Kelemen, Klementina

Aki eltáncolta a balett összes főszerepét

2014.12.09. 09:20

Programkereső

December 9-én tölti be nyolcvanadik életévét Kun (Kún) Zsuzsa Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, balettmester, balettigazgató.

Az Operaház balettiskolájában Nádasi Ferenc balettmester növendéke volt 1943 és 1949 között, majd az Operaház tagja lett. 1952-1977 között magántáncos volt, első főszerepként A bahcsiszeráji szökőkút Zarémáját táncolta 17 évesen. 1955-56-ban Fülöp Viktorral együtt Moszkvában, a Balett Intézetben és a Nagyszínházban volt ösztöndíjas Aszaf Messzerer, Jelizaveta Gerdt, Tamara Nyikitina és Olga Lepesinszkaja tanítványaként. Hazatérve a balettrepertoár valamennyi főszerepét eltáncolta. Fülöp Viktorral számos nevezetes párost formáltak meg, művészi pályájuk összefonódott. 1962-ben Fülöp Viktorral ő dolgozta ki a Mario és a varázsló koreográfiáját, amelyben a klasszikus mozgáselemek mellett sok kötetlenebb, torzított mozdulatot, természetellenes gesztust alkalmaztak.

Kun Zsuzsa 2. (Forrás: a Magyar Állami Operaház archívuma))
Kun Zsuzsa 2. (Forrás: a Magyar Állami Operaház archívuma))

Kun Zsuzsa kiváló technikájával és stílusérzékével maga volt a klasszikus balerina, aki drámai, lírai és komikus szerepeiben egyaránt kimagasló alakításokat nyújtott. Külföldön is hatalmas sikereket aratott: táncolt a Moszkvai Nagyszínház és a leningrádi Kirov Színház színpadán, a volt szocialista országok majd mindegyikében fellépett, de megfordult a londoni Royal Festival Ballettnél, Svájcban, Franciaországban, Skandináviában, Németországban, Egyiptomban és Ausztráliában is. Megformálta Sárit a Keszkenőben, Júliát a Rómeó és Júliában, Zarémát A bahcsiszeráji szökőkútban, Aurórát a Csipkerózsikában, Flaviát a Spartacusban, megkapta a Giselle, a Sylvia és a Seherezádé címszerepét. Páratlan, hibátlan technikára épülő poézist valósított meg Odette és Odilia kettős szerepében a Hattyúk tavában, A rosszul őrzött lány címszerepében pedig kifejezési skálája a komikum irányában fejlődött tovább. Táncolt a Tűzmadár, a Tavaszünnep, a Táncszvit és a Chopiniana című balettekben is.

Művészi munkáját egy sérülés miatt hosszabb időre meg kellett szakítania, ezután már csak szerepeinek egy részét táncolta, s 1977 után visszavonult a balettszínpadról. 1972 és 1979 között az Állami Balettintézet igazgatója volt, 1979-től balettmesterként tevékenykedett, 2007 óta professor emerita a Magyar Táncművészeti Főiskola (a korábbi Balettintézet) Klasszikus Balett Tanszékén. 1973-ban a Magyar Televízióban ő vezette a Balettcipő című műsort. Több nemzetközi balettversenyen szerepelt zsűritagként.

Kun Zsuzsa a Tavaszi áradásban, 1963-ban (Forrás: Magyar Állami Operaház archívuma)
Kun Zsuzsa a Tavaszi áradásban, 1963-ban (Forrás: Magyar Állami Operaház archívuma)

Pályafutása során Kun Zsuzsa számos elismerésben részesült. Az 1955-ös Világifjúsági Találkozón első díjat nyert, 1960-ban Liszt Ferenc-díjat, 1962-ben Kossuth-díjat kapott, 1968-ban lett érdemes, 1971-ben kiváló művész. 1969-ben a Párizsi Balettfesztiválon a Spartacus női főszerepével elnyerte a Kritikusok Díját. 1997-ben megkapta a Budapest-díjat, 1998-ban a Táncművész Szövetség életműdíját, 2003-ban A Magyar Állami Operaház mesterművésze címet. 2005-ben örökös tagja lett a Halhatatlanok Társulatának, 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel jutalmazták.

Életútját Kaán Zsuzsa táncos, tánctörténész, kritikus, aranytollas újságíró örökítette meg 2010-ben megjelent, Kun Zsuzsa, a balerina című könyvében.