Jolán

"A herceg szőke, kék szemű"

2014.11.04. 14:57

Programkereső

Bajári Levente nem látja magát herceg típusnak, mégis legfontosabb szerepei közt tartja számon Rómeó alakját. Színpadi munkáiban legalább annyira izgatja egy érdekes karakter kidolgozása, mint a pontosan kivitelezett technika. A Magyar Nemzeti Balett első magántáncosa a novemberi Coppéliában egy szokatlan mozgású, groteszk figura bőrébe bújik. INTERJÚ

- Tizenkilenc éve szerződtél az Operaházhoz. Fontos korszakokat ölelsz fel, amiben kiemelkedő, nagy szerepeid voltak már egész korán is. A rengeteg munka mellett mi volt még a gyorsan beért siker titka?

- A tizenkilenc év még nem is a valós szám, mert a szerződésem előtt két évig ösztöndíjasként jártam át az Operaházba az akkori Balettintézetből. Szakály György volt a balettigazgató, és abban az időben kevesebb volt a férfitáncos a Nemzeti Balettben, így besegítettünk az együttesbe. Emiatt nekem már nagyon evidens és természetes volt az operaházi környezet, amikor elvégeztem az iskolát, és mint mindenki, én is ide szerettem volna bekerülni. A színháznak is jól jött, hogy egy olyan táncost szerződtet, aki már ismeri a helyi viszonyokat, és kipróbálta magát a színpadon. Így sokkal gördülékenyebben és magabiztosabban tudtam előrehaladni.

Bajári Levente
Bajári Levente

-  De ettől még a kötelező ranglétrát neked is végig kellett járnod.

- Természetesen, és erre büszke is vagyok. Eleinte én is a karban táncoltam, ahova nem volt könnyű bejutni, mert mindenkinek megvolt a maga helye. Gyakran operabetétekben táncoltunk először, ott próbáltuk ki magunkat rövidebb táncdarabokban. Szerencsém volt, mert nagyon gyorsan tanultam meg a koreográfiákat, jó stílusérzékkel rendelkeztem. Mindig törekedtem a céltudatosságra, és a mai napig hiszem, hogy ha valamit nagyon akarok, akkor azt el is fogom érni. Az elhivatottság és akaraterő mellett persze sok múlik a szerencsén is, például, hogy épp akkor, amikor én a színházhoz érkeztem, lehetőségem volt nagy szerepekre. Nem minden évben kérnek fel valakit Rómeónak. Tehát egy percig sem gondoltam arra soha, hogy máshova kellett volna szerződnöm. Pedig a Grazi Operába felvételt nyertem, de az itteni kilenc évemet nem akartam feladni. Minden afelé mutatott, hogy maradnom kell, hogy jó helyen vagyok itt.

- Az említett Rómeó és Júliát, Seregi László darabját tizenöt éven át táncoltad többek közt Aleszja Popovával közösen. A legutolsó előadásotoknak nem csak az volt a különlegessége, hogy márciusban ünnepélyesen elköszöntetek a darabtól.

- Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy ebben az előadásban ilye sokáig címszerepet táncoltam, valamint, hogy Seregi László maga tanította be nekem Rómeót. Ő az egész társulat repertoárját meghatározó személyiség volt, akinek nehéz volt a darabjaiba bekerülni. Az előadás most pár évre kikerül a műsorrendből, ezért is volt akkora jelentősége, hogy a múlt évad végén Lészivel (Aleszja Popova - a szerk.) utoljára táncoltuk az előadást. Mindkettőnknek örök emlék marad, ezt ünnepeltük meg az egész társulattal közösen. A véletlen pedig úgy hozta, hogy mindketten ebben az időben kaptuk meg az örökös tagságot a Halhatatlanok Társulatában, és a balettcipős lábnyomatunk ezzel együtt kikerült a Nagymező utcai sétányra. Ez tökéletes keretbe foglalta az eseményeket.

Bajári Levente, Aleszja Popova - Halhatatlanok sétánya (foró: Nagy Attila, forrás: Operaház)
Bajári Levente, Aleszja Popova - Halhatatlanok sétánya (foró: Nagy Attila, forrás: Operaház)

- A kritika veled kapcsolatban mindig fontosnak tartotta kiemelni, hogy a szerepformálásban is kiemelkedő vagy. Törekedtél tudatosan is arra, hogy a tánccal balanszban a színészi képességeidet is formáld?

- Nekem az előadói vénám már gyerekkoromtól fogva nagyon erős volt, és az erre épülő szerepek végigkísérték az egész pályafutásomat. A napi tréning mellett mindig fontos volt, hogy a színpadon mit nyújtok színészileg. Legtöbbször ösztönösen, de mégis sok felkészüléssel alakítom ki a figuráimat. Általában karakteresebb szerepeket táncoltam, ezért is tartom elengedhetetlennek, hogy a szerep pontosan ki legyen dolgozva. Azt akarom, hogy tánc közben a néző számára valóban megelevenedjen az ember maga.

- Bár Rómeó pont egy tipikus hercegszerep, de egyszer mégis azt nyilatkoztad, hogy hozzád nem ezek a típusú férfialkatok állnak közel.  Jobban izgat egy érdekes vagy akár negatív szereplő.

- Tetszett a herceg szerepkör is, mindig bámultam ezt a fenséges magatartást a tiszta technikával, sőt, volt is lehetőségem például Diótörő herceget táncolni külföldön. De az én szememben a herceg szőke és kékszemű, emiatt én egyáltalán nem látom magam annak. Mindig jobban szerettem, ha kihívást tartogat a feladat, és ezért nagy öröm volt eltáncolni Rhett Butlert az Elfújta a szélben vagy Karenint az Anna Kareninában. Voltak humoros figuráim is, mint Simone anyó A rosszul őrzött lányban, a banya a Hófehérkében. Ezek mind olyan feladatok voltak, amik engem kifejezetten motiváltak, mert ki tudtam teljesedni bennük.

Bajári Levente - Coppélia - Operaház
Bajári Levente - Coppélia - Operaház

- A most következő novemberi Harangozó Gyula-darabban, a Coppéliában sem a deli vitéz szerepe vár rád, hanem egy szokatlan, összetett karakter.

- Soha nem gondoltam volna, hogy engem az öreg ezermester, Coppélius szerepére egyszer felkérnek. A lehetőséget ifj. Harangozó Gyulának köszönhetem, aki még a darab bécsi premierjére hívott az Őrmester szerepére, és már akkor is nagyon megtisztelőnek éreztem. A novemberi Harangozó-jubileum alkalmával Coppélius szerepét osztotta rám, ami igazi kihívást jelent. A nagy elődök közül Kováts Tibor és maga Harangozó Gyula is táncolta ezt az alacsony, kissé groteszk figurát. Amikor láttam Havas Ferenccel is az előadást videón, akkor megnyugodtam, mert rájöttem, hogy nem függ a termettől a szerep sikere, sokkal inkább attól, hogy te miként nyúlsz hozzá.

- Mi okozta ezt a kezdeti félelmet Coppéliusszal kapcsolatban?

- A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az egyedülálló, különleges, más darabhoz nem hasonlítható Harangozó-féle világot ábrázoljam a színpadon. Azokat a mozdulatokat, amik Harangozó Gyulának ösztönösen jöttek, nekem nehezebb megtanulni. Nagyon sűrű és karakteres alaplépésekről van szó, amit pontosan kell érezni a zenére. Rengeteg kellékkel, az ezermester szerszámaival is mind összhangba kell kerülni tánc közben. A humor is erőteljesen jelen van a történetben és karakterekben, ahogy ez általában jellemző a Harangozó-darabokra. Otthonosan kell mozognom minden pillanatban, mert hitelesen akarom megmutatni ezt az őrült professzor figurát, aki a saját kis birodalmát és a babáját építgeti.

Shoko Nakamura, Bajári Levente - Coppélia - Operaház
Shoko Nakamura, Bajári Levente - Coppélia - Operaház

- Kikkel lesznek a partnereid az előadásban?

- Három szereposztásban játsszuk Kerényi Miklós Dáviddal és Komarov Alekszandrral felváltva, és mivel egy elég markáns szerepről van szó, ezért még érdekesebb lesz, hogy hárman mennyire különböző személyiségű Coppéliust mutatunk majd be a színpadon. Az én szereposztásomban Shoko Nakamura és Leblanc Gergely lesznek a partnereim.

- Beszéljünk egy kicsit a klasszikus baletten kívüli munkáidról is, hiszen téged sosem csak egy vonala érdekelt a táncnak: az operaházi szerepeid mellett kortárs táncprodukciókban szoktál fellépni, és emellett koreografálsz is.

- Mindig több irányú volt az érdeklődésem, és a táncon belül kerestem a különböző megnyilvánulási formákat. Amikor Ladányi Andreával és Horváth Csabával elkezdtem kipróbálni magam a kortárs vonalon, éreztem, hogy ez is nekem való, nagy sikerélményt okozott. Rájöttem, hogy ezzel érdemes lenne rendszeresen foglalkoznom. Egy kortárs darab teljesen más jellegű munkát és más közönséget is jelent, mint amihez az Operaházban szoktam. Azokat a darabokat, amiket a másik oldalon el tudtam táncolni, azokat itt soha, és ugyanígy igaz ez fordítva is. Úgy éreztem, hogy erre szükségem van ahhoz, hogy kiteljesedjek. Fontosnak tartom, hogy egy táncművész több műfajban is tapasztalatot szerezzen.

Bajári Levente - Coppélia - Operaház
Bajári Levente - Coppélia - Operaház

- Az egyik ilyen a Feledi Jánossal közös munkátok.

- A Feledi Project mögött egy régi, gyerekkori barátság is áll, és ezért adta magát a helyzet, hogy amikor János koreografálni kezdett, akkor táncosként meghívott a darabjaiba. Ez mindkettőnknek jó lehetőséget adott. Már készülünk a Psyché című új előadásunkra, amit december 3-án mutatunk be a MOM Kulturális Központban.

- Miközben van neked egy másik alkotótársad is, Pazár Krisztina, akivel évek óta a világ legrangosabb táncgáláira látogattok el.

- A Krisztinával közös duettünk a Fiatal Koreográfusok Estjén indult, ahol 2007-ben a Point című darabunkkal robbantottunk egy nagyot. Mi magunk sem számítottunk rá, hogy ennyire sikeresek leszünk. A gálát egyébként a Hágai Katalin vezette Magyar Nemzeti Balett Alapítvány rendezi meg minden évben, amin eleinte táncosként, az utóbbi években már alkotóként és szervezőként is részt vettem. Ezt a projektet azért tartom fontosnak, mert fiataloknak ad lehetőséget arra, hogy ismert koreográfusokká váljanak. Mások mellett Lukács András, Kun Attila, Venekei Mariann és Andrea Merlo is ebből a műhelymunkából indult. A Point-t eredetileg a Stuttgartban látott előadások inspirálták, a sikerünkben pedig az is közrejátszott, hogy akkor még itthon ilyen előadást nem láthattak a nézők. A darabért számtalan elismerést és díjat kaptunk, és olyan világhírű művészek mellett léphettünk fel külföldön, amit még én is alig akartam elhinni. Büszkén mondhatom, hogy hírét vittük a Magyar Nemzeti Balettnek, ami minket is arra ösztönözött, hogy folytassuk a projektet. Ekkor kezdtünk el duetteket létrehozni. Legutóbb Djakartában jártunk, nemsokára Tallinba utazunk, márciusban pedig Máltára.

- El tudod képzelni, hogy idővel a táncot felváltja nálad a koreográfia és a tanítás?

- Szerintem én nem a pedagógusi pályára születtem. De közben mégsem áll tőlem messze ez a világ, csak nem a legfiatalabbak tanítására gondolok ezalatt, hanem a felnőtt művészekkel közös munkára. Ezt már a régi előadásaim betanítása során kipróbálhattam, és működött. Lukács András Örvény című darabjában tanítottam be korábban a társulat tagjait, legutoljára pedig A víg özvegyben dolgozhattam a szólistákkal, ahol először voltam balettmester. Érdekes volt a saját kollégáimat instruálni, de jó hangulatban teltek a próbák. A koreográfia mellett tehát ez is a jövőbeli terveim között szerepel.