Levente, Irén

Lefotózott mulandóság

2014.12.05. 13:39

Programkereső

A Kortárs Drámafesztivál december 6-án a szlovák Sláva Daubnerová vizuális szólóelőadását hozza el a magyar közönségnek, akit általában kivételes művésznők munkái ihletnek meg.

A mulandóság érzetét megjelenítő darabot Francesca Woodman, a tragikus sorsú amerikai fotóművész fényképei inspirálták. A MU Színházban látható táncszólóhoz az alkotó Miroslav Petřiček cseh filozófus gondolatait csatolta: „A fényképeken csak olyan dolgokat szemlélhetünk, melyek már elmúltak. Ebben a tapasztalatban önmagunk mulandósága fáj a legjobban. Roland Barthes szavaival: egy már megtörtént katasztrófa miatt érzett borzongás. Már életünkben haldoklunk."

Francesca Woodman amerikai fotóművész, aki fekete-fehér konceptuális fotográfiáiról híres, melyeken ő maga jelenik meg. A test részekre tagoltságát örökítette meg szokatlan pózokban és gesztusokban. A tér és különböző tárgyak viszonylatába helyezte az elkapott mozdulatokat. Az 1970-es évek egyik olyan női művészének tekinthető, aki saját testét használta fel a vizuális kifejezésben. Woodman filmezéssel is kísérletezett. Fennmaradtak fekete-fehér rövidfilmjei, melyekben szintén ő látható. Munkájának védjegyévé vált a szürreáliskompozíció, melyen (a hosszú exponálás miatt) egy elmosódott figuraként jelenik meg.

Cím nélkül - Sláva Daubnerová
Cím nélkül - Sláva Daubnerová

Első éves gimnazistaként egy fényképezőgépet kapott ajándékba édesapjától, és ettől kezdve szünet nélkül fotózott. Az 1980-as évektől Woodmant egy megromlott kapcsolata és a munkája (pontosabban munkájának el nem ismertsége) miatt depresszió kezdte kínozni. Sikertelen öngyilkossági kísérlete után a szüleivel lakott. 1981. január 19-én New York-i lakásuk ablakából kivetette magát. Halála előtt nem sokkal jelent meg fotóalbuma Some Disordered Interior Geometries címmel. A fotókat matematikai egyenletekkel és kézzel írt jegyzetekkel látta el. Munkáját sajnos csak halála után kezdték felfedezni. Fotográfiái erősen performatívak, cím nélküliek, és csak a háttérből és az időpontból azonosíthatóak be. Önmagáról, mint tárgyról készített fotográfiái eljövendő halálát vetítik előre.