a megfelelő technikai tudást megszerezze és szinten tartsa. Ráadásul egy szerep alakítása során minden idegszálával a hősszerelmes karakterének hiteles megformálásáért küzd. A férfi balettművész megítélése a sportolókétól eltérően alapvetően mégis abban különbözik, hogy a balett-táncos esetében sokkal gyakoribbak a feltételezések, mely szerint a saját neméhez vonzódik.

balett-táncosok
balett-táncosok

J. Michael Bailey és Michael Oberschneider 1997-ben folytatott kutatásokat a szexuális irányultság és professzionális táncművészet összefüggéseit vizsgálva. Kutatásaik során megállapították, hogy nagyjából fele-fele arányban fordul elő homoszexualitás egy társulaton belül. Ez az irányultság fakadhat abból az egyszerű tényből, amelyet a táncművészet egyik legjelentősebb alakja Cunningham így fogalmazott meg: „Nem érdekeltek az autók, a sportok, vagy, hogy lányokkal randevúzzak, a színház, a zene, a tánc jelentett mindent. A színpadon szabad a lelked, és ez a szabadság azzal jár, hogy bármivé válhatsz: lehetsz nő, férfi vagy állat."

Maurice Béjart
Maurice Béjart

Maurice Béjart világhírű táncos-koreográfus szintén efféle szabadságvággyal, öntörvényűséggel közelített az élethez és az alkotóművészethez, mint mondta „Amikor koreográfiát készítek az ihletettségem első forrása, hogy beleszeretek egy férfiba, vagy egy nőbe." Kétségtelen tény, hogy efféle szabadelvűség (már ha nevezhetjük annak) hiányában nem születhettek volna meg erős hatású remekművei, melyekben a férfi és nő közti határokat finoman érzékeltetette. Gyakran játszott az emberi bőrszín minimalista színvilágával, a felcserélt nemek látványvilágával. Egy amerikai kortárs táncos, koreográfus, Tere O'Connor kifejezést is alkotott a kreativitásnak erre a megnyilvánulására: feminilia, vagyis az alkotó, a táncművész női oldala, amelynek okán a férfi személyiség erős kreatív szellemmel párosul.

Rudolf Nurejev
Rudolf Nurejev

Egy táncos férfi látványa, kidolgozott izomzata, izzadt felsőteste valódi esztétikumot alkot. A tánc egy idealizált szépségről szól, és egy olyan tehetségű, esztétikájú férfi, mint Rudolf Nureyev erős hatásokat váltott ki mindkét nemből. Nureyev, karrierje során végig nyíltan vállalta homoszexualitását, és minden idők legszuggesztívebb, legerősebb szexuális kisugárzással bíró művésze 1993-ban az AIDS áldozata lett.

Az eleve fixnek vélt alapgondolatok legfőbb problémái, hogy a kivétel kártyavárként boríthatja őket. Mihail Barisnyikov példája bebizonyította, hogy a balett a nők meghódításához sem jön éppen rosszul, és a nők bálványává lett Barisnyikov, fiúk, férfiak tömegét éppen fentiek okán vonzotta a balett-terem közelébe. A Szex és New York című amerikai sorozat epizódszerepei is jól láttatják: erős maszkulin kisugárzását nem koptatta el az idő.

Mihail Barisnyikov
Mihail Barisnyikov

A Pennsylvania Ballet társulata szintén cáfolja az általánosítást, mivel a társulatban szinte minden férfi heteroszexuális. Egyik művészük, Meredith Rainey, aki nyíltan vállalja köztük homoszexualitását, különcségét kifejezetten élvezi, és úgy tapasztalja, ettől szinte ünnepeltebb társainál.

Az elgondolás, ami szerint egy gyerek a balettórák hatására válna homoszexuálissá, alapvetően tévesnek tekinthető, hiszen egy kezdetektől saját neméhez vonzódó fiú sem válik heteroszexuálissá, ha egy maszkulinabbnak ítélt foglalkozás mellett dönt. Mint ismeretes, a homoszexualitás eredete nem határozható meg egyértelműen, genetika, a szociális hatások vagy egyéb tényezők közrejátszhatnak abban, hogy valaki később a saját neméhez vonzódik. A tény, hogy egy kamaszfiú lenge öltözetű, tökéletes alakú, szép vonású lányok társaságában tanul, éppen ennek ellenkezőjét erősítheti, és rácáfolhat a balett-tanulással kapcsolatos sztereotípiákra és előítéletekre. Ezt a Pennsylvania Balett heteroszexuális művésze Zach Hench is így gondolja, aki szerint kifejezetten élvezetes ennyi gyönyörű nő között tölteni mindennapjait.

Gyakori jelenség, hogy egy olyan zárt közösségben, mint egy balett-társulat, egymás között köttetnek nők és férfiak között házasságok, és az sem ritka, hogy a párok gyermekvállalása is közel egy időben történik. Két világhírű táncművész Natalia Osipova és Ivan Vasiliev, nem pusztán a színpadon a Bolshoi sztárpárosa, és a Rómeó és Júlia alakításának hitelessége estükben nehezen cáfolható meg.

A kulcskérdés tehát jelen esetben is az elfogadás, amely gyakorolható, tanulható, hiszen a nézőt, legyen az férfi vagy nő, a táncdarab nézése közben nem mozgathatják berögzült sztereotípiák. Azt érdemes értékelnie, amit lát, jól interpretált szerelmi kettőst, kifinomult mozdulatot, pontos forgást, erőteljes ugrást vagy mindezek hiányát. Ahogy a férfi táncművész nemi identitása sem jelenthet előnyt vagy hátrányt számára, hiszen a szerelem érzése egyforma, a színpad egyformán kemény mindenki alatt, az izmok ugyanúgy elfáradnak, az izzadságtól kerülhetnek könnyek a szembe, és ezek nem feltétlenül a sírás könnyei.